Mindenféle

Hali Mindenkinek!

A „The life in Denmark” címü történet kissé kezdi elveszíteni a jellegzetességét, ugyanis, nem nagyon vagyok benne… :S De attól még írok, mert sokszor unatkozom itt. Persze sok tennivaló van viszonylag, sosem lehet eleget tanulni például a nyelveket (angol, dán, spanyol) de azért néha jó ide is írni egy kicsit, föleg, hogy látom, hogy mennyien olvassátok mostanság. :) (Bocsi a helyesírási hibákért, de ezzel a betütípussal nem lehet hosszú ü-t, ö-t írni)

Tegnap volt Valentin nap. Oh jeee. Nekem annyi elönyöm származott az egészböl, hogy kaptam egy nagyon fini jégkrémes, almás, csoki reszelékes, tejszínhabban úszó trutymót, ami isteni volt. :)

Kata bejött 2 doboz sörrel, hogy igyuk meg együtt, aminek tökre örültem. :) Késöbb Anna is csatlakozott hozzánk, jókat dumáltunk, nevettünk, zenét hallgattunk, pasikról beszélgettünk. Valamelyik nap meg kitöltöttünk egy 120 kérdéses tesztet, (azt hittük már sosem érünk a végére…) hogy megtudjuk milyen az érzelmi intelligenciánk… Hát mondanom sem kell, talán 3 mondatos válasz jött ki és mindkettönknek ugyanaz. Megérte szenvedni vele…

Tegnap mesélte Anna, hogy az egyik csajszika, akivel együtt járunk zenélni a bandába (péntekenként, ez a Music line, amit választottam) kérdezett felölem és lehet, hogy majd benéz hozzám meglátogatni. Meg állítólag beszéltek az érdekemben a „Bajszos zenetanárnövel” (aki elöször pianózni rakott be engem) hogy nagyon jó a hangom és ha visszamegyek, kapjak több szóló számot, mert többet kellene énekelnem. Csak néztem.

Tökre felvidultam ezen, hiszen soha nem mondtam senkinek, hogy ez mennyire fontos nekem, csak belülröl éreztem, merszem meg nem volt hozzá, hogy odamenjek és beajánljam magam a tanárnönek, hogy hadd énekeljek már többet…

Megtették helyettem mások. :) Édesek. (nocsak léteznek ezek szerint nagyon cuki dánok is)

Mellesleg, holnap lesz egy énekválogatás, szóló énekeseket keresnek a musical-be és angol dallal is lehet indulni. Mondanom sem kell, mennyire elkezdett vérezni a szívem, hogy nem próbálhatom meg. Persze eltudnék menni, egy fél órát kibírnék a kocsiban ülve, a cél érdekében meg plána, még akkor is, ha nagyon fájna a lábam, de félek, azt hinnék, hogy csak színlelem a betegséget, vagy esetleg azt gondolnák, ha ide eltudok jönni, akkor az órákra is.

De aztán Annáék és anyum is bíztattak, hogy próbáljam meg, ez csak egy válogatás és elmagyarázhatnám nekik, hogy még pihennem kell, de ez nagyon fontos nekem és bízom benne, hogy a musical-re már meggyógyulok.

Úgyhogy Anna felírta a nevem és ha holnap nem leszek nagyon szarul, eröt veszek magamon és odaslattyogok. :)

Ugye drukkoltok majd nekem?

Amúgy semmi különös nincs itt, lábam állapota igazából változatlan, még egy hétig biztosan aktívan pihentetem, hétfön jön a sínem, meg egy gyógyszerféle dolog is, amit anyum küldött. Vasárnapra már szerintem (remélhetöleg) kirajzolódik a további sorsom…

Semmiképp nem szeretnék haza menni, de azt érzem, hogy már nem maradhatok sokáig ágyban. Persze, addig kell, amíg szükséges, de nem szeretnék vissza élni a dánok vendégszeretetével, kedvességével.

Tegnap anyum elküldte azt a horoszkópomat ami kb. 10-böl 8-ról megírja az igazságot az egészségi állapotommal kapcsolatban. Csak egy olcsó tv-újságról van szó, de megint ledöbbentem azon amit írt…

„Nem úgy forog a világ ahogy Ön képzelte,de arra ritkán gondol,hogy ezért talán ön is felelős lehet. Még mindig nem hiszi,hogy a gondolatoknak teremtő erejük van. A pozitív érzés és szemlélet mindig a jót vonza ,és még a súlyos betegségből is segít kigyógyulni. A negatív gondolatok viszont még az egészségére is károsan hatnak.”

Nem rossz mi?

Úgyhogy ennek tudatában igyekszem pozitív maradni.

Tegnap is meglátogatott Nena a kontakt tanárom. Amikor látta, hogy sörözünk, tökre feldobódott és megdicsérte a Katáékat, hogy hoztak nekem piát.

Elgondolkodtam, hogy otthon vajon melyik tanárnak lettek volna ilyen reakciói egy ilyen esetben…? :D

Annyira hihetetlen, hogy már másfél hónap eltelt… Mióta ágyban vagyok gyorsabban telik az idö, bár amikor jól voltam, január vége fele is érzékeltem ugyanezt.

Nemsokára már itt van Barcelona, meg már a musicalt is nagyon várom, teljesen berendezkedtem erre az életre, szerintem júniusban haza sem akarok majd menni.

