Tropicarium+Új szakok

Hi Everybody!

Itt az ideje egy kis blogírásnak. :) Remélem mindenkinek van türelme olvasni az állandó hülyeségeimet, amúgy ha túl hosszú és tele van rizsával, lehet ám szólni! :)
Kezdeném a szerda estével.
Hát... a nagy munkánk, úgy ahogy volt, befuccsolt, mert technikai problémák adódtak.
Mire elérkeztünk mi, addigra már fél 10 is elmúlt, (a japánoké jó sokáig elhúzódott) és kezdtünk mi is, meg a dánok is elfáradni.
Az első prezentációnál egy csomót szarakodtunk, mert nem volt hang, csak képek. Úgyhogy végül azt kihagytuk és folytattuk a Youtube-os összeállítással a Szigetről.
Utána énektanítás volt és végül úgy beszéltük meg, hogy eléneklem egyszer egyedül, utána pedig közösen. Persze, mondanom sem kell, annyira izgultam, hogy majdnem behánytam, meg szédültem, azt hittem infarktust is kapok, úgyhogy fizikailag nem voltam a toppon, de ezt megszoktam már minden fellépésem előtt.
Azon gondolkodtam előtte, hogy megéri e ennyit szenvedni, ezért az egész éneklés dologért... Hiszen minden alkalommal a lámpaláz teljesen kikészít. De aztán eszembe jutottak azok a pillanatok, amik csodálatos élménnyel ajándékoztak meg, amikor sikerült felülkerekednem a lámpalázon és az idegesség mellett élvezni az éneklést.
Meg hát, igyekeztem azzal nyugtatni magam, hogy ezek csak hülye dánok és ha be is égek, úgyis 3 hónap múlva elhúzok innen, és soha többet nem látom őket.
Persze a magyarokat nem szerettem volna leégetni, úgyhogy igyekeztem.
Nem tudom végül milyen volt, mert ilyenkor mindig transzba esek és nem emlékszem az egészre.
De egy csomóan odajöttek gratulálni és nagy tapsot is kaptam. :) Örültem, mert úgy éreztem azért "annyira" nem égtem be és sok pozitív visszajelzést kaptam.
Ez volt az első alkalom, hogy csak acapella, zene nélkül énekeltem mikrofonba, teljesen egyedül, egy egész iskola előtt.
Én sem értettem, hogy mire föl vagyok ennyire bátor. :D Talán magamnak akartam bebizonyítani, hogy mindent bevállalok az éneklésért.
Aztán a dal után, úgy jött ki a lépés, hogy azt hitték végeztünk, és a dán nő elköszönt mindenkitől, pedig még a műsör fele vissza lett volna.
Késő volt akkor már szólni, hogy üljenek vissza, úgyhogy így lett vége a dolgoknak. :(
Gondolhatjátok milyen csalódottak voltunk... :(
Főleg Anna és Kati néni, ők dolgoztak vele a legtöbbet.
Azért a palacsintát még sikerült felszolgálni és úgy néz ki jövőhéten egyik reggel levetítjük nekik.
Este nyitva volt a bár, úgyhogy iszogattunk, beszélgettünk. Megdumáltuk a konfliktusokat, meg a felgyülemlett feszültséget levezettük egymáson. :D
Én örültem, hogy sikerült ezeket a dolgokat megbeszélni, mert azért csak együtt "élünk" vagy mi... fél évig, minden nap találkozunk és az sokkal rosszabb, ha elfojtjuk magunkban, ami bánt minket. Szerintem...



Csütörtökön médián a Lilja4ever című filmet néztük, ami nagyon megrázó volt. Sikerült rettenetesen bezombulnom, mire vége lett, a sírás határán álltam...
Egy lányról szólt, akit elhagy az anyja és nagy szegénységben él egyedül. Összebarátkozik egy kisfiúval és barátok lesznek. Közben lefekszik idős emberkékkel, hogy fenn tudja tartani magát.
Később megismerkedik egy gazdag, jóképű, fiatal sráccal, akivel együtt járnak. Mivel beleszeret, ezért hisz neki, meg bízik benne és a srác elküldi őt Svédországba.
Ott persze kiderül, hogy a fiú eladta őt prostituáltnak egy idősebb fószernek aki bezárva tartja, megveri és mindenféle hapiknak feljánlja pénzért.
A lány a végén megszökik, de addigra már idegroncs lesz belőle és öngyilkos lesz.
Bocsi annak, akinek lelőttem a poént...
Szóval nagyon gázos film volt.
Svéd, dán felirattal ráadásul.
Na mindegy.



