The life in Spain :)))

Hali Mindenkinek!

Bár sajnos itt nincs Internet, (oké, most már van... a szerk. :)de leírom első élményeimet addig, amíg még frissek. Nem tudom mikor lesz lehetőségem felrakni, de addig is:

Március 22. Vasárnap 18:53 Bourbonne-Les-Bains, Franciaország

Itt fekszünk Nobuval a klassz kis franciaágyban, egy francia hotelben, miközben hallgatjuk, hogy franciául motyognak a tv-ben.:) Lezuhanyoztam, hajat mostam, az itteni samponnal és szappannal. Nagyon idilli az egész, tökre élvezem. Egy istenháta mögötti kis francia falunak (sem) nevezhető (talán inkább tanyának, vagy pusztának) 2 csillagos motelben vagyunk, de annyira tündéri az egész, hogy elsőre beleszerettem. Körülöttünk kisebb dombok, tehenek a messzeségben, nyugalom és béke. A hotel tiszta, otthonos, a kilátás gyönyörű, egy nagyon szép tóra néz az ablakunk. Sokkal melegebb van már itt is, mint Dániában, de még mindig nem az igazi.

Még van 1 óránk vacsoráig.

Már a fele letelt az útnak, de szinte alig fáradtam el.

Tegnap este sikeresen elbúcsúztam a magyaroktól és örömmel nyugtáztam, hogy az 500 pontos listámról mindent kipipálhatok. Már csak a felszállás miatt kellett aggódni.

A sötétben alig láttam a buszt, de az feltűnt, hogy iszonyú nagy, olyan tipikus világjáró, Ikarusz féle, az ülések magasan vannak, a lépcsők nagyok, a hely szűk. Elképzeltem, amint az egyik idióta dán felvonszol a fél méter szűk folyosón a lépcsőkőn át és hatszor kitöri a lábam, mire úgy bepánikoltam, hogy máris elkezdtem a menekülési útvonalat tervezni, hogy hogy maradhatnék itthon.

Persze, mint kiderült ez Dánia, ami most kivételesen nagy szerencsémre vált. Lift volt beszerelve, életemben nem láttam még ilyet, de szuperül megoldották. Fenn a buszon kiépítve a mozgiknak jó sok hely, úgyhogy végül semmilyen megerőltető tevékenységen nem kellett átesnem.

Az egész busz full extrás, kényelmes, hátradönthető, alacsony ülésekkel (leért a lábam), tv-vel, villannyal, függönnyel, lég kondival, biztonsági felszerelésekkel, 2 elektromos kocsis emberke nem is ült ki, csak kilett biztosítva.

Én Zoli és egy dán csávóka mellett ültem, aki tök ari volt, ledöntötte nekem az ülést, odaadta a pulcsiját, hogy betakarózhassak, stb.

Úgyhogy DJ Hawai, napszemüveg, biztonság, nyugalom és minden ami kell.

Éjszaka filmet vetítettek (angolul), amit néztem egy darabig, majd bealudtam. Sokszor felkeltem ugyan, de egész jól átaludtam az éjszakát.

Reggel 8 körül megálltunk Németországban kajálni, meg ilyenek. Mindenhol nyomi wc, úgyhogy már szinte semmiért nem kellett aggódnom.

Aztán valami miatt nem kapcsolták be a fűtést és sikeresen benáthásodtam. Nem érzem valami rózsásan magam, állandóan fújom az orrom, bár ennek ellenére is élvezem a helyzetet. :)

Mondjuk reggel rám tört egy kicsit a pánik, hogy jaj, egyedül vagyok, se Annáék, se barátok, senki, hideg van, beteg lettem, stb. De aztán elkezdtem olvasni Kriszti blogját, amit kinyomtattam és ettől jobb kedvem lett. :) Naplót is írtam (nem blogot, naplót :), meg kicsit spanyoloztam, zenét hallgattam.

Ebédre kapott mindenki 10 eurót. Ez szerintem tök sok. Asszem kb. 3000 Ft. Én alig vettem valamit, mert a betegség miatt nem voltam éhes, így megmaradt a fele pénz. Eddig még nem költöttem egy garast sem, sőt, inkább gyarapodott a pénzem. :)

Ne tudjátok meg, Németországban annyira hideg volt, hogy majd behaltam…

Ehhez képest itt már jobb a helyzet.

Ebéd után alukáltam egy kicsit, lefeküdtem, 2 ülés az enyém volt, takaró, párna, minden, úgyhogy elvoltam. Azt mondták csak 10 fele érünk ide, de helyette már 6 körül itt voltunk, amin meglepődtem.

Elfoglaltuk a szobát Nobuval, Marta még nincs itt, ő holnap jön egy kisbusszal.

Álmos vagyok, lassan megyek kajolni, itt minden klassz, figyelnek ránk, kedvesek, nem szenvedünk hiányt semmiben, sőt tök ingyen, baromi jó dolgunk van. :)

Reggel 7-kor indulunk, estére ott is leszünk.

Gondoltam rá, hogy ha itt nem állunk meg, talán holnap reggelre ott lehettünk volna, de ezt a kis hotelt kár lett volna kihagyni. :)

Azééé figyelitek… :P

Vacsi Dániában, reggeli Németországban, vacsora Franciaországban, következő vacsora Spanyolországban. Nem rossz mi? :)

Nobu nagyon ari, már fotózkodtunk is, Zolival egyszer összeszólalkoztunk, de általában jól kijövünk. Mondanom sem kell, már égtem egy párszor az angol miatt, de már egyre többet beszélek.

