Gondoltam írok egy pár sort nektek kedves olvasóim. :)
Bár tény, hogy velem most semmi különös nincs, azt leszámítva, hogy nagyon fáj a lábam. Teljesen megállt velem az élet itt, Dániában, fekszem, kisebb-nagyobb megszakításokkal már majdnem 2 hete, de nem igazán van javulás. Van, hogy sokkal jobb, aztán éjszaka arra kelek, hogy ismét nagyon fáj. Nem tudom mit akrobatizálhatok álmomban, de valamit biztos nem csinálok jól, ha állandóan vissza esek...
Komolyan ez az elkeseredettség... Lehet, hogy a Texasi láncfűrészes kéne most ide... Megoldaná a gondjaimat pikk-pakk... :) (na jó ez morbid volt :S)
A kedvem is hullámzó. Néha jobb, derűlátó, reménykedő, néha pedig depis. Általában netezgetek, angolozok, tanulom a dánt, filmeket nézek angolul meg ilyesmi, hogy legalább ne legyen olyan haszontalan ez az idő, amit itt töltök. Persze a többiekkel meg folytatódik az izgi, dániai élet, én meg minden jóból kimaradok. :(
Beszéltem a kontakt tanárommal, nagyon rendes velem, mondta, hogy addig pihenhetek ameddig csak szeretnék, pontosabban, amig a lábam rendesen rendbe nem jön, a segítők hoznak kaját, meg nagyon aranyosak. Dehát tény, hogy nem feküdni jöttem ide, és nem tudom meddig kellene várnom, hogy rendbe jöjjek. Ez most rendesen keresztbe húzta a számításaimat.
Jövőhét utáni hétfőn kezdődnek a musical-ünknek a próbái és egy hétig fog folyamatosan tartani. Mindenkinek részt kell vennie benne, 3 dologra lehetett jelentkezni, én az éneket, a táncot és a photoshop-olást választottam. Ha addig nem jövök rendbe, az már elég szomorú, akkor komolyan elkell gondolkodni majd a haza menetelemen. :((((
Addig is igyekszem nem csüggedni és agykontrollozni (ha már elvégeztem a tanfolyamot nem ártana néha alkalmazni is...) és tanulgatok, stb. addig is.
Drukkoljatok, hogy rendbe jöjjek, annyi élmény vár még itt rám, nem beszélne Barcelonáról...Hű... na igen, bele sem merek gondolni. Ha össze jönne, akkor egy nagyon nagy álmom válna valóra... :)
Milyen irónikus az élet... Eddig szenvedtem, hogy nem is olyan jó itt... most meg amikor baj van rögtön rádöbbenek, hogy mégis csak az. :)
Puszi mindenkinek!
Bár tény, hogy velem most semmi különös nincs, azt leszámítva, hogy nagyon fáj a lábam. Teljesen megállt velem az élet itt, Dániában, fekszem, kisebb-nagyobb megszakításokkal már majdnem 2 hete, de nem igazán van javulás. Van, hogy sokkal jobb, aztán éjszaka arra kelek, hogy ismét nagyon fáj. Nem tudom mit akrobatizálhatok álmomban, de valamit biztos nem csinálok jól, ha állandóan vissza esek...
Komolyan ez az elkeseredettség... Lehet, hogy a Texasi láncfűrészes kéne most ide... Megoldaná a gondjaimat pikk-pakk... :) (na jó ez morbid volt :S)
A kedvem is hullámzó. Néha jobb, derűlátó, reménykedő, néha pedig depis. Általában netezgetek, angolozok, tanulom a dánt, filmeket nézek angolul meg ilyesmi, hogy legalább ne legyen olyan haszontalan ez az idő, amit itt töltök. Persze a többiekkel meg folytatódik az izgi, dániai élet, én meg minden jóból kimaradok. :(
Beszéltem a kontakt tanárommal, nagyon rendes velem, mondta, hogy addig pihenhetek ameddig csak szeretnék, pontosabban, amig a lábam rendesen rendbe nem jön, a segítők hoznak kaját, meg nagyon aranyosak. Dehát tény, hogy nem feküdni jöttem ide, és nem tudom meddig kellene várnom, hogy rendbe jöjjek. Ez most rendesen keresztbe húzta a számításaimat.
Jövőhét utáni hétfőn kezdődnek a musical-ünknek a próbái és egy hétig fog folyamatosan tartani. Mindenkinek részt kell vennie benne, 3 dologra lehetett jelentkezni, én az éneket, a táncot és a photoshop-olást választottam. Ha addig nem jövök rendbe, az már elég szomorú, akkor komolyan elkell gondolkodni majd a haza menetelemen. :((((
Addig is igyekszem nem csüggedni és agykontrollozni (ha már elvégeztem a tanfolyamot nem ártana néha alkalmazni is...) és tanulgatok, stb. addig is.
Drukkoljatok, hogy rendbe jöjjek, annyi élmény vár még itt rám, nem beszélne Barcelonáról...Hű... na igen, bele sem merek gondolni. Ha össze jönne, akkor egy nagyon nagy álmom válna valóra... :)
Milyen irónikus az élet... Eddig szenvedtem, hogy nem is olyan jó itt... most meg amikor baj van rögtön rádöbbenek, hogy mégis csak az. :)
Puszi mindenkinek!
4 megjegyzés:
Én a magam részéről nagyon drukkolok Neked! Kitartást, és mihamarabbi jobbulást kívánok!
Uram! Nem csodát, nem jelenéseket kérek Tőled.
A mindennapok küzdelméhez adj erőt nekem! Segíts, hogy mindig időt találjak a szellemi, lelki feltöltődésre is! Add, hogy mélyen megértsem, nehézség, kudarc, sikertelenség és zsákutca is lehet sorsom része! Sőt! Ezek szükségesek is ahhoz, hogy fejlődjek és megérjek. Ne azt add, Uram, amit kívánnék, hanem azt, amire szerinted valóban szükségem van!
Antoine de Saint-Exupéry
Szeretlek Cuni-Munikám
Hali:)
gyógyujjá meg csajeee, én szurkolok ám nagyon:):) és eszedbe se jusson haza jönni, legalábbis júni 20-ig biztos ne gyere:P:P:P hehe (ne is lássalak addig...hihihihihih)azé nagyon ceretlek ám!!!!:):):):) cuppanós
jobbulást ezerrel!!!és szurkolonk a gyogyulásodért!!!
pusszanat
Megjegyzés küldése