Pénteken nagyon jót énekeltem délelőtt a bandában. Jövőhéten fellépésünk lesz, ha jól tudom kedden és 4 számból 3-ban énekelek. Persze egyiket sem egyedül, valahol csak vokálozok, a másik kettőben kisebb részeket énekelek. De ez már haladás, aminek nagyon örülök.
Kitaláltak nekem egy Amy Winehouse számot, amitől azt hittem kifekszek, mert köze nincs se a stílusomhoz, se a hangszínemhez, semmihez.
De végül úgy döntöttem, hogy bevállalom, elvégre sosem lehet tudni, hogy mikor kerülök hasonló helyzetbe. Nem mindig én döntöm el, hogy mit énekelek, lehet, hogy egyszer majd olyan dallal kell bizonyítanom, ami tökre nem illik hozzám.
Ez egy jó próba... Különben is azt mondják, hogy egy jó énekesnő bármit eltud énekelni.
Úgyhogy próba cseresznye. :)))
Képzeljétek... annyira jó fej és rendes az új zenetanár, pasi és tök ari, mindent meglehet vele beszélni. Csomószór hagy érvényesülni és nagyon toleráns, nem olyan idióta mint a bajszos nő.
Megmutatta nekem, hogy hogy kell használni az erősítőt, meg a cuccokat, és mondta, hogy bármikor elkérhetem a kulcsot és próbálhatok a teremben.
Délután már mentem is... vittem a laptopomat és 4 órán keresztül ott voltam.
Hát... óriási élmény volt, úgy éreztem az egész világhoz kaptam meg a kulcsot, nem is csak egy teremhez. :P
Mikrofonok, hangszerek, erősítő, karaoke dalok, egyedül, nem zavar senki... Komolyan a menyországban éreztem magam! :)
5-től 9-ig voltam ott. Sokat énekeltem ugye, ami fantasztikus élmény volt, üvöltött a zene, úgy éreztem magam, mintha a saját koncertemen voltnék. Gyakoroltam, felvettem a gépre, hogy visszahallgassam és elhatároztam, hogy a későbbiekben megtanulok majd kottát olvasni és zongorázni is ott.
A neten csomó infó fenn van és élesben is kilehet próbálni, ott van 50 féle szinti meg minden. :)
Annyira jól éreztem magam, hogy akár egy egész hétvégét is eltudtam volna ott tölteni.
Estefele bejött Kata és Anna és elkezdtünk tombolni. Karaokeztünk, meg hülyültünk, megint szétröhögtük az agyunkat. Énekeltük az Afrikát, meg Eddát, Hooligans-t, stb. Jól elvoltunk.
Páran elmentek a zeneterem előtt és kiváncsian benéztek... :D Biztos azt gondolták... nah... hülye magyarok beszabadultak ide...
:D
Csak azért... mert mi is ezt gondoltunk :)
Utána énekeltem nekik is, de én nagyon szarnak éreztem, egyrészt mert izgultam, másrészt mert már rekedtre énekeltem magam addigra és nem nagyon volt hangom.
Még 9-ig ott voltam, alig bírtam elszakadni a mikrofonoktól (ők a legjobb barátaim :D) lehet, hogy legközelebb viszek egy matracot és ott töltöm az éjszakát. :) Miért tök otthonos hely... :P



Most elmegyek fűrdeni, majd innen folytatom, remélhetőleg addira képek is lesznek, Kati néninek köszönhetően. :)
Puszi!!

*

Itt is vagyok. :)

Képzeljétek, holnap lehet új szakokat választani a következő negyed évre.
Valószínűleg maradok továbbra is a Hellés, ugrálós, zenés órán, de azért a biztonság kedvéért 2.-nak bejelölöm a Qi Gong-ot, hogyha esetleg befuccsolna a lábam, se maradjak hoppon. Ez egy meditációra épülő sport, nem igényel túl sok mozgást.
A pénteki éneklős óra is marad, úgyhogy csak csütörtökre kell mást választanom.
Jelenleg ez a sorrend állt fel nálam:

1. Fotókészítés és Photoshop
2. Üveg
3. Úszás
4. Kajak, szabadtéri sütögetés
5. Vitorlázás

Persze a kajak és a vitorlázás nem egy hétköznapi szak, talán ezért is vonz annyira, de számomra egyik sem biztonságos és mindkettő nagyon kimerítő. Vagyis a vitorlázás annyira nem, mert ott meg pont az lenne a baj, hogy csak ülnék és néznék minden héten 3 órán keresztül. Mivel semmit nem tudnék csinálni csak annyi lenne a dolgom, hogy bámulnám a tengert és reménykednék, hogy nem borulunk be és nem csap fejbe semmi. :D
A fotók amúgy is érdekelnek, úgyhogy jelenleg ez áll az első helyen, de ha van javaslatotok, örömmel fogadom őket. :)

