Újabb képek

:))

Dance

Szombaton az uszodában

Még mindig...

Táncolunk Katával


:)




Kati, Anna, Kata


4-en


Anna és én

Péntek esti buli a kisteremben.

Újabb közlendők

Január 22. Csütörtök

Ismét eltelt megint egy hét, legalábbis majdnem.

Jelenleg iszonyatosan fáradt vagyok, végig sportoltam a napot. Na, mesélek egy kicsit, megint történtek érdekes dolgok. :)

Szombat este sikerült végre Skype-olnunk kicsit Norbertoval, ami sokat javított a lelkiállapotomon, sőt, nagyon jó kedvre derültem tőle. Dorcsival is beszéltem, persze az is nagyon jó volt. :)

Másnap meséltek a többiek az előző esti buliról, fura, mert 2 helyre is volt meghívásunk, az egyik a „Kaméleon” barátunkhoz szólt, (megtudtam, hogy őt Carstennek hívják) a másik pedig az Annexbe. Ez a hely, ahol összegyűlnek a fiatalok hétvégenként bulizni. Nem kell nagy bulira gondolni, csak kártyáznak, iszogatnak, ilyesmi. Minden kártyajátékban az a lényeg, hogy aki veszít, az iszik, és aki nyer az is. :) De érdekes módon soha senki nem részeg.

Szóval ezen nem voltam ott, de annyira nem bántam, lesz rá elég alkalom.

Vasárnap pihi volt, hétfőn pedig megvolt az első zenés sport órám, amit nagyon élveztem. Futkároztunk, zenére mozogtunk, tornáztunk, voltak csapatjátékok, erősítések, a végén pedig halk zenére relaxáció a sötét tornateremben. Mindenki egyenrangú fél, ugyanúgy kell nekünk is teljesíteni és soha nem vonnak ki semmiből, azért mert mozgássérültek vagyunk.

Kedden nem voltam suliban, mert szarakodott a vesém, néha meggondolatlanul kimegyek lengébb öltözékben a mínuszokba (azt hiszem, hogy dán vagyok.. :P) és ilyenkor kicsit begörcsöl. Úgyhogy jól elvoltam itt, mármint annyira nem, mert hánytam egész nap. De ami jól esett, hogy a magyarok minden másfél órában jöttek látogatni, hoztak enni, inni, aggódtak értem, pedig egyszer sem kértem, hogy istápoljanak, vagy ilyesmi. A 3. órára már be tudtam menni szerencsére. Az igazgató tartott nekünk előadást a suliról, kicsit uncsi volt (másfél óra azért csak másfél óra) de végre elkezdtem érteni, amit mondott. Nagyon vicces egy ember, sokat nevettünk. Elmesélte, hogy hogy alapították meg annak idején a sulit és mennyi elszántság meg kitartás kellett hozzá. Meg, hogy mennyi mindent elértek azóta. Mivel ők úgy gondolják, hogy mi mindannyian itt egy nagy család vagyunk, ezért a suli összes diákja a magáénak tudhat, érezhet egy kicsit abból a sikerélményből, ami anno őket érte.

Mellette be kellett mutatkozni, aminél kivételesen még én sem égtem be. Nagyon jó fej az igazgatóbácsika, elmesélte, hogy gyerekkorában kimutattak nála valami agybajt, de az anyja elrakta a papírt és elfeledkezett róla. Beíratta suliba, a bácsika elvégezte, letette az érettségit is, elment egyetemre, és amikor végzett a tanulmányaival, akkor találták meg a papírt, hogy kissé visszamaradott és elvileg nem járhatna rendes suliba. De addigra már ki tudja hány diplomája volt. :) Jó mi? Ezt egyrészt leírtam azért mert nagyon tanulságos, másrészt meg azért, mert végre én magam értettem meg és nem másnak kellett elmesélnie nekem. :)

Szerdán halálra untuk magunkat az órákon, főleg én. A dán egész érdekes volt, James végre észhez tért és rájött, hogy elég szegényes az a tanítási módszer, amivel próbálkozik. (tudom, gonosz vagyok, de tényleg így van!) Szóval elkezdtünk végre „normálisan” tanulni.

