Kérésre (Újra itt a rózsaszín őrület!!!! :P)

Kérésre végre erőt veszek magamon és írok egy kicsit nektek. :)

Nem mintha annyi lényeges dolog történt volna itt, úgyhogy légyszi ne várjatok tőlem sokat!

A Január 23.-ai buli nem volt túl nagy eresztés, láthattatok róla képeket is, de egyébként elvoltunk. Fényképezkedtünk, iszogattunk, Katával táncoltunk is egy kicsit.

Másnap elmentünk uszodába, ami Aquapark-ként volt meghirdetve, de végül csak pár medencét találtunk. Egész nap döglődtünk ott, azért nem volt olyan rossz.

Utána találkozó volt a magyarokkal, akik mind nagyon jó fejek voltak. Voltunk vagy 30-an és beültünk egy ír pub-ba. Tökre hangulatos volt.

Annyira örültem, hogy végre magyar szót hallok (persze minket 5-ünket leszámítva),kész felüdülés volt úgy ismerkedni, hogy végre nem angolul kellett próbálkoznom, szóval egész otthonosan éreztem magam. Sokkal könnyebben ismerkedtem, mint anno, otthon, ha egy vadidegen társaságba kerültem, hiszen csak az járt a fejemben, hogy „ezek magyarok! Akkor minden rendben lehet!” :) És így is volt. Fura volt, hogy betudtam kapcsolódni a beszélgetésbe és mindent értettem. Egész jól hozzá szoktam már, hogy csak ülök egy társaság közepén és nézek mint egy sült hal.

Szóval beszélgettünk. Nehéz mindenkit megismerni, voltunk egy csomóan és csak pár óra állt rendelkezésünkre. Nem ülhetünk oda minden emberhez 5 percre… Szóval mi Annával egy házaspárral beszélgettünk. Ők itt dolgoznak, de amennyire tőlük és a többiek szavaiból kivettem, nekik is ugyanúgy elegük van a dánokból ahogy nekünk. Mármint, a külföldi diákokkal nagyon jól kijönnek, de a dánok őket sem akarják befogadni igazán.

Kedvesek, partnerek addig amíg a munkaidő vagy az óra tart, de aztán mennek a maguk útján. Nem születnek komoly barátságok.

Mindegy végül is nem is ezért jöttem ide. Megvannak a barátaim otthon. :) (hála istennek!)

Mindenesetre remélem még összefutunk a magyarokkal, nekem nagyon szimpik voltak.

Vasárnap pihi volt.

A következő héten ugyanúgy folytak az események mint eddig. Dán órák, sport, ének, kötelező baromságok, stb. Az előadásokon előszeretettel elalszom, vagy végig álmodozom az egészet, de a fordító csaj tök jó fej, néha énekel nekünk unalmában, meg ilyesmi. :)

Ahogy telt az idő, egyre inkább kezdett fájni a lábam, de nem nagyon tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, azt hittem csak izomláz.

Csütörtökön végre megjött a bankkártyám, és vele egy kedves képeslap is Momtitól. (anyukám, ha valaki nem tudná, a szerk.)

Ez állt rajta: „A siker nem más mint bátorság, hogy az élet minden percét a lehető legteljesebben éljük, a lehető legtöbb tapasztalatot és élményt nyerve ki belőle. A siker azt a bátorságot jelenti, hogy merünk hibázni, viaskodni, változni, fejlődni és merjük vállalni az emberi léttel járó sok-sok ellentmondást” Tök jó nem? Ettől felvidultam és lelket öntött belém. Addigra már sikerült kibékülnünk anyummal, mert hogy egy jó ideig nem beszéltünk.

Pénteken elintézem a felhalmozódott teendőimet. Az Office-ban a fószer elég furán nézett rám, miután hatodszorra is visszamentem hozzá azzal, hogy elfelejtettem valamit. Mosógépkártya, aztán bárkártya, aztán képeslap, aztán az elektromos kocsi kulcsának elkérése, a posta elhozása, stb. Végül mostam is és annak örömére, hogy megjött a pénzem elmentem bevásárolni. :)

Vettem nagy kiszerelésben kólát, hogy kibírja a hónap végéig. :)

De szerencsére nem költöttem olyan sokat. És nem felesleges dolgokra, mint általában. (a kólát leszámítva persze)

Annyira jó érzés volt, hogy végre nem vagyok csóró! :P

Este a beöltözős buli volt. Aki szingli az zöldben, aki nem az, de a buli erejéig igen, az sárga, aki foglalt pedig piros.