Annáék nincsenek itt és Zoli sem ül már mellettem, szóval kénytelen vagyok angolul nyomatni, de ennek örülök. :)

Na pusszanat mindenkinek, bye bye!!! :)

*

Március 23. Hétfő 16:46 Még mindig valahol Franciaországban

Jó… most akartam, írni a fantasztikus jó kedvemről, de közben adtam pénzt egy csávónak, hogy vegyen nekem zsepit, erre elkért érte 4 eurót, mondván annyiba került. Tény, hogy egy százas zsepi, de az kb. 1200 Ft… (az ebédem szokott ennyi lenni). Na mindegy.

Nagyon fura az egész folyamat, amin keresztül megyünk. Egy nagy változás az egész.

A hideg, téli Dániában kezdtük, ahol kopár majdnem minden fa (még mindig), és esténként látszik a leheletünk. (oké, miközben írok, vigyáznom kell, hogy nehogy kitörjék a lábam, mert Carsten, meg a basketball sapis gyerek itt összeverik egymást…:)

Szóval… később átértünk Franciaországba, ahol még mindig szétfagytunk, és borús volt az idő, de legalább nem fagyott oda a kezem a kocsi hajtókájához.

Reggel még 500 pulcsival és pokróccal feküdtem az ülésen, most meg szétsülök annyira meleg van. Egész álló nap égetett a nap, és ahogy haladtunk Dél-Franciaország felé egyszer csak zöldellő fákat, rétet, hegyeket pillantottam meg. Virágok, felhőtlen kék ég, sehol egy borús felhő vagy kopár ág.

Kinyitották a busz ajtaját és megcsapott a tavasz illata. Legalább 20 fok. Üdítő volt. :) Egyből jobb kedvem lett.

:)

Ma amúgy betegebb vagyok mint tegnap, széttüsszögtem az agyam, meg fújtam az orrom, elég szar volt, plusz, hogy hol megfagytam, hol belesültem a pulcsimba, de már lassan ott vagyunk, az utolsó pár száz kilométer van hátra, szünetek nélkül.

Spanyoloztam, beszélgettem angolul Carstennel (ez nem a Kaméleon, egy másik, de ő is tök jó fej), amíg a többiek egy jó kis thrillert néztek a tv-ben. (így az utazás örömére :).

Aludni szinte semmit nem aludtam, mégis pillanatok alatt elröpült a nap számomra. Rájöttem, hogy imádok utazni. Meg persze ezek szerint az is számít, hova utazol. Dánia fele majd megpusztultam a 2 napos útban. Spanyolországba a 3 meg se kottyan. :) Ez valami jel…:P

Már az összes lehetséges kinyomtatott infót elolvastam Barcelonáról, amit csak lehetett, minden könyvet kiolvastam, de tanulni még mindig van mit. Úgyhogy most folytatom is az ismétlést, hogy minél jobban ráálljon az agyam a nyelvre.

Szegény Hubert rosszabbul járt mint én… :( (lengyel csávó) Annyira beteg, hogy holnap ágyban kell maradnia.

Én hősiesen harcolok még mindig! :)

Na elköszönök.

Pusszanat mindenkinek! :)

*

Március 24. Kedd 09:22 Lloret de Mar, Costa Brava, Spanyolország

A város, a táj, a szálloda, a szoba mind-mind gyönyörű, tökéletesen berendezkedtem, mindennek van hely, ruhásszekrény, íróasztal, fiókok, kényelmes ágy, terasz, ha kinézek az ablakon pálmafákat látok… Egyszóval minden tökéletes, csak a hülye internet nem működik. :D

Na mindegy, ez legyen a legkisebb baj, azért naplót írni tudok, és az a legfontosabb, hogy az élményeimet papírra (gépre) tudjam vetni, amíg még frissek. :)

A tegnapi nap elég „kalandos” volt, bár talán nem ez a megfelelő szó rá… Ahogy kezdett esteledni, egyre rosszabbul éreztem magam, a vége fele már teljesen kivoltam ütve, csak feküdtem a buszban betakarózva és reménykedtem, hogy nem vagyok (annyira) lázas.

Vacsizni sem akartam és majd szétrobbant a fejem, úgyhogy egyre kevesebb érdeklődéssel figyeltem a tájat.

Ahogy beértünk Spanyolországba egyre szebb lett minden, gyönyörű hegyeket láttunk, csináltam egy csomó fotót is, amíg még nem voltam olyan rosszul.

Aztán beértünk Lloret de Mar-ba. Olyan, mintha összekeverték volna Jesolot (Olaszország), Siófokot, a Havanna lakótelepet (:D), a Budai várat, Budakeszit és Horvátországot. Nagyon érdekes volt. :)

A központban szállodák milliói, szökőkút, kivilágított város, láttam is egy hotelt, ami mintha a miénkre emlékeztetett volna, de mi elmentünk mellette és elkezdtünk felcaptatni a hegyen.

Mondom ez érdekes, mivel a szálloda elvileg a tengertől 100 méterre van, de nem fölötte, szóval nem értettem, hogy miért megyünk egyre följebb és följebb.