Nem teltek olyan vánszorogva a percek, mint eddig.

Bezzeg a másik óra…! Na igen, ez volt az International Line. Egyetlen mukkot sem értettem az egészből, az angol szint a közép és felsőfok között mozgott.

Én elkezdtem addig dánozni (pont nálam volt a mappám), szavakat tanulgattam, értelmeztem a szövegeket amiket vettünk, aztán amikor meguntam, dalszövegeket írogattam. Hát igen… nem telt valami gyorsan az idő akkor.

Utána beszélgettünk még ezekről a magyarokkal, úgyhogy valamelyest világossá váltak a dolgok számomra is.

Anna nagyon rendes, felajánlotta, hogy gyakorol velem angolul (ő nyelvtanárnő) meg ha gondolom, írjak fel minden nap 10 mondatot amit nem értek, vagy el szeretnék mondani angolul és ő lefordítja.

Meg ha bármi van, akkor segít. Dánban is, spanyolban is… (mert hogy spanyolul is beszél)

Közben kitették a fotómat a Barcelonába utazó személyek közé, úgyhogy örülhetek, mert hamarosan indul a buli. :)

Egyik este Annával tollasoztunk és közben spanyolul beszélgettünk, meg szavakat mondogattunk egymásnak. Meg közben összefutottam egy lánnyal, aki nagyon kedves, ő is jön Barcelonába, amúgy lengyel és 3 évet élt Spanyolországban.

Esténként azt veszem észre, hogy egyszerre 600 nyelv van a fejemben, ami elég megterhelő, szóval most már kicsit kezd elegem lenni. :S Mármint agyilag. Annyi hatás ér, hogy újabban nem nagyon alszom, egész áldott éjjel jár az agyam, a dán szavak mennek a fejemben, közben az angolon gondolkodom, hogy mit kellett volna másképp mondanom, amikor kérdeztek, és hogy fogalmazzam meg a dolgokat, amiket majd másnap akarok mondani a többieknek. Mellette a spanyollal is sokszor összefutok, meg tudom arra is szükségem lesz kinn Spanyolországban, mivel ők nem nagyon beszélnek angolul. (dánul meg végképp nem) És persze itt a magyar, néha már magyarul sem tudom magam normálisan kifejezni. Nehéz ügy… Nem kívánom senkinek, hogy egyszerre 4 nyelvet használjon, mert kilehet tőle készülni nagyon hamar…

A tegnapi esti előadáson Kínáról volt szó, egy emberke (mozgássérült) írt mindenféle szervezeteknek, alapítványoknak és támogatást is kapott, így kiutazhatott Kínába 1 évre és még a segítői is vele mehettek. Állítólag jár valami támogatás itt a mozgássérülteknek, így kiutazhatnak külföldre, sőt hosszabb távon élhetnek is ott. Jó mi? Nálunk ilyen miért nincs?

Úgyhogy neki volt élménybeszámolója. Kínában nagyot csalódtam, szépek voltak a képek, de sok olyat is mutattak, ahol kutyák voltak megnyúzva, mert hogy ők azt (is) esznek. :S Elég szörnyű volt.

Kiválaszthatja a kliens (élve) hogy melyiket akarja megenni, utána meg megölik és megsütik. Váááá… Borzalom…

Kissé hamar kikészültem, úgyhogy inkább elkezdtem vicceket mesélni magamnak, hogy felviduljak, mire rám jött a röhögő görcs, a végén meg már az összes magyar röhögött, szóval kicsit ciki volt, de ez van.

Kati és Minori már előtte benyomtak 3 sört, szóval ők is adták a formájukat. :) De nem igazán foglalkozott velünk senki szerencsére…

Mostanában elkezdtem nyitni mások felé és kommunikálni. Ennek köszönhetően annyit égtem pár nap alatt, mint még soha. De már sokkal jobban érzem magam, hogy legalább megpróbálom.

Tegnap nagy örömmel újságolták nekem a magyarok, hogy énekmeghallgatás lesz. Wow, mondom szuper, akkor go.

