Tükörtojás!!! :))

Sziasztok Cuncikáim! :)

Most épp tök jó kedvem van, úgyhogy gondoltam írok nektek egy kicsit. :) Van 40 perc szünetem a következö órámig.

Úgy döntöttem, hogy inkább gyakrabban írok kevesebbet (azért így sem foglak minden nap fárasztani titeket nyugi :),

hogy ne legyen annyira tömény és sok egyszerre.

Köszi mindenkinek továbbra is a kommenteket!

Ez a hét nagyon laza volt. Mondhatni jól éreztem magam. :) Érnek apró örömök amik nagyon feltudnak dobni. Ma például nagyon sok ilyen ért.

Szerdán megvolt az elsö énekórám Ingével. Úgy kezdödött, hogy félre értettük egymást és mindketten máshol várakoztunk a másikra.

Így a fél órám (100 koronáért) lement negyed órára, ami miatt elég csalódott voltam, de a semminél így is jobb volt.

Elötte fél órával tanultam meg egy számot az itteni zöld énekeskönyvböl, mert a neten semmi normális kottát nem találtam. Inge pedig arra kért válasszak valami olyan dalt amihez van kotta. Találomra kinéztem egy szimpatikus dalt a dalkönyvböl és rákerestem Youtube-on. Mivel tetszett a dallama gyorsan megtanultam. Hát ennyi. :)

Persze ott közel sem volt olyan jó mint a szobám csendjében, de hát már megszoktam. Olyan mintha nem szólna olyan szépen a hangom mint itt. Lehet, hogy a szobámnak sokkal jobb az akusztikája mint az összes többi teremnek az iskolában?? (nem hiszem)

Na mindegy. Inge tanítgatott és tanácsokat adott, hogy hogy énekeljek úgy, hogy jobban kijöjjön a hangom. Meg persze sokat poénkodott amiken jókat röhögtem.

Az a baj ezzel, hogy a 20 év alatt rendesen berögzültek az éneklési szokásaim és megvan a saját stílusom, technikám is, amivel énekelek. Szóval valaki egyszer csak átakarja a formálni az egészet… az iszonyú nehéz, és sokszor úgy is vagyok vele, hogy hagyjanak engem békén, majd én úgy énekelek, ahogy akarok, de hát persze késöbb rájövök, hogy ö nem véletlenül énektanár és nem véletlenül énekel ilyen gyönyörüen. :)

És ha fejlödni akarok, nem baj, ha nem makacsolom meg magam.

Úgyhogy 2 hét múlva megint megyek, és az új technikák segítségével fogok énekelni… (elvileg)

Szerda este még elöadás volt, de azt hittük felakasztjuk magunkat az unalomtól, mások meg vígan kötögettek meg laptopoztak, hogy elüssék az idöt. Komolyan, veszek magamnak egy Nintendot a szerdai elöadásokra, vagy megtanulok kötni, mittudomén. :D Kibírhatatlan néha…

A tegnapi napom elég uncsi volt, mégis nagyon tetszett. Kenneth óráján továbbra is a dánokról volt szó, meg ilyesmi. Aztán úszásom lett volna, de mivel átiratkoztam a lábam miatt, médián voltam. Az Elszánt diplomatát néztük, de dán felirat volt hozzá és a kiejtésböl nem igazán jöttem rá, hogy miröl beszélnek. Szét untam az agyam, nem is kötött le a film. De legalább nem volt elvont vagy ilyesmi. Mostanában tök hülye filmeket nézek, mindröl azt hiszem, hogy jó, aztán meg kiderül, hogy nem elég, hogy az angolt nem értem, még a történet is tök kusza.

Egy idöre elment a kedvem a filmektöl tegnap, de este végül rávettem magam, hogy megnézzek egy másikat, amiben végül kellemesen csalódtam. Volt hozzá angol felirat, de a szöveg nagyon nehéz volt, és sok ismeretlen szó is volt benne. Azért eljutott az agyamig a mondanivalója, úgyhogy megérte. :)

Amúgy a gépem nem játszik le filmet, csak a neten tudom nézni öket, tök rossz. :(

Jaj és képzeljétek annyira gáz, a telefonom újabban nem ébreszt, ma is elkéstem, meg tegnap is, úgy néz ki, hogy vennem kell egy ébresztö órát. :(

Remek…

Tegnap délután Annával angoloztunk. Tök ari volt, összegyüjtött mindenféle lapokat, meg kártyákat vagdosott szét nekem, pedig csak annyit kértem, hogy fecserésszünk néha angolul, hogy szokjam. Erre ö kinyomtatott vagy 30 oldalt és összeállított egy egész feladatsort. Csak néztem… Mondom: „Te nem tudsz csak simán angolozni, mindenképp úgy kell viselkedned mint egy tanárnö?” Azt mondta igen, elvégre az. :)

Úgyhogy nyomattuk. De nagyon élveztem és próbáltam beszélni is. Legközelebb viszek papírt is, mert sok kifejezést már el is felejtettem. :(

Ha tudtam volna, hogy ennyire komolyan veszi vittem volna. Pont az utazás kártyát húztam, (a sors iróniája) úgyhogy erröl kellett beszélni.