Olyan kanyarokhoz és lejtőkhöz értünk, hogy nem nagyon tudtunk bekanyarodni a 40 fős busszal, szóval elkezdtünk visszafele gurulni, hát nem mondom, hogy nem szartam össze magam, körülöttünk árkok meg minden, a város fölött vagyunk és szűk kis ösvényeken próbálunk felgurulni a dög nehéz busszal. Gyorsan kitéptem a fülemből a fülhallgatót, azért csak ne úgy halljak már meg, hogy közben vidám latin zenét hallgatok, az mégis csak gáz.

Kicsit imádkoztam, kicsit túléltük és kicsit későn, de végre rájöttek, hogy nem jó fele jöttünk.

Úgyhogy újra vissza a központba, majd megállva a szálloda előtt megbizonyosodtam afelől, hogy ez az a hotel, amiről eleinte is gondoltam, hogy a miénk.

Következő akadály: nem jó a kocsim. Nem pattant be az egyik kerék, úgyhogy annak tudatában, hogy így bármikor kieshet (és vele együtt én is), elkezdték vadul szerelni a többiek. Először a buszban, majd kinn a szálloda előtt (miközben én egy padon ültem és nem hittem el, hogy ennyi csapás ér a mai napon), de hiába volt ott 4-5 hozzáértő (???), erős pasi, nem sikerült rájönni mi a gond, sem megjavítani.

Kaptam egy másik kocsit, ami persze kétszer akkora volt mint én, és nyomta a lábam, mellesleg úgy néztem ki mint egy hajléktalan (úgy is éreztem magam), úgyhogy kezdett a hócipőm tele lenni.

A szálloda amúgy gyönyörű, nem is illettem a képbe, a kocsi lötyögött alattam, spanyol emberek kuruttyoltak, de túl fáradt voltam hozzá, hogy megértsem.

Megtaláltuk Marta-t, megláttam a szobánkat, ami valóban gyönyörű, de teljesen elvolt szeparálva az én részem az övéktől.

Egy nagy tér, két felé választva. Nobu, Marta együtt, én meg egy másikban egyedül. Van ajtó és függöny is. Szerintem házaspárok szoktak ilyenbe menni a gyerekeikkel.

Akkor már kezdtem kikészülni idegileg, úgyhogy eltörött a mécses. Szerintem lázas is lehettem, és a kényelmetlen üléstől nagyon fájt a lábam.

Marta vígasztalt, mondtam neki, hogy már negyed éve egyedül vagyok a szobámban, ami persze jó, de azért jó lett volna, most végre egy kis társaság, erre itt is elvagyok szeparálva, mint aki karanténban van. (jó, jó náthás vagyok, de azért…)

Vígasztalt, meg kérdezgette, hogy szükségem van e valamire, és felajánlotta, hogy alhatok a padon ami a szobájukban van, ha nagyon egyedül érzem magam… :D Köszi… :)

Elment kajálni én meg arra gondoltam, hogyha a kocsimat nem csinálják meg, akkor nagy szarban leszek, mert azzal a nagy szétesőssel még a wc-re is alig tudok majd kimenni, nem hogy bejárni Barcelonát.

Megint csak imádkoztam és neki álltam egyedül megkeresni a problémát. Persze én sem vagyok egy Géniusz, de azért reménykedtem benne, hogy a saját kocsimhoz értek valamicskét.

Próbálgattam, kiszedtem beraktam, mindent megtettem, a másik kocsi kerekét is beleraktam, de nem stimmelt a kocsimba. Kezdtem feladni, mire hirtelen belém ötlött a probléma forrása:

Nem mozog az a rúd, aminek kellene, beragadt, ezért nem pattan be és nem tudja fixálni a kereket.

Elkezdtem feszegetni, ráültem, stb. addigra már tetőtől talpig olajos voltam, de annyira belelkesültem, hogy rájöttem mi a baja, hogy nem nyugodtam addig, amíg meg nem csináltam.

Végül a rúd meglazult és a kerék bepattant. Győzelem - örömujjongás- sikerélmény. :)

Jót röhögtem azon, hogy 4 dán hapsi képtelen volt megcsinálni, én a szerencsétlen, „nyomi” kiscsaj meg megjavítom a kocsit. :D

Na mindegy.

Többen is meglepődtek amikor látták, hogy újra a saját kocsimat használom, a segítőm meg is ölelt.

Marta és Nobu segítettek megágyazni, nagyon arik voltak, aztán lassan elnyomott az álom. :)

Reggel már 8-kor kipattant a szemem, elmentem fürdeni (itt van kád, ó micsoda mennyország, 3 hónapja nem fürödtem kádban!! :), meg kipakoltam, rendet raktam.

A reggeli fantasztikus volt, svédasztal, tiszta luxus, fényűző körülmények mindenütt.

Kinn ragyog a nap, a medence mellett fényképezkedtünk, mindenki nyári ruhákban, papucsban jár (több van mint 20 fok), pálmafák, panoráma (rálehet látni a hegyekre), körülöttünk tenger, van Meki, diszkó, boltok, bármi, amire csak szükségünk lehet.

Délután megyünk sétálni, de lehet, hogy már előtte. A segítőm nagyon aranyos, mindenben számíthatok rá. Marta-ék elvannak magukkal, néha elfeledkeznek rólam, de ez érthető, mivel annyira nem ismerjük egymást, és ők ketten legjobb barátnők. Így azért nem olyan egyszerű a barátkozás. De szerintem velük is minden rendben lesz.