Erre kiderült, hogy nem, (én azt hittem a suli bandába keresnek énekest) hanem az énektanárnő fogad új diákokat. Az egész iskolában szinte minden ingyenes, mindent használhatsz, de az egyetlen dolog, amit a legjobban imádok, az éneklés, persze pénzbe kerül. Kimondta az árat… 100 korona egy óra (majdnem 4000 Ft.) azt hittem dobok egy hátast, de inkább elmentem helyette sírni. Nem éreztem igazságosnak a helyzetet, (zeneterem, úszás ingyen és pont ez nem?) meg pont előtte égtem be egy nagyon rendes lánynál. Szitu: elkezd velem angolul beszélni (perfektül persze), nekem nem nagyon megy. Volt egy dán óra, amin párban voltunk, ott a dán nem ment. Aztán tegnap megkérdezte, hallom beszélsz spanyolul. Mondom egy picit. Mire elkezdett folyékonyan hablatyolni nekem spanyolul, kérdezett is persze, pontosabban azt, hogy mennyi ideje tanulom, mire nagy nehezen kinyögtem, hogy egy éve… Szóval itt is besültem. Ez van. Annyira az angolra volt ráállva az agyam, hogy szinte egy spanyol szó sem jutott eszembe akkor. Rájöttem már… hiába tudom azt amit tudok, bármelyik nyelven, amikor ott a helyzet, egyszerűen leblokkol az agyam, lefagyok mint a gépem.

Na mindegy, ezt is gyakorolni kell és egy idő után menni fog, már most jobb, mint az első napokban.

Jaj a mai nap… Bicikliznünk kellett. Beültettek egy kézzel hajtható (handbike) bicajba és kizavartak mindenkit a mínusz 2000 fokba, amit rettentően élveztünk mindannyian. (gondolhatjátok… :S) Előtte sikeresen ráültem egy vizes párnára, és lenyomtam pár kört a tengerparton, miközben futott mellettem egy csajszika, nehogy véletlen nekimenjek egy fának vagy ilyesmi. Majd kiköptem a tüdőm, de azért jó volt.

Az elején próbáltam jelezni a nagyon temperamentumos mozgásnevelő nőnek, hogy csonttörékeny vagyok, de már tudta, és hiába mondogattam, hogy itt nem jó, ott nyom, ott nem kényelmes, leszarta és mindenre talált valami megoldást, úgyhogy végül kelletlenül, de be kellett látnom, hogy nem fogok kiesni, tudom hajtani a bicajt és még a lábam is alá van támasztva. :D

Pár kör után elküldött átöltözni, nehogy megfázzak.

Kaja után elindultunk úszni, ott meg kifogtam Kati néni „szerelmét” aki az edzőm volt és nem hagyott még levegőt venni sem, szóval iszonyat mennyiségű távot leúsztam mire végre hagyta, hogy átmenjek a termálba. :D

Összehaverkodtam közben egy sráccal, aki segítő, de mi csak Petőfinek hívjuk, mivel pont úgy néz ki. :)

Ő vitt át ide-oda, eddig csak a Kati néniben bíztam meg ilyen téren, de láttam mennyire képben van.

Úgyhogy fáradt vagyok. Annyira fáj a vádlim, mint az állat… Izomláz jeee… Na mindegy.

Végre megint hétvége, annyira fura, mintha most lett volna vége…

Szombaton lehet megyünk Aquaparkba (csoportosan szervezik) aztán lesz Arhusban egy „Dániában élő magyarok” találkozó. Meg remélhetőleg végre beiktathatunk egy Mekizést is.

Az már hiányzik. :)

Na most megyek, lassan vacsi, nyam nyam. :D

A kaja szar, mint mindig, de egészséges, erre rájöttünk… (tűnnek el a feleslegek mindenkinél)

Pusszanat mindenkinek!!!

Január 23. Péntek

A mai dán óra nem volt olyan gázos, mármint egész jól elvoltam, értettem a dolgokat. Eleinte írásban feladatokat vettünk, meg kiírtuk a kérdőszavakat, aztán átmentünk tornázni. Vagyis a tornaterembe nyelvet tanulni. :P Mutogatni kellett cselekvéseket a csapattársaknak, meg hülye feladatokat kellett végrehajtani.

