Eseménydús napok

Hali Mindenkinek!

Már megint felhalmozódott egy csomó minden, amit ideje veletek megosztanom. :) Közben rájöttünk anyummal, hogy ahhoz, hogy tudjatok kommentet írni, (sajnos) regisztrálni kell. De ha kis időtök engedi, azért nagyon örülnék, ha megtennétek! :P

Idő közben örömmel vettem tudomásul, hogy beosztottak a szakokra, amelyekre szerettem volna járni. Egy kivételével, (a ritmikus gimnasztika, tánc, stb.) mindet kipróbáltam már. Van, amiben kellemesen, van, amiben ténylegesen csalódtam, de azért nem akarom leírni az egészet már az első 2 óra után. Íme a teljes órarendem és mellé kommentár.:)

Idő	Hétfő	Kedd	Szerda	Csütörtök	Péntek
8:30-8:50	Reggeli megbeszélés, éneklés, eligazítás.	Reggeli megbeszélés, éneklés, eligazítás.	Reggeli megbeszélés, éneklés, eligazítás.	Reggeli megbeszélés, éneklés, eligazítás.	Reggeli megbeszélés, éneklés, eligazítás.
8:50-9:00	Szünet	Szünet	Szünet	Szünet	Szünet
9:00-10:30	Dán óra	Europe International	Europe International	Előadás	Dán óra
10:30-11:00	Szünet	Szünet	Szünet	Szünet	Szünet
11:00-12:30	Parlamenti gyűlés, Asztalcsoport megbeszélés	Europe International	Europe International	Sport/tornaóra, játékok a tornateremben	Zenekari próba
12:30-14:00	Ebéd	Ebéd	Ebéd	Ebéd	Ebéd
14:00-15:30	Zenés sportolás	Europe International	Tanári megbeszélés	Úszás	Zenekari próba
18:00-	Vacsora	Vacsora	Vacsora	Vacsora	Vacsora
20:00-21:30			Előadás

Egy kis kommentár a dolgokhoz:

Dán óra: Ez a Helle nevű, nagyon kedves nővel történik, eddig a tornateremben volt, de nem tudom, hogy továbbra is így lesz e. Játszottunk, feladatokat kellett végre hajtani, versenyezni, énekelni, házit is kaptunk. Persze minden dánul volt. Mivel szerepjátékok is voltak, sokat lehetett tanulni. Nagyon élveztem. :)

Europe International: Ez angolul folyik, minden külföldinek kötelező tanulnia. Dán kultúra, történelem, nyelv, mozgássérültek, rehabilitáció, a segítőnek jelentkezett Katik(k) kedvéért segítőképzés, amin mi is ott vagyunk, stb. Dán nyelv ismételten, de itt úgy, mint otthon, az angol órán. Írás, házi, stb. Persze jegyeket nem kapunk. :P

Zenés sportolás: Ritmikus gimnasztika, aerobic, tánc, jóga, lazítás, nyújtások, légző torna, stb.

Parlamenti gyűlés, asztalcsoport megbeszélés: Minden csapatnak van egy diákelnöke és egy helyettese, akik a diákparlamenti gyűlésen vesznek részt. Minden héten pedig összeül minden csapat és megbeszélik a személyes problémákat, meg mindenfélét a sulival kapcsolatban. Mint egy osztályfőnöki óra kb.

Sport/tornaóra, játékok a tornateremben: Erről majd mesélek bővebben.

Zenekari próba: Erről is. :)

Úszás: Ó erről meg pláne :P

Ez a hét is eltelt…

Már valamivel könnyebben, mint a múlt heti, ez tény. Még mindig nagyon sokat beszélek mamiékkal, ami sokat segít. Azért sajnálom csak őket, mert állandóan el kell viselniük a hülye hangulatingadozásaimat… Olyan vagyok, mint egy mániás depressziós, egyik nap felhívom őket azzal, hogy vége a világnak és milyen szar itt (persze azért csomagolva mondom, nem akarom őket se terhelni ezekkel túlzottan) másnap pedig teljesen vidám a hangom, hogy milyen jól érzem magam itt.

Azt már megtapasztaltam, hogy nem nagyon szabad innom, mert akkor eljut a tudatomig minden, a barátok, család, haza hiánya, és hogy milyen messze van mindenki. Alapvetően már egész jól viselem, sokkal jobban, mint az elején.