A tökéletes szó elvileg nem lenne elég arra ami most itt van, de mivel nem vagytok itt, drága szeretteim, most elég. :)

Búcsúzom ebből a teljesen új világból, majd hamarosan jelentkezem.

Puszi! :)

*

17:58

Már épp kezdtem elaludni, tökre elfáradtam és fél álomban voltam, amikor hirtelen belém ötlött a felismerés: „Hé! Spanyolországban vagy! Csak nem képzeled, hogy alszol délután 6-kor???” :)

Úgyhogy kipattant a szemem és ide ugrottam a géphez, hogy leírjam a mai, talán első és utolsó könnyedebb nap eseményeit. Holnap megyünk Barcelonába, csak este érünk vissza.

Reggeli után elindultunk Marta, Nobu, Martin, Zoli és én egy sétára. Nem rég értünk vissza.

Amikor megláttam a tengerpartot totál elállt a lélegzetem… Annyira gyönyörű, hogy azt hiszem ez a legszebb, amit valaha láttam eddigi életem során.

Mondták, hogy a Costa Brava Spanyolország egyik legszebb partja, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. :) Nem is írom le, mert képtelenség, majd a képek beszélnek eleget. :)

Anno régen láttam egy képet Spanyolország egyik tengerpartjáról és arról álmodoztam, hogy én is ott leszek egy nap. Szerintem erről a partról volt az a kép. :)

A tenger türkizkék, hegyek, dombok, öböl, pálmafák, egyszerűen leírhatatlan.

Feküdtem a padon, néztem, hallgattam a hullámokat, figyeltem a kék égen úszó felhőket és eszembe jutottak a régi gondolataim. Amikor a Marczin felnéztem az égre és azt éreztem: „Ó, bárcsak elmehetnék valahová, nagyon messzire, ahol szebb az élet.” :) Aztán elmentem Dániába, ott is felnéztem a kék égre és megint ugyanaz az érzés: „Elakarok utazni messzire innen és felfedezni a világot!!!” (pedig akkor elvileg már folyamatban volt a fedezés :)

Most is felnéztem és ezúttal nem éreztem semmit. Vagyis de: azt, hogy sehova nem akarok menni, azt, hogy „itthon” vagyok. :))

Hogy pontosan ez az a „messze”, ahova mindig is vágytam, de nem tudtam meghatározni.

Sokat beszélgettünk útközben, szerencsére szinte mindent értek már és be is tudok kapcsolódni a beszélgetésbe. Rengeteget röhögtünk. Zolinak és Martinnak hihetetlen beszólásai vannak és Nobu is tud alakítani.

Martin felhozta, hogy Koppenhágában milyen jó sörök vannak, mire Marta felelte, hogy szó se lehet most Dániáról, ő nem akar Koppenhágába menni. Mert hogy? Kérdeztük Zolival.

Mert most itt van, Spanyolországban. És esze ágában sincs sehová sem menni, vágyni. Tőlem kérdezte meg, hogy tudod milyen érzés, amikor belépsz egy országba ami nem a tiéd, mégis azt érzed, otthon vagy?

Hogyne tudnám… :)

Mondta, hogy bár lengyel, a lelke mélyén mindig is spanyol marad.

Bennem bolgár, szerb, magyar vér csörög és mégis ezt érzem én is… Hm… Hogy lehet ez?

Mindenesetre kikell ide költöznünk! :)

Az egész hangulat varázslatos, az emberek mosolyognak, komolyan, ha itt vagy, úgy érzed nincsenek gondok, problémák az életben. Nem tudni miért, de így van.

És az árak sem vészesek… Ha már szóba kell hoznunk a reálisabb dolgokat. :) Nem beszélve az akadálymentességről… Mindenhová eltudok jutni. :) Lekerekített járdák, alacsonypadlós buszok, mozgássérült wc-k, rámpás épületek. A mozgássérültek álma. :) :P

Délután megebédeltünk egy kis kávézó szerűségben, ahol tipikus spanyol tapas-t (itteni jellegzetesség) rendeltem, amiről még a spanyol könyvemben tanultam. :)

Fini volt nagyon. :)

Persze ezek mellett még sok mindenen volt időm tűnődni a kb. 6 órás séta alatt.

Napi 10 eurót kapunk egy étkezésre, ami 3000 Ft-nak felel meg, szóval még marad is belőle, (úgyhogy nem hogy fogyna, hanem gyarapszik a pénzem:)), 4*-os szállodában lakunk, napi 2x-i étkezéssel, közel a városhoz, a legszebb tengerparthoz, luxus busszal utazhatjuk be Spanyolországot, egyszóval mindenünk megvan, amit az ember eltud képzelni. Tök ingyen…

A spanyol nyelv gyönyörű, és szuper érzés, amikor megértek valamit, amit a járókelők beszélnek. Egyszóval minden idilli.

De… kivel oszthatnám meg mindezt? Úgy igazán?