A mai ének már egy fokkal jobb volt mint a múltkori. Vokáloztam egy számnál, ugye amiről múltkor meséltem, de voltak egyéni ötleteim, hogy hogy lehetne színesebbé tenni a dalt, ami megtetszett a tanárnőnek és később mondta nekem, hogy nagyon szép hangom van, és egyedül is fogok majd énekelni.

A következő számot 2 fiú énekelte, de melléjük is berakott, úgyhogy tökre örültem. Hagyta, hogy érvényesüljek. :)

Mivel majdnem 3 órát végig énekeltem, jelenleg alig van hangom, de mindegy. :) Meg persze a hülye cigi. Most már tényleg le kell majd tennem. Úgysem lesz rá pénzem az énektanár mellett... Meg nem hiszem, hogy ő örülne neki...

Képzeljétek ma megint buli lesz. Tökre várom. :) Kiderült, hogy nem lehet majd pénzért piát venni, hanem előtte kell venni egy bár-kártyát és úgy. Bármennyi összegért lehet, de 50 koronát letétbe kell helyzeni, amit visszakapsz, ha vissza viszed a kártyát. Legalábbis ha jól értettem amit mondott. Tiszta vicces volt... kértem 15 koronáért egy kártyát, a csávó úgy nézett rám, mintha őrült lennék, mondta, hogy az csak 3 sörre elég. Mondom oké. Mire néz rám kérdőn... Nagy szünet majd megkérdezi döbbenten: elég lesz az egész hétvégére...? Ez gáz. :D Nézek... mondom oké, ez ritka, hogy azért néznek ki, hogy nem iszom, de jót röhögtem rajta.

Tegnap elment az egész suliban az áram, ami miatt nem volt utána senkinek sem nete. Nekem sem persze, kiderült, hogy elromlott a router. Most jó az enyém, a többieké nem. Úgyhogy kicsit ide engedem majd a Zoli gépezni.

Délutánra angol tanulást tervezek, hogy mire este lesz egy picit jobban belejöjjek. A pia hatására úgyis folyékonyan pofázni fogok, de azért nem lenne baj, ha nem hordanék össze mindenféle baromságot. (Where are your room, meg ilyen apróságok) :D Úgyhogy lassan ráállítom az agyam, mert már mindjárt letelik a 3 hét és még mindig nem igazán megy. :( Elég idegesítő az ha az ember nem tudja rendesen kifejezni magát...

Na megyek. Puszilok mindenkit, remélem lesz türelmetek elolvasni mindent! Puszi!

Órarend

Eseménydús napok

Hali Mindenkinek!

Már megint felhalmozódott egy csomó minden, amit ideje veletek megosztanom. :) Közben rájöttünk anyummal, hogy ahhoz, hogy tudjatok kommentet írni, (sajnos) regisztrálni kell. De ha kis időtök engedi, azért nagyon örülnék, ha megtennétek! :P

Idő közben örömmel vettem tudomásul, hogy beosztottak a szakokra, amelyekre szerettem volna járni. Egy kivételével, (a ritmikus gimnasztika, tánc, stb.) mindet kipróbáltam már. Van, amiben kellemesen, van, amiben ténylegesen csalódtam, de azért nem akarom leírni az egészet már az első 2 óra után. Íme a teljes órarendem és mellé kommentár.:)

Idő	Hétfő	Kedd	Szerda	Csütörtök	Péntek
8:30-8:50	Reggeli megbeszélés, éneklés, eligazítás.	Reggeli megbeszélés, éneklés, eligazítás.	Reggeli megbeszélés, éneklés, eligazítás.	Reggeli megbeszélés, éneklés, eligazítás.	Reggeli megbeszélés, éneklés, eligazítás.
8:50-9:00	Szünet	Szünet	Szünet	Szünet	Szünet
9:00-10:30	Dán óra	Europe International	Europe International	Előadás	Dán óra
10:30-11:00	Szünet	Szünet	Szünet	Szünet	Szünet
11:00-12:30	Parlamenti gyűlés, Asztalcsoport megbeszélés	Europe International	Europe International	Sport/tornaóra, játékok a tornateremben	Zenekari próba
12:30-14:00	Ebéd	Ebéd	Ebéd	Ebéd	Ebéd
14:00-15:30	Zenés sportolás	Europe International	Tanári megbeszélés	Úszás	Zenekari próba
18:00-	Vacsora	Vacsora	Vacsora	Vacsora	Vacsora
20:00-21:30			Előadás