Előtte meghívott minket Maya és egy másik lány a szobájába iszogatni, meg dumálni. (Katát és engem)

Eleinte azt hittük csak azért hívnak mert fáj a foguk a dugi sörünkre (szolidan célozgattak) de később rájöttünk, hogy szó nincs ilyenről.

Jót dumáltunk, végig angolul, mindenféléről, pasikról, párkapcsolatról, ki kivel, hogyan, szóval ilyen csajos tracsparti volt.

Meglepődtem azon, hogy szinte mindent értettem és magamhoz képest néha be is kapcsolódtam. Eleinte (amikor ide jöttem) Maya egyetlen szavát sem értettem, majd 2 hét után lassacskán igen, majd 1 hónap után szinte mindent. Mivel rájöttem, hogy ő nem beszél máshogyan mint eddig, valószínűleg én fejlődtem angolból, aminek nagyon örültem.

Aztán indultunk a buliba.

Mindenképp ragaszkodtam a pink fölsőmhöz, ami a Fókuszban volt rajtam (szarok a szabályokra) de azért, hogy ne lógjak ki teljesen a sorból, felvettem egy zöld nadrágot.

Mint kiderült senki nem látta rajtam kívül, hogy zöld, szóval mégis csak kilógtam.

Na mindegy, csomóan nem is öltöztek be.

Eleinte jól éreztem magam, aztán nem, utána a cigizőben, mikor indultam volna aludni, lerohantak minket a dánok és elkezdtek velünk társalogni. Megütötte a fülünket, hogy maguk között is angolul beszélnek, mire Kati néni odaszólt, hogy ilyenkor képesek rá, amikor meg ott ülünk köztük kukán, akkor meg nem? Mire odajöttek közénk és dumáltak nekünk.

Amikor egyszerre 6-an beszélnek hozzád, az kicsit tömény tud lenni, úgyhogy zavartan kapkodtam a fejem és igyekeztem minden rögtönzött kérdésre válaszolni.

Kérdezték van e barátom. Mondom nincs. Akkor miért vagyok pirosban? Mondom ez nem piros hanem pink! (vazze!) Erre ők… itt a kurvák szoktak pinket felvenni, mondják nem tűnt fel, hogy senki nincs pinkben rajtam kívül? Jah… mondom de.

Ennyit rólam.

Megjelent a „szerelmem” is, Mikkel, de, hogy ne lehessen rájönni, mi a státusza, lila volt rajta. (lehet, hogy buzi? :) )

Szóval visszamentem és ittam. Végül egész jól beindult a hangulat és Katával, meg Zolival lejtettünk is egy párat. (Zolinak a hajában zöld csíkok voltak, úgy nézett ki, mint egy Fradi drukker)

Összefutottam egy tök ari lánnyal, aki már kissé ittas volt, de elkezdte mondani nekem, hogy milyen szép vagyok (ez hülye…) és hogy miért nem adok egyértelműbb jeleket arra, hogy szingli vagyok, ha pasit akarok fogni. Mondom miért is nem?

Na mindegy, nem jöttem rá.

Végül visszajött, táncoltunk, nem csak vele, a végén már mindenkivel. Egyesek tologattak, leguggoltak elém és együtt ráztuk magunkat, tökre élveztem. :)

A magyarok meg a sarokból integettek nekem. :P

Majd elvitt a bárpulthoz, ahol meghívott inni. Egyébként eddig akárhányszor Mikkelre néztem, azt láttam, hogy mindig valamelyik bombasztikus csajt táncoltatja, szóval sikerült róla már éjfél előtt lemondanom.

Dumálunk a "Kalapácsfejűvel" a bárpultnál, (szegénykémnek nem tudom a nevét, de mi magyarok ugye mindenkinek nevet adunk :D) mire mit ad isten? Mikkel drága mellettem guggol és elkezdi nekem hadoválni, hogy "I like you"… Azt hittem rosszul hallok.

Utána azon kaptam magam, hogy benn ropjuk a táncparketten.

Le sem tudom írni, hogy milyen cuki volt, össze-vissza forgatott meg fogta a kezem, meg mondta, hogy hú, meg há, meg ilyesmik, szóval rendesen belezúgtam röpke 5 perc alatt.

Egy jó negyed órát biztos táncoltunk, majd megjöttek a bombasztikus csajok, akik elég egyértelműen rámásztak, szóval én inkább visszavonulót fújtam.