Aztán ott volt a tavalyi Olasz út, ahol 3x sátorban, 2x vonaton, 1x a pályaudvaron és 1x egy szálloda nappalijának foteljében aludtunk. Soha nem laktunk jól, soha nem aludtuk ki magunkat, néha fáztunk, nem volt „otthonunk”, ahova kimerülten beeshetünk volna kipihenni az egész napos séta fáradalmait. Nehezen tudtunk közlekedni (stoppal, lépcsős busszal, hajóval, vonattal), cipeltük az 500 tonnás csomagokat néha. Nem értettük a nyelvet és nem volt pénzünk. 1 gombóc fagyit osztottunk meg ketten, nem vehettünk meg semmit amit szerettünk volna és szétveszekedtük magunkat a sok stressz miatt. De… Ott voltunk egymásnak. 2 legjobb barátnő. És együtt nevettünk, amikor lubickoltunk a tengerben, együtt volt sikerélményünk amikor önállóan eljutottunk egyik ismeretlen helyből a másikba.

Együtt spóroltunk, együtt fedeztük fel a városokat, együtt éltünk át minden kalandot, és röhögtük szét magunkat az irreális helyzeteken, amikbe keveredtünk néha.

Kérdem én: Melyik a jobb? Vagy melyik a rosszabb?

Ha mindened megvan, luxusban élsz majdnem 2 hétig és minden adott egy tökéletes nyaraláshoz, csak épp nincs egy szeretett ember sem körülötted, vagy ha nélkülöznöd kell, aggódnod a holnapért, figyelned mennyit költesz, de mindvégig a legjobb barátnőd áll melletted?

Egyelőre még keresem a választ. :)

Iszonyúan tudom értékelni azt, hogy itt mindent a seggem alá tesznek (bocsi a kifejezésért), azok után, hogy úgy nyaraltam tavaly Olaszban, ahogy. Néha nem elég az, hogy ott a tenger, amikor órákon át gyalogolsz, éhes vagy, fázol és ráadásul nincs hol aludnod.

De talán a jövőben jobban értékelek majd egy hasonló utazást, mivel akkor, az nem jutott el a tudatomig, hogy mekkora ajándék, hogy a nyaralást a legjobb barátnőmmel élhetem át és nem más, számomra semleges, (és fordítva) emberekkel.

Az élet folyamatos tanulás... :)

Ja és néha tényleg igaz a mondás: „Nem az számít, hogy hol vagy, hanem, hogy kivel…” :)

Jó, persze, most azért számít, hogy itt vagyok… :PPPP

Te amo Espana!!!!!!!

2 hétre Bye

Hi Everybody!!

Na még néhány uccsó sor a "Nagy utazás" előtt... Gondoltam elköszönök. :) Mindenki vigyázzon magára, tanuljatok, bulizzatok, néha rosszalkodjatok meg minden ami kell, és ha hiányzom nyugodtan lehet írni, akkor is, ha nem válaszolok! :P
Oszt', majd ha vissza toltam a képem, jelentkezem sok-sok képpel. :)
Pusszanat!
Mindenki vigyi magi!!! (remélem értitek... na.. :P)

Pár infó Barcelonáról

Most fogott el lassan az utazási láz. Eddig nem nagyon éreztem, hogy ez most komoly, szerintem nem tudatosult bennem a dolog, de ma reggel a Studytrip Meeting-en végre felfogtam: ÚRISTEN MEGYEK BARCELONÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁBAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!!!!!
Na jó abba hagytam. :)
Sajnos beteg vagyok. :( Küzdök mint állat a kitörő influenzán, egyszerre 4 féle gyógyszert szedek, de érzem magam a gyengeséget, lázat, torokfájást meg mindent. :(
Na mindegy, harcolok ellene.
Egyébként a fél iskola beteg. Furi...
A jó hír, hogy rájöttem mennyire jó fejek a tanárok akikkel megyünk és úgy érzem jobban beszélek angolul mint eddig. Persze lehet hogy nem így van, de én ezt érzem. :) Vagy csak felbátorodtam a nagy készülési lázban.
Most nem lesz Anna meg a többiek, hogy segítsenek fordítani, jó a Zoli ott van, de sokszor ő sem figyel és nem nagyon van képben. Szóval minden idegszálammal értenem kell az angolt, ha nem akarok bármilyen fontos információról lemaradni.
Nobuval és Martaval lesz egy szobában!!! Juhééééj!!! :) Kiderült, hogy csak tévedésből raktak az angolul nem beszélő dán lánykák mellé.
Jó fejek az emberek, a segítőm is tündéri lány, és ma a kocsimat megrenoválták (csapágyak olajozása, felfújták a kerekeket, meghúzták a csavarokat, stb.) úgyhogy végre jól szuperál Leslie drágám. (ez a neve :D, Luca tudja...)
Ma mindenki "lóg" az órákról, mert akkora a készülődés. Annáék bementek Arhusba vásárolni, úgy volt én is megyek, de ma lesz a koncert a bandával és nem érnék vissza.
Nagyon csalódott voltam, mert nem lesznek itt amikor fellépünk, és mégis kinek énekeljek ha nem nekik... A családom, a barátaim nincsenek itt... a hülye dánoknak???
Na mindegy. Zoli nagyon rendes, mert bemehetne ő is, de úgy néz ki, hogy marad és videóz az új, közös képünkkel! :)
Ugye milyen rendi tőle?
Kati néni majd átváltja nekem a pénzt euróra, úgyhogy ez is megvan oldva.
Akartam pár dolgot venni, de az ráér majd Barcelonában is.
Már napok óta latin zenét hallgatok és tanulom a spanyolt, juj annyira izgi ne tudjátok meg!!!
Ma spanyoloztunk Martaval, tök ari volt, igaz csak 2 mondatot, de láttam, hogy abszolút nyitott a dolog felé. Jó lenne ha mellé ülnék a buszon... :P
Hú mekkora könnyítés lesz, hogy normálisan vásárolhatok és egy csomó mindent érteni fogok majd a boltokban, utcákon, mert nem dánul lesznek hanem spanyolul!! Juj...
Tök jó!
:)
Ma felrakom a videókat a konciról, ha jól sikerülnek.
Valamit még akartam írni... de mit?
Bocsi, annyira kész vagyok, hogy folyton elfelejtem mit akarok. Csaponganak a gondolatok a fejemben.
Ja igen... Jó volt a reggel, végre levetítettük az elmaradt magyar prezentációt és tök nagy sikere volt.
Tapsoltak meg minden, én is nagyon élveztem. :P Szerintem most kedvet csináltunk nekik Mo.-hoz. :)
Jaj annyira honvágyam lett, hogy miközben néztem a képeket és szólt hangosan a zene, komolyan éreztem a fojtogató érzést a torkomban, tudod mikor fáj, mert érzed, hogy sírnod kellene.
Nagyon rossz volt. :( Pedig nem vettem észre, hogy meghatódtam volna, de ezek szerint mégis.
Komolyan, hülyének éreztem magam, hogy nem haza megyek. Holnapután indulhatnék és a Húsvétot a családommal tölthetném...
De aztán megláttam a képeket a hotelünkről és Barcelonáról és rájöttem, hogy akkor lennék hülye ha ezt most kihagynám. :)))
Ismeritek amúgy a most múlik pontosan című magyar népdalt? Én eddig nem ismertem, Kati néni ötlete volt, de szerintem gyönyörű! Rázott a hideg... :)
Csomó jó fej emberke is jön, bizti király lesz!!
Gondolok rátok ám és veszek ajcsikat (értsd: ajándék :D)is.
Pusszanat íme néhány kép és infó a szállodánkról!