Egy kis kommentár a dolgokhoz:

Dán óra: Ez a Helle nevű, nagyon kedves nővel történik, eddig a tornateremben volt, de nem tudom, hogy továbbra is így lesz e. Játszottunk, feladatokat kellett végre hajtani, versenyezni, énekelni, házit is kaptunk. Persze minden dánul volt. Mivel szerepjátékok is voltak, sokat lehetett tanulni. Nagyon élveztem. :)

Europe International: Ez angolul folyik, minden külföldinek kötelező tanulnia. Dán kultúra, történelem, nyelv, mozgássérültek, rehabilitáció, a segítőnek jelentkezett Katik(k) kedvéért segítőképzés, amin mi is ott vagyunk, stb. Dán nyelv ismételten, de itt úgy, mint otthon, az angol órán. Írás, házi, stb. Persze jegyeket nem kapunk. :P

Zenés sportolás: Ritmikus gimnasztika, aerobic, tánc, jóga, lazítás, nyújtások, légző torna, stb.

Parlamenti gyűlés, asztalcsoport megbeszélés: Minden csapatnak van egy diákelnöke és egy helyettese, akik a diákparlamenti gyűlésen vesznek részt. Minden héten pedig összeül minden csapat és megbeszélik a személyes problémákat, meg mindenfélét a sulival kapcsolatban. Mint egy osztályfőnöki óra kb.

Sport/tornaóra, játékok a tornateremben: Erről majd mesélek bővebben.

Zenekari próba: Erről is. :)

Úszás: Ó erről meg pláne :P

Ez a hét is eltelt…

Már valamivel könnyebben, mint a múlt heti, ez tény. Még mindig nagyon sokat beszélek mamiékkal, ami sokat segít. Azért sajnálom csak őket, mert állandóan el kell viselniük a hülye hangulatingadozásaimat… Olyan vagyok, mint egy mániás depressziós, egyik nap felhívom őket azzal, hogy vége a világnak és milyen szar itt (persze azért csomagolva mondom, nem akarom őket se terhelni ezekkel túlzottan) másnap pedig teljesen vidám a hangom, hogy milyen jól érzem magam itt.

Azt már megtapasztaltam, hogy nem nagyon szabad innom, mert akkor eljut a tudatomig minden, a barátok, család, haza hiánya, és hogy milyen messze van mindenki. Alapvetően már egész jól viselem, sokkal jobban, mint az elején.

Megvolt az első úszás órám csütörtökön. Nagyon élveztem, jobban, mint gondoltam volna! Előtte volt egy óránk, mondhatni edzésünk a tornateremben, ahol kellett futni (nekünk gurulni persze) mindenféle idióta játékokban részt venni, persze zene is volt közben, úgyhogy nagyon élveztem. Általános iskolás, versengős játékok is voltak, amik jók csapatépítő tréningnek, meg annak, hogy jobban megismerjük a másikat.

Utána gyorsan megkajáltunk, összeszedtük a cuccainkat és irány Odder és az uszoda.

Nekem nagyon tetszett az, hogy senki nem bámulta meg a másikat és teljesen természetesen viselkedett. Lazán mászkált mindenki meztelenül, és akik külsősök voltak (tehát nem a mi csoportunkkal jöttek) ők is kedvesen mosolyogtak ránk, semmi bámészkodás vagy ilyesmi. A fiúk sem stírölik a lányokat, mindenki nagyon kedves és segítőkész.