Sok minden van itt, ami nem olyan jó mint otthon, de sok olyan is van, ami sokkal jobb.

Barátaim közül sokan elvannak tünve, ami persze picit rosszúl esik (például Fruzsi, Dorcsi, Szisz részéröl) de ezen nem sopánkodom, mert ök is élik a saját életüket, ami érthetö, és inkább annak örülök, hogy vannak akik továbbra is mellettem vannak, kitartóan írogatnak és bíztatnak. (Családom, Kriszti, Erika, Norbi, Eszti, Gabi, Karcsi, néha Geri is :)

Most például a Disturbia megy Rihannatól, amiröl a csajok jutnak eszembe és nagyon elkezdenek hiányozni. :( De ilyenkor eszembe jut az, amire mostanság rájöttem. Az ottani életem nem maga az életem volt. Hanem csak egy része az életemnek. Ami ugyanúgy elfog majd múlni, mint ez a fél év itt, Dániában. Ha azt gondolnám, hogy az a valódi életem, amiben épp akkor élek (mondjuk hosszabb távon) akkor ennyi erövel azt is érezhetném, hogy ez itt, most az. Közben meg nem. Ez is csak egy része.

Sok kisebb-nagyobb rész, amiböl felépül az élet. Értitek mire akarok kilyukadni?

Szóval persze nehéz nélkülük és eleinte a barátság hiányzott rettenetesen, föleg annak aki hozzá van szokva, hogy körül veszik a barátai, de akármilyen hihetetlen, azt is meglehet szokni, hogy nincsenek barátaid! Most már tudom, hogy ennek köszönhetöen a jövöben is bármikor megállom majd a helyem, legalábbis szociális szempontból. Ha lesznek barátaim annak örülni fogok, de ha valami miatt nem, azt is kibírom majd és elleszek egyedül, haverokkal körbevéve. Megeddzödtem. :)

Persze azon leszek azért, hogy ismerkedjek (ha végre kikerülök az ágyból) és megismerjek minél több embert. Annyi fura ember van itt és még több fura reakció, például vannak apróságok amik sokat jelentenek a másik embernek, kisebb gesztusok, és vannak nagyobbak amik meg szinte semmit. Ezeknek a megfejtése is még egy feladat számomra, úgy érzem. :)

Például megtudtam az egyik japcsi csajról, hogy tökre kedvel engem, erröl se tudtam semmit, azt hittem észre sem vesz… :)

Érik még meglepetések az embert.

Mikkel-t is jó lenne jobban megismerni, bár ha nem akarnám se lenne sok választásom, a drágaság mindenhol ott van, Barcelonában is gyönyörködhetek majd a szépséges arcában (és testében), meg persze a musical meghallgatásán is ott lesz.

Jaj nekem…

A netem nagyon szar és a gépem is sajna… olyan mintha lelennének kódolva az oldalak, ezt a bejegyzést is Word-ben írom és remélem hogy lesz majd 2 percre netem, hogy betudjam majd rakni a blogba… Tiszta szar. Hétfön beszélek majd valahogy az illetékesekkel, hogy segítsenek vagy ilyesmi. Lehetséges, hogy azt akarják, hogy az emberek ne netezzenek sokat és e miatt a Skype-ot meg ezeket meghagyják, de szörfözni nem lehet. …

Amíg itt uncsizom sokszor, csinálok Paint Shop Pro-val képeket, felteszek nektek párat, nézzegessétek. :)

Meg van egy netes munka is, amit anyum csinál, abban is megígértem, hogy segítek neki (idöm mint a tenger ugyebár) de hát a hülye net… Nem beszélve a gépemröl, az is lefagy egy nap 5x, pedig vadiújan kaptam karácsonyra. :(

Látom milyen népszerüek lettem a blogok újabban. :) :P Meg a nök lapjás képek is.

Jaj képzeljétek, megvan az elsö saját dalom!

Egyik éjjel született meg, amikor arról álmodoztam, hogy majd egyszer ha közönség elött fogok állni (ülni) a színpadon és elszeretném mondani az embereknek, hogy az mekkora öröm nekem, akkor hogy fogom majd ezt a tudomásukra hozni. Úgyhogy megírtam dalban.

Elöször a dallam, aztán a szöveg és most már zenei háttér is van, ugyanis Karcsi, egy nagyon jó barátom, aki szuper az ilyen dolgokban, felajánlotta nekem, hogy meghangszereli nekem a dalt. :)

1 nap alatt kész is lett és nekem nagyon tetszik! :)

Köszönöm Karcsi!

Na most megyek, vacsi idö van, kajolok egyet aztán kicsit angolozok szerintem. Vagy nézek valami filmet angolul.

Valamelyik nap megnéztem a Salsa címü francia filmet angol felirattal, iszonyú jó volt, nagyon tetszett, föleg azért, mert mindent értettem amit mondtak. Igaz, hogy minden mondat után leállítottam a filmet, hogy rendesen felfoghassam mi van oda írva, de végül fel is fogtam. :)

Na elsurranok. Majd még jelentkezem.

Pusszanat mindenkinek!

És köszi az eddigi kommenteket, várom a többit is! Jah amúgy Iwiwen vannak új képek, ha van kedvetek oda is írhattok kommentet!

Puszy!

D.