Megvolt az első úszás órám csütörtökön. Nagyon élveztem, jobban, mint gondoltam volna! Előtte volt egy óránk, mondhatni edzésünk a tornateremben, ahol kellett futni (nekünk gurulni persze) mindenféle idióta játékokban részt venni, persze zene is volt közben, úgyhogy nagyon élveztem. Általános iskolás, versengős játékok is voltak, amik jók csapatépítő tréningnek, meg annak, hogy jobban megismerjük a másikat.

Utána gyorsan megkajáltunk, összeszedtük a cuccainkat és irány Odder és az uszoda.

Nekem nagyon tetszett az, hogy senki nem bámulta meg a másikat és teljesen természetesen viselkedett. Lazán mászkált mindenki meztelenül, és akik külsősök voltak (tehát nem a mi csoportunkkal jöttek) ők is kedvesen mosolyogtak ránk, semmi bámészkodás vagy ilyesmi. A fiúk sem stírölik a lányokat, mindenki nagyon kedves és segítőkész.

Le kellett előtte zuhanyozni, aztán be a vízbe, ami rettentően hideg volt. Egy ideig játszottunk csoportosan, körbe kellett forogni, bemelegíteni, lemenni a medence aljára, stb. Nekem természetesen nem ért le a lábam, és nagyon hamar elfáradtam, mivel idejét sem tudom, mikor úsztam utoljára. Úgy jött le, mintha nem tudnék úszni és persze ők (mivel kicsi vagyok) állandóan vigyáztak rám, hogy ne hogy megfulladjak. Beraktak a kezdő csoportba, ahol a lebegést tanultuk… :D Na mondom oké, hagyjatok békén… -és leléptem. Eleinte úgy engedtek a mély vízbe, hogy valakinek ott kellett velem lennie, aztán egy idő után feltűnt az úszótanárnőnek, hogy hogy szelem a habokat, úgyhogy óra végén közölte velem, hogy nagyon elégedett és átmentem a vizsgán, ezen túl úszhatok magam, ott ahol akarok, nem kell mellém senki.

Átmentünk a meleg vízbe is egy kicsit, aztán lassan menni kellett, mert még szárítkozás, bepakolás, hazamenetel, stb. Rengeteg időt elvesz a sok készülődés sajnos, de még így is megéri.

Ami egyedül „vicces” az az, hogy már előre tudom, milyen stramm gyerek leszek, mire haza megyek. :P

Néha egy katonai kiképzésre hasonlít ez a Dánia, persze nem rossz értelemben. Ők egészen konkrétan hidegvérűek (nyugi nem ölnek meg senkit :P ) ugyanis pár hete még a tengerben fürödtek. Február 14.-én csoportos úszásra készülnek, „Kaméleon azt mondja, hogy jobb mint a szex” (No comment) Úgyhogy kimegyek, jó melegen felöltözök és vigyorogva csinálom majd a fotókat, ahogy belefagynak a vízbe és megkeresik Jack-ket a jégtáblák között. :D

Na jó nem vagyok szemét, de szerintem akkor sem normálisak.

Szóval… félek mire haza megyek én is hasonló őrült leszek. Edzés, futkározás másfél órán keresztül. Megizzadva ki a -800 fokba, elindulni úszni. Lezuhanyozol és kettéfagyva elcsörtetsz a medencéig, ahol vár a „kellemes”, 21 fokos víz, ahol úgy szint megfagysz. Kijössz, félig szárítod csak meg a hajad, (a dánok félig se) mivel sietni kell. (meg amúgy is, minek megszárítani, vallják a dánok, megszárad az magától :D) és ismét ki a mínuszokba.

Hazajövök és bekapok 500 C-vitamint. Még nem lett semmi bajom, de érzem, edződik a szervezetem, főleg, hogy ezt majd minden héten meg kell majd csinálnom.

A zenei szak, sajnos sokkal nagyobb csalódás volt számomra.

Eleve úgy mentem oda, hogy azt hittem éneket, szolfézst, meg ilyeneket tanulok majd, a kedves, szép, fiatal, megasztárszerű énektanárnőtől, ehelyett, egy bajszos, ősz hajú nő várt ott, és kijelentette, hogy gitározni fogok. Mondom, mi van???? Én nem tudok gitározni, én énekelni szeretnék. Aszongya jó, akkor álljak be a zongorához. (ez hülye) Mivel nem tudok kottát olvasni (tudom, elég nagy szégyen zenész létemre :( ) ezért nem bírtam követni az egész számot, két kézzel sem tudtam játszani, úgyhogy én voltam a legbénább (ismételten) mindenki közül. Mindössze 2 billentyűt kellett nyomogatnom egész órán, gondolhatjátok, a tököm tele volt, mondom ilyen nincs, hogy még a zenében is befuccsolok, ezt hogy csinálom???