Le kellett előtte zuhanyozni, aztán be a vízbe, ami rettentően hideg volt. Egy ideig játszottunk csoportosan, körbe kellett forogni, bemelegíteni, lemenni a medence aljára, stb. Nekem természetesen nem ért le a lábam, és nagyon hamar elfáradtam, mivel idejét sem tudom, mikor úsztam utoljára. Úgy jött le, mintha nem tudnék úszni és persze ők (mivel kicsi vagyok) állandóan vigyáztak rám, hogy ne hogy megfulladjak. Beraktak a kezdő csoportba, ahol a lebegést tanultuk… :D Na mondom oké, hagyjatok békén… -és leléptem. Eleinte úgy engedtek a mély vízbe, hogy valakinek ott kellett velem lennie, aztán egy idő után feltűnt az úszótanárnőnek, hogy hogy szelem a habokat, úgyhogy óra végén közölte velem, hogy nagyon elégedett és átmentem a vizsgán, ezen túl úszhatok magam, ott ahol akarok, nem kell mellém senki.

Átmentünk a meleg vízbe is egy kicsit, aztán lassan menni kellett, mert még szárítkozás, bepakolás, hazamenetel, stb. Rengeteg időt elvesz a sok készülődés sajnos, de még így is megéri.

Ami egyedül „vicces” az az, hogy már előre tudom, milyen stramm gyerek leszek, mire haza megyek. :P

Néha egy katonai kiképzésre hasonlít ez a Dánia, persze nem rossz értelemben. Ők egészen konkrétan hidegvérűek (nyugi nem ölnek meg senkit :P ) ugyanis pár hete még a tengerben fürödtek. Február 14.-én csoportos úszásra készülnek, „Kaméleon azt mondja, hogy jobb mint a szex” (No comment) Úgyhogy kimegyek, jó melegen felöltözök és vigyorogva csinálom majd a fotókat, ahogy belefagynak a vízbe és megkeresik Jack-ket a jégtáblák között. :D

Na jó nem vagyok szemét, de szerintem akkor sem normálisak.

Szóval… félek mire haza megyek én is hasonló őrült leszek. Edzés, futkározás másfél órán keresztül. Megizzadva ki a -800 fokba, elindulni úszni. Lezuhanyozol és kettéfagyva elcsörtetsz a medencéig, ahol vár a „kellemes”, 21 fokos víz, ahol úgy szint megfagysz. Kijössz, félig szárítod csak meg a hajad, (a dánok félig se) mivel sietni kell. (meg amúgy is, minek megszárítani, vallják a dánok, megszárad az magától :D) és ismét ki a mínuszokba.

Hazajövök és bekapok 500 C-vitamint. Még nem lett semmi bajom, de érzem, edződik a szervezetem, főleg, hogy ezt majd minden héten meg kell majd csinálnom.

A zenei szak, sajnos sokkal nagyobb csalódás volt számomra.

Eleve úgy mentem oda, hogy azt hittem éneket, szolfézst, meg ilyeneket tanulok majd, a kedves, szép, fiatal, megasztárszerű énektanárnőtől, ehelyett, egy bajszos, ősz hajú nő várt ott, és kijelentette, hogy gitározni fogok. Mondom, mi van???? Én nem tudok gitározni, én énekelni szeretnék. Aszongya jó, akkor álljak be a zongorához. (ez hülye) Mivel nem tudok kottát olvasni (tudom, elég nagy szégyen zenész létemre :( ) ezért nem bírtam követni az egész számot, két kézzel sem tudtam játszani, úgyhogy én voltam a legbénább (ismételten) mindenki közül. Mindössze 2 billentyűt kellett nyomogatnom egész órán, gondolhatjátok, a tököm tele volt, mondom ilyen nincs, hogy még a zenében is befuccsolok, ezt hogy csinálom???

A csaj megmutatta nekünk a dalt cd-n, hogy ezt kell lejátszania az együttesnek, és kiosztotta a kottákat. Van, aki dobol, 2 gitáros emberke van, egy énekes, egy vokalista, 2 pianós, (az egyik sajna én voltam) és még egyéb pótcselekvést végrehajtó zajongók.