Köszi, nem állok be nyálat csorgatni a sorba.

Visszajött a Kalapácsfejű, elrángatott valami sráchoz, hogy tetszik neki és segítsek neki befűzni… (???) Végig dánul beszéltek, úgy éreztem rajtam röhögnek, úgyhogy gyorsan leléptem. Szerintem már senki nem volt százas addigra, mármint pia terén.

A cigizőben még kiöntöttem a lelkem a Katának, hogy mennyire hiányzik mindenki, aztán húztam aludni.

Másnap úgy gondoltam bepattanok az elektromos kocsiba és nekivágok Dániának. Igen ám, de épp lemerülőben volt, szóval csak a tengerpartig merészkedtem lemenni.

De ez is rendhagyó volt… Homok, tenger illat, sirályok, stb. :) Közben zenét hallgattam, cigiztem, úgyhogy elvoltam.

Délután találkoztam Mikkellel, aki megköszönte a pénteki táncot. Cuki volt.

Kati néniék festettek én meg bementem a zeneterembe, ahol sikerült végre aktivizálnom (egyedül!!) a mikrofont és a szintetizátort.

Épp ott örültem magamnak, hogy végre gyakorolhatok és nem zavar meg senki, amikor jött Mikkel, és közölte, hogy jönnek próbálni a haverjaival.

Amíg vártunk rájuk, ő játszott a gitárján, és már majdnem elkezdtük énekelni együtt a Killing me sofly-t, amikor megjelentek a többiek… (Shit!)

Nem elég, hogy helyes, kedves, álompasi, még énekelni, dobolni és gitározni is tud. Rohadjon meg…

Van egyáltalán bármi is amiben nem a legjobb?

Persze megint a legnagyobb fába vágtam a fejszémet és hogy ne legyen egyszerű, még Barcelonába is együtt megyünk. :(((

Vasárnap estére nagyon neki voltam keseredve lelkileg (minden miatt) és elhatároztam, hogy ha pár hónap múlva sem javul a helyzet (kapcsolatok terén) akkor haza megyek. Jó lett volna legalább egy olyan embert találni (a magyarokon kívül) aki nem csak a buli idejéig akar velem jóban lenni…

Annyira fájt már a lábam, hogy lekellett feküdnöm, és mivel csak rosszabbodott, fel sem keltem 5 napig.

A magyarok nagyon rendesek voltak velem, hozták a kaját, meg meglátogattak egy nap vagy5x, úgyhogy annyira nem unatkoztam. De sok időm volt gondolkodni és átértékelni a dolgokat.

Sokszor álmodtam azzal, hogy haza kellett mennem, mert nem lett jobban a lábam és e miatt sírva ébredtem. Nem értem miért… Talán a tudatalattim azt hiszi, hogy jól érzem magam itt? Nem normális szegény… :)

Úgyhogy rájöttem, hogy még feladatom van itt. Nem tudom mi, de nem akarok haza menni. Jól értsd az akarni szót.

Jó lenne tudni mi itt az egésznek az értelme, de nem a dán nyelvtanulás az tuti. Nem is a szerelem és az életre szóló barátság megtalálása. Akkor mi?

Olyan Mission Imposible-nek tűnik az egész.

Ma már végre kikászálódtam az ágyból, úgyhogy jobban vagyok. Nem sokkal, de nem élhetek itt úgy mint egy nyugdíjas.

Szóval jah.

Ma van a Zoli szülinapi bulija, ezt is jól elcseszték a dánok, elvileg levolt szervezve, hogy a ma este a mi esténk, és mi osztjuk az észt, vagy legalábbis olyan zene megy amilyet mi szeretnénk…

Hát… egyelőre nem jött be, mert a dánok gyakorolnak valami zenekarra, de majd meglátjuk mi sül ki belőle.

Pusszanat mindenkinek, drukkoljatok, hogy meggyógyuljak! Illetve mi, a családban mindenki!

HIÁNYOZTOK CSALÁD, BARÁTOK!!!

Képek a múlt pénteki buliról:

A "Fradi drukker" iszik. :)

A csajok is :)

Egyesek a striptease bárban érzik magukat :)

Itt úgy csinálunk mintha táncolnánk...

Többiek

Kata, Maya, Zoli, én (ugye hogy zöld a gatyám???)

The hungarian group

A "fincsi" borral

Már megint úgy mint egy idióta...

Ropják