Szombaton kirándulni voltunk, vagyis inkább egy állatkert és tropicarium keverékének mondható trópusi zoo-ban.
Nagyon érdekes volt, tökre élveztem. Nagyon sok kép készült, amit úgy döntöttem feltöltök egy weboldalra, ahol nyugodtan nézegethetitek őket. :)
Bár 95%-a akadálymentes volt, azért jó kis akadálypályának tűnt nekem, de szerencsére a többiek sokat segítettek. Nyomiknak ingyenes volt, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy elosszuk a kíísérőkkel, így mindenki ugyanannyit fizet.
Sok érdekes állat volt, nem beszélve a növényekről.
A Dél-Amerika részen körülöttünk ugráltak a majmok, totál beleéltem magam a helyzetbe, párás levegő, meleg, néhol csöpögött a fákról a víz, az illat is eléggé trópusi volt. :)
A kígyók templomában pedig körülöttünk csúszkáltak a kígyók, meg is lehetett őket simogatni.
Mondjuk ez a része elég hátborzongató volt nekem.
Barlangokban is voltunk, láttunk krokodilt, tatut, tapírt, akvárium is volt, úgyhogy én személy szerint nagyon élveztem.
Sokkal nagyobb és élvezhetőbb volt az egész, mint otthon. Profin volt megcsinálva.

Este átmentünk Kati nénihez és iszogattunk egy kicsit. Közben buli is volt, ahol hírességnek kellett beöltözni (akin napszemüveg volt, az már hírességnek volt beöltözve :D). Az volt a neve a partynak, hogy "Fuck me, I'm famous". No comment...

Katának nem rég volt a szülinapja, úgyhogy őt felköszöntöttük, meg elénekeltük neki a dán szülinapi dalt. Volt nasi, ő hozott Whiskey-t (jég is volt hozzá), meg persze sörög tömkelege.
Rengeteget röhögtünk, elemezgettük, hogy ki, hogy mondja a hazájában az állathangokat. Miau, vau, röf-röf... Japánul, dánul, magyarul, stb. Gondolhatjátok... szétröhögtük magunkat. :)))
Bár még mindig nem tudtam igazán hozzá szólni a dolgokhoz, már mindent értettem.
Nálunk a lovak azt mondják "nyi-ha-ha", ami a kínaiaknál egy szó, úgyhogy megállapítottuk, hogy a magyar lovak beszélnek kínaiul. :D
Közben benéztek a dán csajok is, meg ott volt Minori és Pieere, Kati néni pasija a Katona, Larke, Jaszu, Key, Zoli véletlen bealudt, úgyhogy ő nem, Hero meg felszívódott. :)
Jól éreztem magam, de viszonylag hamar lefeküdtem.
Odafele még összefutottunk a "menő", sztároknak beöltözött dánokkal (köztük Mikkellel is) akik letámadtak minket, hogy öltözzünk be, meg én majd leszek Britney Spears (istenem már megint???? Miért jön elő mindig Britney Spears ha rólam van szó?), de mondtam, hogy az nem leszek, úgyhogy megállapodtunk Christina Aguilerában.
Mondták, hogy találkozunk a bulin 10 perc múlva, stb.
Ha ez lett volna az első napom, valószínüleg elkezdek lázasan készülődni és örömittasan beesek a buliba, hogy majd ott mennyi jó fej dánnal fogok együtt tombolni és táncolni, de mivel tudom, hogy ők csak azért ilyenek, mert ittak és mert party van és azt is, hogy holnap ugyanúgy semmibe fognak venni és még a köszönés is nehezükre fog esni, ezért nyugisan bemegyek Katiékhoz és 5 percen belül el is felejtem a meghívást...

Röviden ennyi.

Most megyek, lehet nézünk még egy filmet Annáékkal, vagy dánozok, angolozok kicsit, még meglátom.

KÉPEK a Tropicariumos kirándulásról!

Puszi mindenkinek, várom a kommenteket!

Kis ízelítő :)

A Tropical Zoo előtt (jön a tavasz :)

"Dél-Amerikában"

Akvárium

:)

"Kígyó-bácsi" (vagy néni?) mellett ücsörögve :))

Barlangban

"Barátnőnkkel"

Szerelmemmel :D

Nemnormális....

Itt sem...

Deja-vu kép (nektek is ismerős? :)