A második órán, felvillant az első reménysugár… Végeztünk az első dallal, és elindult egy gyönyörű, dallamos, ANGOL (!!!!!!!!) szám, aminek felettébb elkezdtem örülni és éreztem, hogy ezt nekem találták ki, végre eljött az én időm. (Gondoltam én, a naiv) Izgatottan letámadtam bajszos barátnőnket és szolidan megkérdeztem, hogy énekelhetem e dalt. Mondta, hogy ezt Maria (vagy hogy hívják) fogja énekelni (mellettem ülő csajszika), ne kérdezd, hogy miért, hogyan, ki döntötte el, egyszerűen csak így van és kész. De mondta, hogy vokalista lehetek, ha gondolom.

Pár perc múlva kirajzolódott a helyzetem. Egyedül én nem kaptam mikrofonállványt, alig lehetett hallani a hangomat, mert szar volt a mikrofon, és kb. annyi volt a szerepem, hogy 5 versszakból, az egyik végén kétszer „húúúú’-znom kellett egyet.

Nah mondom… király. A csajt már akkor utáltam, pedig még nem is tudtam, hogy énekel, csak zavart, hogy így eldöntötték, esélyt sem adva másoknak (ez esetben nekem ugyebár). Biztos előre meg volt beszélve vagy nem tudom.

A csajszikának szép a hangja, de nagyon hamisan énekel, amit szomorúan veszek tudomásul, mert ha egy Witney Houston, akkor megértem, hogy miért ő énekel és én miért „csak” vokálozok. Akkor megérdemelten végzem a szerepemet. De így… igazságtalanságnak éreztem az egészet.

Persze tudtam, hogy ők nem ismernek engem, honnan tudhatnák, hogy szeretek énekelni, és hogy milyen hangom van, úgyhogy nekem kell bizonyítanom, ha el akarok érni valamit.

Próbáltam olyan megnyerően „húúú”-zni, amennyire csak lehetett, és beleadni mindent, még ebbe is. Éreztem, hogy már sokkal gyorsabban telik az idő, mint akkor, amikor pianóznom kellett.

A tanárnő tökre meg volt elégedve, ott dicsért, hogy gyönyörű meg minden, úgyhogy valamivel jobb kedvem lett ezek után. Remélem azért, majd fél év alatt legalább egyszer én is odakerülök a mikrofon elé. Bár addigra már biztosan profi „húúúú”-zó leszek. :)

Hát így teltek el az első órák.

Tegnapi buli

Az órák után eltűztem a boltba, hogy vegyek magamnak nutellát. Már egy jó ideje nem ettem normális kaját, kellett valami „hazai” íz is. Úgyhogy nekivágtam a hosszú útnak, közben persze kifolyt a szemem, lefújta a szél a fejem és vagy 5x belehajtottam egy kutyagumiba. Mellette még el is tévedtem, és a tenger morajlására azt hittem, hogy épp egy autó akar elütni, úgyhogy a frász jött rám. Ez volt az első utam egyedül. (Szerintem az utolsó is… :D)

Végül sikeresen megérkeztem. Beesek csapzottan, vörös fejjel, csöpögő orral, megpakolom magam nutellával, tejföllel, tejjel, kenyérrel (mintha legalábbis etióp éhező lennék) és beállok a sorba. Szerintetek ki az, akivel elsőként összefutok? Természetesen a LOVE boy, Mikkel. No comment, ez az én formám, mint tudjuk.

Miután teleettük magunkat a magyarokkal (vagyis mi magyarok nutellával) és szokás szerint szétröhögtük a fejünket a szobában, (Anna, Kata, én) elmentünk vacsizni. Én azért ettem meg 50 nutellás kenyeret ilyen bátran, mert tudtam, hogy úgyis kutyakaja lesz megint a vacsi, szóval már csak a szokás kedvéért ültem le az asztalhoz.

Persze akkor este volt a legfinomabb kaja az óta mióta itt vagyunk. Krumpli, IGAZI (!!!) hús,

saláta, kukorica, ilyenek. Úgyhogy a nutella mellé még ezt is jól bekajáltam.

Közben a többiekkel megbeszéltük, hogy iszunk.