Első éjszakánk Franciaországban lesz:

HOTEL DU LAC LA MEZELLE

2 Csillag

ROUTE DE LORRAINE - 52400 BOURBONNE LES BAINS

Foglalás Tel +36 19 99 62 26 Fax +33 (0)1 72 76 55 05

Megközelítés térképen

Kilátás

Terasz

Vendégszoba

És íme a Spanyolországi! :)

COSTA BRAVA

Evenia Olympic Park

Av Senyora de Rossell s/n, 17310 Lloret de Mar (Térkép megjelenítése)

Általános

Étterem, Bár, 24 órás recepció, Kert, Terasz, Lift, Széf.

Tevékenységek

Tenisz pálya, Szauna, Fitneszközpont, Szolárium, Gyógyfürdő és wellness centrum, Masszázs, Asztalitenisz, Jacuzzi, Török gőzfürdő, Hammam, Squash, Beltéri úszómedence, Kültéri úszómedence.

Szolgáltatások

Találkozó/bankett létesítmények, Gyermekfelügyelet, Mosoda, Vasalás szolgáltatás, Autókölcsönző, Fax/fénymásolás.

Internet

A nyilvános helyiségekben vezetékes internet áll rendelkezésre 4,00 EUR per óra áron.

Vendégparkolás

Privát parkolási lehetőség helyben, 9,00 EUR per nap áron.

Úgy irigylem magam!!! :PPPP

Már csak 3 nap! :)

Hellósztok Munik! :)

Hűha, már csak 3 nap, sőt még annyi sem és indulunk Barca-ba!!! :D

Jujj de izgiiiiiii!

Mondjuk tegnap nem láttam ilyen derűsen a helyzetet, mert újra (illetve megint) elkezdett veszettül fájni a hátam. Még mindig nem gyógyult meg teljesen. Nem is értem, hogy mi a baja. :( Olyan mintha a sors hülye játékot űzne velem, hogy mindig elbizonytalanítson ebben a Barcelona-ügyben…

Na mindegy, én akkor sem csüggedek, hanem reménykedem a legjobbakban. :)

Nekem elkell oda jutnom, még ha közben 1000 akadályon bukdácsolok is át!

Ugye…???

Na szóval… a hétfő.

Kiválasztottam az új szakokat. Vagyis, csak egy újat választottam,(a Photoshop-olást és fotózást) mert a bandában az éneklős szakon maradok, és a Hellés zenés aerobic-on is, de azért bejelöltem 2.-nak a Qi-Gong-ot, hogyha esetleg fájna valamim és nem tudnék ugrálni akkor átmehessek oda.

A Studytrip utáni pár napban (asszem 4) nem lesz tanítás, de erre az időre is kellett valamit választani, mert utána Húsvét és 5 napos szünet, úgyhogy addig is… ne üljünk tétlenül.

Csupa olyan dolog volt, ami nem érdekelt, de az egyik egész jónak tűnt, úgy magyarázta el a Nena, hogy azoknak ajánlott, akik nehezen ismerkednek új környezetben, illetve nem tudják mit mondjanak, ha nem ismernek olyan jól valakit, esetleg mi van akkor, ha úgy érzed béna vagy és nem szól senki hozzád, stb. Lesznek játékos feladatok, téma a barátság, kapcsolatok, szerelmek, szóval a szocializálódás. Elég gáz, hogy nekem ilyenre „kell” jelentkeznem, hiszen otthon nem nagyon jelentett nekem gondot az ismerkedés, vagy a barátkozás, itt mégis azok táborába tartozom, akik nehezen illeszkednek be és találnak barátokat. (jó mondjuk talán a nyelvi nehézségek miatt, mint tudjuk, de itt az senkit nem érdekel).