A csaj megmutatta nekünk a dalt cd-n, hogy ezt kell lejátszania az együttesnek, és kiosztotta a kottákat. Van, aki dobol, 2 gitáros emberke van, egy énekes, egy vokalista, 2 pianós, (az egyik sajna én voltam) és még egyéb pótcselekvést végrehajtó zajongók.

A második órán, felvillant az első reménysugár… Végeztünk az első dallal, és elindult egy gyönyörű, dallamos, ANGOL (!!!!!!!!) szám, aminek felettébb elkezdtem örülni és éreztem, hogy ezt nekem találták ki, végre eljött az én időm. (Gondoltam én, a naiv) Izgatottan letámadtam bajszos barátnőnket és szolidan megkérdeztem, hogy énekelhetem e dalt. Mondta, hogy ezt Maria (vagy hogy hívják) fogja énekelni (mellettem ülő csajszika), ne kérdezd, hogy miért, hogyan, ki döntötte el, egyszerűen csak így van és kész. De mondta, hogy vokalista lehetek, ha gondolom.

Pár perc múlva kirajzolódott a helyzetem. Egyedül én nem kaptam mikrofonállványt, alig lehetett hallani a hangomat, mert szar volt a mikrofon, és kb. annyi volt a szerepem, hogy 5 versszakból, az egyik végén kétszer „húúúú’-znom kellett egyet.

Nah mondom… király. A csajt már akkor utáltam, pedig még nem is tudtam, hogy énekel, csak zavart, hogy így eldöntötték, esélyt sem adva másoknak (ez esetben nekem ugyebár). Biztos előre meg volt beszélve vagy nem tudom.

A csajszikának szép a hangja, de nagyon hamisan énekel, amit szomorúan veszek tudomásul, mert ha egy Witney Houston, akkor megértem, hogy miért ő énekel és én miért „csak” vokálozok. Akkor megérdemelten végzem a szerepemet. De így… igazságtalanságnak éreztem az egészet.

Persze tudtam, hogy ők nem ismernek engem, honnan tudhatnák, hogy szeretek énekelni, és hogy milyen hangom van, úgyhogy nekem kell bizonyítanom, ha el akarok érni valamit.

Próbáltam olyan megnyerően „húúú”-zni, amennyire csak lehetett, és beleadni mindent, még ebbe is. Éreztem, hogy már sokkal gyorsabban telik az idő, mint akkor, amikor pianóznom kellett.

A tanárnő tökre meg volt elégedve, ott dicsért, hogy gyönyörű meg minden, úgyhogy valamivel jobb kedvem lett ezek után. Remélem azért, majd fél év alatt legalább egyszer én is odakerülök a mikrofon elé. Bár addigra már biztosan profi „húúúú”-zó leszek. :)

Hát így teltek el az első órák.

Tegnapi buli

Az órák után eltűztem a boltba, hogy vegyek magamnak nutellát. Már egy jó ideje nem ettem normális kaját, kellett valami „hazai” íz is. Úgyhogy nekivágtam a hosszú útnak, közben persze kifolyt a szemem, lefújta a szél a fejem és vagy 5x belehajtottam egy kutyagumiba. Mellette még el is tévedtem, és a tenger morajlására azt hittem, hogy épp egy autó akar elütni, úgyhogy a frász jött rám. Ez volt az első utam egyedül. (Szerintem az utolsó is… :D)

Végül sikeresen megérkeztem. Beesek csapzottan, vörös fejjel, csöpögő orral, megpakolom magam nutellával, tejföllel, tejjel, kenyérrel (mintha legalábbis etióp éhező lennék) és beállok a sorba. Szerintetek ki az, akivel elsőként összefutok? Természetesen a LOVE boy, Mikkel. No comment, ez az én formám, mint tudjuk.

Miután teleettük magunkat a magyarokkal (vagyis mi magyarok nutellával) és szokás szerint szétröhögtük a fejünket a szobában, (Anna, Kata, én) elmentünk vacsizni. Én azért ettem meg 50 nutellás kenyeret ilyen bátran, mert tudtam, hogy úgyis kutyakaja lesz megint a vacsi, szóval már csak a szokás kedvéért ültem le az asztalhoz.