Fél 8-kor tali a Kati szobájában, mindenki hozzon amit tud. Eleinte úgy volt, hogy csak 5-en leszünk magyarok, de időközben Anna és Kata meghívtak minden létező arcot, akivel csak összefutottak a folyósón.

Koccintottunk (házi mézespálesszel), beraktunk zenét, beszélgettünk, röhögtünk, Kati néni cigit sodort. Közben megjöttek Minoriék (egy japán lány akivel tök jól összespannoltunk) és a pasija.

Olyan komédiát lenyomtak nekünk, hogy mindenki dőlt a röhögéstől. Mondjuk úgy, hogy egymással beszélgettek, civakodtak, és elő álltak nekünk egy Stand up comedy-vel, mi meg a nézők voltunk.

Én kevesebbet értettem jóval mint a többiek, de azért igyekeztem. Leginkább csöndben szemléltem a történéseket.

Később csatlakozott hozzánk Kaméleon barátunk, Kati ismerőse, aki irtó jó fej. Mondta nekem, még régebben a cigizőben, hogy hallotta, hogy táncolok meg énekelek, előszöris kerít nekem egy táncpartnert, másodszor meg beajánl ahol tud, hogy énekelhessek. Tök ari volt.

Az este folyamán a többiek megittak vagy 5-6 kört a mézespáleszből, én kettőt is alig tudtam legyűrni, de nem is akartam berúgni. Azért jó kedvem lett. Nevetgéltem, meg „táncoltam” Kati ágyán, énekeltem, lefejeltem 3x a polcot, a többiek úgy szint jól elvoltak, (bár ők nem fejeltek le semmit) úgyhogy mindenki jól szórakozott. Aztán hírtelen eszembe jutottak a többiek és elkezdtem szomorkodni.

Kimentem, hogy cigizzek, mire összefutottam Mikkellel, aki bemutatott minket a haverjainak és mondta, ha gondoljuk, menjünk át hozzájuk bulizni.

Később át is mentünk, de ő pont nem volt ott, és mivel nem nagyon éreztem jól magam, hamar eljöttem. Nem volt olyan rossz este azért.

Lassan búcsúzom, már így is rengeteget írtam, van itt számotokra sok-sok kép, remélem, tetszenek! :)

Majd még a hétvégén leírok pár vicces játékot, amit játszani szoktunk, (a dán órákon, programokon) biztos jót nevettek majd rajta!

Puszi mindenkinek, vigyázzatok magatokra!!!

Love & Peace :)

KÉPEK:

Kati és Minori a táncórán

A "keri sárkány". Vajon ha kiásnánk találnánk ott valamit, vagy nem? :)




Ismét a tengerparton. Még mindig nem süt a nap. :(


Anna és Kati néni


Ilyen a mosógép :)


Arhus


Minori


Kicsit Hidegkúti lakótelep feeling...


Bocsi, hogy oldalt van a kép, de ha letöltöd a gépre, meglehet fordítani.
Dorcsi, Szisz, emlékeztek az Alkonyatban a városra? Nekem az jut eszembe erről a képről.


Csatorna


Koccintás mézespálesszel. :) A magyarok... :)



Már feloldódtam, mint látható... :) "Like an idiot..."



Zoli "vedel" :D

Életkép...


Életkép 2.


Ők :)


Épp táncolok az ágyon, a többiek meg röhögnek rajtam :D


Már kissé álmosan...


Hát igen... Kata pofiját elnézve meg pláne... :)

Minori, a pasija és Kaméleon barátunk


Idióták gyülekezete :D Ezt nagyítsátok ki mindenképp! :) (érdemes :P)


A 4 magyar girl:)

Katával


Ez már a "buli", amire meghívtak minket. Minori és az orosz Maffiózó Nicolai (fogalmam sincs hogy kell írni...)


Kati néni és az "Őrült feltaláló". (hát nem úgy néz ki?? :P)



Buliznak a dánok.


Minori beépült.


Én csak úgy mellesleg ott vagyok... :)


Katalinok.


Zoli megint iszik :D Ennek Vuk lesz a vége...



Kati és James Bond