Meséltem neki Fruzsival az utunkról, anyumról amikor Tunéziába mentünk, a tánccsoportos utazásokról, stb.

Ma reggelt volt a barcelonai megbeszélés. Nem értettem mindent, csak a lényeget. (elég az) Napi 100 korona, plusz költöpénz. 28 óra, egy éjjel a buszban, egy Franciaországban egy hotelben. (megfogunk pusztulni) Nagyon ritkán állunk majd meg, kevés csomagot lehet vinni, mindenkinek kikell ülnie. (kivéve az elektromos kocsisoknak ugye)

A program még nem világos, de biztos, hogy megnézzük majd a Sagrada Familiát. :)

Amin picit kiakadtam, hogy a 2 legbugyutább dán kiscsajjal raktak egy szobába, akik egy szót nem beszélnek angolul. Nagyon jó fejek nem? Reménykedtem, hogy Nobuval és Martával leszek, de nem. Vagy legalább „értelmesebb” emberekkel. Biztos ök is azok, de nem ismerem öket, és nem is tudom öket megismerni.

Úgyhogy gondolkodom mi legyen. Megpróbálok finoman rákérdezni, hogy lehet e változtatni a szobabeosztáson. Úgy tudom Katáék megválaszthatják kivel szeretnének lenni.

Ma voltam énekelni. Nagyon élveztem. Mindjárt megyek megint. :)

Jött egy új tanár, pasi és nagyon jó arc. Valahonnan már képben volt velem kapcsolatban, úgyhogy már kitalálta, hogy énekeljek egyedül, de olyan szám volt amit nem ismertem, de a másik lány aki mindig énekel, ö igen, úgyhogy ö énekelt. (hogy van az, hogy mindig olyan dalok vannak, amit „véletlenül” mind ismer az a lány?) Kérdezte is, hogy akarom énekelni? Mondom nem, mert nem ismerem.

Aztán mondta a tanár, hogy legyek a vokálban, megint csak 2 mondatom van a dalban, de annyira szépen szól az egész, a mikrofonban valahogy teljesen más, imádom! :) És a csávó is tökre elvolt ájulva. Mondta, hogy tanuljam meg a dalt és akkor énekelhetem. :) Már meghallgattam azóta egy párszor, úgyhogy most már tudom. (mekkora mázli hogy 3 hallgatás után megtanulom, mert ha ezen múlna akkor sosem énekelnék)

Ma elhatároztam, hogy ebédelek. Nem hiszitek el! Hosszú hónapok után elöször ettem tükörtojást! Olyan katarzisba estem ettöl, hogy hihetetlen!!! Zsemle, tükörtojás, paprika… Mint otthon! Nyami! Elötte meg Momoko megdícsérte a hajam, úgyhogy tök jó kedvem lett.

Nena kérdezösködött kaja közben, olyan aranyos, hétfön mennem kell az Office-ba megbeszélni anyumék vendéglátását itt.

Nena elintéz nekem mindent, annyira rendes! Most is kérdezte, hogy mit veszek fel a farsangon, mire mondtam neki, hogy nem megyek mert nincs kosztümöm. (nem akartam neki mondani, hogy amúgy sincs semmi kedvem elmenni) Annyira nem tudtunk beszélgetni mert még mindig lefagyok ha olyannak kell beszélnem aki jobban tud angolul mint én. (rosszabbaknál folyékonyan beszélek… Tiszta gáz)

Aztán leléptem a kajáról, hogy jöjjek ide, mire rohan utánam és mondja, hogy neki van egy nagyon szép ruhája, ha gondolom és elszeretnék menni. Annyira édes volt, hogy nem akartam visszautasítani, úgyhogy most már kénytelen leszek elmenni. :)

Tiszta jó fej a csaj, annyira bánt, hogy nem tudom soha kifejezni magam, pedig elmondanám, hogy mennyire jól esnek ezek a dolgok töle és mennyire megkedveltem. Néha legszívesebben megölelgetném, de azt nem lehet, mert annyira nem vagyunk jóban.

Csak érzem, hogy annyira jó ember!

Remélem ö is tudja, hogy nem vagyok olyan idióta mint amilyennek legtöbbször tünök… (??)

Na mindegy.

Most megyek, mert jön a következö énekórám. Utána meg dánoznom kell, meg angoloznom, meg lehet lassan nekiállok megtanulni kottát olvasni is a neten. (nem ártana már 20 évesen) Van egy jó program fönt.

Puszi mindenkinek, szép napot és vigyázzatok magatokra!

Dancsi