Elmélkedések

Mióta itt vagyok, sokszor jutnak eszembe a jövőbeli terveim.

Teljesen más szemmel látom már a világot mint azelőtt. Például eddig tudtam, hogy szeretnék utazni és bejárni a világot, külföldi ösztöndíjjal kinn élni hosszabb távon, (erről már 14 éves korom óta álmodoztam) de eszembe sem jutott, hogy ez meg is valósulhat. Mindig csak vágyakoztam.

Erre most itt vagyok 20 évesen Dániában, fél évig. :) Még mindig hihetetlen számomra. A külföldi diákok közül azt hiszem én vagyok a legfiatalabb, de a legfiatalabb külföldi mozgássérült szerepe biztosan igaz rám. :)

Annyi dolog van, ami eddig fontos volt és már nem annyira az, vagy egyáltalán nem számít, olyan is ami nem volt, de most már az.

Kicsit olyan, mintha egy másik dimenzióba kerültem volna. Új lehetőségek nyílnak meg előttem.

Például az az alternatíva is eszembe jutott, hogy érettségi után egy jó pár évig egyáltalán nem tanulok tovább, hanem olyan lehetőségeket keresek mint ez és utazgatok pár évet.

Szerintem kell, hogy legyenek más hasonló ösztöndíjak is ezen kívül. Sok országban sokkal jobb a mozgássérültek helyzete, mint Magyarországon. Jó, tény, hogy nem Afrikába fogok menni elefánt bébit nevelni, de vannak önkéntes munkák, amiket akár én is csinálhatnék, akár Spanyolországban. (Erről nekem az Anna mesélt) EVS a nevük. Ha haza mentem, majd utána nézek, hogy milyen lehetőségek vannak. Jó lenne ha már addigra jól beszélném a nyelveket. Jah, csak azzal, hogy itt ülök és ide írok, nem haladok sehová. :P

Egyébként elgondolkodtam azon is, hogy milyen fantasztikus nyár vár rám… :S Hogy fél évet, hogy tanulok meg 2 hónap alatt több mint 10 tantárgyból… Ötletem sincs, de hogy egész nyáron gürizni fogok, azt 100%. Utána meg érettségi.

Hmm… Szóval itt kéne magam jól érezni amíg lehet. :D

De az élet tanulás. Pont most mesélte az Anna, hogy tegnap este órákig beszélgettek Dagmar-ral (cseh csajszi) és a pasijával Martinnal (ő dán). Filmekről, utána töriről, föciről és kiderült, hogy olyan alap dolgokat nem tudnak a világról, amin Kata és Anna is tökre meglepődött. Persze az jutott eszembe, hogy biztos tudnék én is olyan baromságokat mondani amin néznének nagyokat, tehát azért én is érzem, hogy mennyire fontos az alap intelligencia. Meg egyáltalán az, hogy az ember tanult legyen, de szerintem nem úgy, hogy egész nap magolja a könyveket, hanem, hogy tájékozott legyen a világról és mindenhez azért valamilyen szinten hozzá tudjon szólni. (kérdés egy dántól: „Milyen pénz volt nálunk, magyaroknál, az euró előtt?”)

Mégis úgy érzem, hogy itt sokkal többet tanulok, mint a gimiben a padban ülve… Ez gáz?

De komolyan mondom! Szerintem többet tanultam mindenről, a világról, az életről, ez alatt a másfél hónap alatt, mint egy tanév alatt otthon a suliban.

Most már értem mire írták ennek a sulinak a honlapján azt, hogy ez az élet iskolája… :)

Nektek is lennének ám lehetőségek, csak megkell őket ragadni! Én most már látom.

Ha néha nem is érzem magam itt jól és nagyon hiányzik az otthon, és igaz 3 hetet feküdtem is itt, de már akkor is feltudnék sorolni vagy 10 dolgot, amiért már megérte itt lenni. :)

És nem szokványos dolgokat, mint a barátok, tenger, blabla, mert ez ennél összetettebb szerintem.

Ez most nem ide vág, de szeretnék Ganyi Károlynak nagyon boldog 25. születésnapot kívánni!!!! :)

Most elköszönök, megyek tanulgatni. :) /Nem matekot bibibíííí!!!/ /Azt majd nyáron, amikor mindenki nyaralni fog…:S/

Puszi!!!