Mivel utána még negyed évem hátra van itt, egyáltalán nem baj, ha egy „beilleszkedési tréninggel” kezdek vagy ilyesmi.

Közben kiderült, hogy Kata is oda jelentkezett, úgyhogy tökre örültem. :) Annával csak „Szex, szerelem, gyengédség” szaknak hívják. :D Lehet, hogy ők mást tudnak róla mint én? Na mindegy, remélem nem társkereső ez az egész… :D

Délután elmentünk Zolival fényképezőgépet venni Arhusba. Nem volt túlzottan szimpi a 2 dán fiatal aki vitt minket, sőt… igazából nem nagyon bírtam őket. A csávó szinte mindig dánul beszélt hozzám, mikor nagyon jól tudja, hogy nem beszélek dánul, a Zoli se annyira, de ő még mindig jobban és ő legalább próbálkozik. Viszont… a dánok meg sem próbálnak angolul beszélni, csak ha nagyon muszáj, pedig tudom, hogy tudnak… Na mindegy. Seggfejek…

Ott kellett magam hosszú ideig tolni, úgyhogy szerintem attól durrant be a hátam másnap.

Beragadtam a nyilvános wc-be is (minden automata volt, bezárt az acélajtó, aztán eltűnt a wc, mindenhonnan spriccelt a víz, én meg minden gombot nyomogattam, de alig engedett ki, plusz még wc-zni sem tudtam. :(

Mindezt 2 koronáért. Többet nem megyek oda…

Viszont nagyon cuki kis gépet vett a Zoli, (rózsaszín!! :D), úgyhogy megérte elmenni.

Kedden dánoztunk meg óránk volt a pszichológus nővel. Tök jó játékokat játszottunk, nagyon élveztem. Zoli, Kata és én voltunk egy csapatban és szituációkat játszottunk el. Volt 4 személyiségtípus és ezeket osztottuk fel. Hol agresszívnek kellett lenni, hol ironikusnak, vagy félénknek és a negyedik volt a korrekt.

Szétröhögtük a fejünket. :)

Azt mondták tök jól megy nekem az agresszív szerep. :D Pedig itt általában a félénkebb típus jellemző rám, úgyhogy jó is volt erre az időre kilépni ebből a „szerepből” és színészkedni egy kicsit. :)

Délután elmentünk Katával sétálni. Felavattuk a Zoli gépét, meg beszélgettünk, ilyesmik.

Nagyon fáztam, mert rettenetesen fújt a szél, de azért jó volt. :)

A képeket a tegnapi sétáról ITT találjátok. :) Párat azért ide is felraktam. :)

Este iszonyatosan fájt a hátam, alig bírtam mozogni, úgyhogy inkább lefeküdtem és megnéztem egy filmet, hátha eltereli a figyelmem.

Reggelre jobban lettem.

A mai dán órán kikellett állnom és az időjárásról beszélnem, jaj nagyon szar volt, úgy érzem égtem mint a rongy, hebegtem-habogtam meg minden, jó, biztos a többiek is rontanak, de én nagyon szarnak éreztem az egészet.

Ha visszajövök a Studytrip-ről, a szünetben bepótolom azt a 3 hetet… Sőt… lehet, hogy a 3 hónapot kéne?
Na mindegy… Mindenesetre megpróbálom utolérni a többieket. Tudom, hogy menne, ha megerőltetném magam… Úgyhogy megfogom. Nem azért, mert dánul akarok beszélni, hanem magam miatt. Nekem ciki és kellemetlen, hogy ennyire elvagyok maradva… :(

Ezen a héten a spanyolra húzok rá. Jó lenne, ha legalább az menne majd Barcelonában. Úgyhogy: „Repetitio est mater studiorum.” :)

A mai pszichológia órán a testbeszédet vettük, tök érdekes volt, megint játszottunk. Így gyorsabban telik az idő, meg szerencsére majdnem mindent értek amit a nő mond, néha (nagyon ritkán még mindig) hozzá tudok, pontosabban hozzá merek szólni a témához, úgyhogy ez is könnyít valamelyest a helyzeten.

Holnap lesz a fellépésünk a bandával. Úgyhogy szúrkoljatok!! :P

Lassan már cuccolunk, holnap este elkezdek majd pakolni, meg azért van még néhány teendőm, így az utazás előtt.

Annyira fura, mert nekem már az ittlét is egy egyfajta nyaralás és még innen elmenni máshova… Tiszta hihetetlen… :) Mármint olyan abszurd az egész a régi életemhez képest.

Most lassan elköszönök, fáj a hátam, úgyhogy lefekszem és spanyolozok egy kicsit.

Remélem a képek tetszenek, elutazásom előtt, még lehet írok pár sort, de nem biztos, hogy szükség lesz rá, mert úgy néz ki, hogy viszem a laptopomat is, mert nem tudjuk mire feltölteni majd a képeket.

Viszont egy tuti: ha lesz időm írok, de ha nem haragszotok most Barcelona az első! :P

Úgyhogy majd jelentkezem.