Persze akkor este volt a legfinomabb kaja az óta mióta itt vagyunk. Krumpli, IGAZI (!!!) hús,

saláta, kukorica, ilyenek. Úgyhogy a nutella mellé még ezt is jól bekajáltam.

Közben a többiekkel megbeszéltük, hogy iszunk.

Fél 8-kor tali a Kati szobájában, mindenki hozzon amit tud. Eleinte úgy volt, hogy csak 5-en leszünk magyarok, de időközben Anna és Kata meghívtak minden létező arcot, akivel csak összefutottak a folyósón.

Koccintottunk (házi mézespálesszel), beraktunk zenét, beszélgettünk, röhögtünk, Kati néni cigit sodort. Közben megjöttek Minoriék (egy japán lány akivel tök jól összespannoltunk) és a pasija.

Olyan komédiát lenyomtak nekünk, hogy mindenki dőlt a röhögéstől. Mondjuk úgy, hogy egymással beszélgettek, civakodtak, és elő álltak nekünk egy Stand up comedy-vel, mi meg a nézők voltunk.

Én kevesebbet értettem jóval mint a többiek, de azért igyekeztem. Leginkább csöndben szemléltem a történéseket.

Később csatlakozott hozzánk Kaméleon barátunk, Kati ismerőse, aki irtó jó fej. Mondta nekem, még régebben a cigizőben, hogy hallotta, hogy táncolok meg énekelek, előszöris kerít nekem egy táncpartnert, másodszor meg beajánl ahol tud, hogy énekelhessek. Tök ari volt.

Az este folyamán a többiek megittak vagy 5-6 kört a mézespáleszből, én kettőt is alig tudtam legyűrni, de nem is akartam berúgni. Azért jó kedvem lett. Nevetgéltem, meg „táncoltam” Kati ágyán, énekeltem, lefejeltem 3x a polcot, a többiek úgy szint jól elvoltak, (bár ők nem fejeltek le semmit) úgyhogy mindenki jól szórakozott. Aztán hírtelen eszembe jutottak a többiek és elkezdtem szomorkodni.

Kimentem, hogy cigizzek, mire összefutottam Mikkellel, aki bemutatott minket a haverjainak és mondta, ha gondoljuk, menjünk át hozzájuk bulizni.

Később át is mentünk, de ő pont nem volt ott, és mivel nem nagyon éreztem jól magam, hamar eljöttem. Nem volt olyan rossz este azért.

Lassan búcsúzom, már így is rengeteget írtam, van itt számotokra sok-sok kép, remélem, tetszenek! :)

Majd még a hétvégén leírok pár vicces játékot, amit játszani szoktunk, (a dán órákon, programokon) biztos jót nevettek majd rajta!

Puszi mindenkinek, vigyázzatok magatokra!!!

Love & Peace :)

KÉPEK:

Kati és Minori a táncórán

A "keri sárkány". Vajon ha kiásnánk találnánk ott valamit, vagy nem? :)




Ismét a tengerparton. Még mindig nem süt a nap. :(


Anna és Kati néni


Ilyen a mosógép :)


Arhus


Minori


Kicsit Hidegkúti lakótelep feeling...


Bocsi, hogy oldalt van a kép, de ha letöltöd a gépre, meglehet fordítani.
Dorcsi, Szisz, emlékeztek az Alkonyatban a városra? Nekem az jut eszembe erről a képről.


Csatorna


Koccintás mézespálesszel. :) A magyarok... :)



Már feloldódtam, mint látható... :) "Like an idiot..."



Zoli "vedel" :D

Életkép...


Életkép 2.


Ők :)


Épp táncolok az ágyon, a többiek meg röhögnek rajtam :D


Már kissé álmosan...


Hát igen... Kata pofiját elnézve meg pláne... :)

Minori, a pasija és Kaméleon barátunk


Idióták gyülekezete :D Ezt nagyítsátok ki mindenképp! :) (érdemes :P)


A 4 magyar girl:)

Katával


Ez már a "buli", amire meghívtak minket. Minori és az orosz Maffiózó Nicolai (fogalmam sincs hogy kell írni...)


Kati néni és az "Őrült feltaláló". (hát nem úgy néz ki?? :P)



Buliznak a dánok.


Minori beépült.


Én csak úgy mellesleg ott vagyok... :)


Katalinok.


Zoli megint iszik :D Ennek Vuk lesz a vége...



Kati és James Bond