Puszika mindenkinek!!!

Remélem a képek tetszenek!

Ja és mindenki vigyázzon magára! Hamarosan bolondok napja, jó szórakozást és hülyítést! :D

KÉPEK:




Nobu, Én, Kata




Kikötőben

Kedvenc képem :)

Tavacska előtt :)


Az uccsó :)

Album: http://kikoto.dancsi20.fotoalbum.hu/

Tropicarium+Új szakok

Hi Everybody!

Itt az ideje egy kis blogírásnak. :) Remélem mindenkinek van türelme olvasni az állandó hülyeségeimet, amúgy ha túl hosszú és tele van rizsával, lehet ám szólni! :)
Kezdeném a szerda estével.
Hát... a nagy munkánk, úgy ahogy volt, befuccsolt, mert technikai problémák adódtak.
Mire elérkeztünk mi, addigra már fél 10 is elmúlt, (a japánoké jó sokáig elhúzódott) és kezdtünk mi is, meg a dánok is elfáradni.
Az első prezentációnál egy csomót szarakodtunk, mert nem volt hang, csak képek. Úgyhogy végül azt kihagytuk és folytattuk a Youtube-os összeállítással a Szigetről.
Utána énektanítás volt és végül úgy beszéltük meg, hogy eléneklem egyszer egyedül, utána pedig közösen. Persze, mondanom sem kell, annyira izgultam, hogy majdnem behánytam, meg szédültem, azt hittem infarktust is kapok, úgyhogy fizikailag nem voltam a toppon, de ezt megszoktam már minden fellépésem előtt.
Azon gondolkodtam előtte, hogy megéri e ennyit szenvedni, ezért az egész éneklés dologért... Hiszen minden alkalommal a lámpaláz teljesen kikészít. De aztán eszembe jutottak azok a pillanatok, amik csodálatos élménnyel ajándékoztak meg, amikor sikerült felülkerekednem a lámpalázon és az idegesség mellett élvezni az éneklést.
Meg hát, igyekeztem azzal nyugtatni magam, hogy ezek csak hülye dánok és ha be is égek, úgyis 3 hónap múlva elhúzok innen, és soha többet nem látom őket.
Persze a magyarokat nem szerettem volna leégetni, úgyhogy igyekeztem.
Nem tudom végül milyen volt, mert ilyenkor mindig transzba esek és nem emlékszem az egészre.
De egy csomóan odajöttek gratulálni és nagy tapsot is kaptam. :) Örültem, mert úgy éreztem azért "annyira" nem égtem be és sok pozitív visszajelzést kaptam.
Ez volt az első alkalom, hogy csak acapella, zene nélkül énekeltem mikrofonba, teljesen egyedül, egy egész iskola előtt.
Én sem értettem, hogy mire föl vagyok ennyire bátor. :D Talán magamnak akartam bebizonyítani, hogy mindent bevállalok az éneklésért.
Aztán a dal után, úgy jött ki a lépés, hogy azt hitték végeztünk, és a dán nő elköszönt mindenkitől, pedig még a műsör fele vissza lett volna.
Késő volt akkor már szólni, hogy üljenek vissza, úgyhogy így lett vége a dolgoknak. :(
Gondolhatjátok milyen csalódottak voltunk... :(
Főleg Anna és Kati néni, ők dolgoztak vele a legtöbbet.
Azért a palacsintát még sikerült felszolgálni és úgy néz ki jövőhéten egyik reggel levetítjük nekik.
Este nyitva volt a bár, úgyhogy iszogattunk, beszélgettünk. Megdumáltuk a konfliktusokat, meg a felgyülemlett feszültséget levezettük egymáson. :D
Én örültem, hogy sikerült ezeket a dolgokat megbeszélni, mert azért csak együtt "élünk" vagy mi... fél évig, minden nap találkozunk és az sokkal rosszabb, ha elfojtjuk magunkban, ami bánt minket. Szerintem...



Csütörtökön médián a Lilja4ever című filmet néztük, ami nagyon megrázó volt. Sikerült rettenetesen bezombulnom, mire vége lett, a sírás határán álltam...
Egy lányról szólt, akit elhagy az anyja és nagy szegénységben él egyedül. Összebarátkozik egy kisfiúval és barátok lesznek. Közben lefekszik idős emberkékkel, hogy fenn tudja tartani magát.
Később megismerkedik egy gazdag, jóképű, fiatal sráccal, akivel együtt járnak. Mivel beleszeret, ezért hisz neki, meg bízik benne és a srác elküldi őt Svédországba.
Ott persze kiderül, hogy a fiú eladta őt prostituáltnak egy idősebb fószernek aki bezárva tartja, megveri és mindenféle hapiknak feljánlja pénzért.
A lány a végén megszökik, de addigra már idegroncs lesz belőle és öngyilkos lesz.
Bocsi annak, akinek lelőttem a poént...
Szóval nagyon gázos film volt.
Svéd, dán felirattal ráadásul.
Na mindegy.



Pénteken nagyon jót énekeltem délelőtt a bandában. Jövőhéten fellépésünk lesz, ha jól tudom kedden és 4 számból 3-ban énekelek. Persze egyiket sem egyedül, valahol csak vokálozok, a másik kettőben kisebb részeket énekelek. De ez már haladás, aminek nagyon örülök.
Kitaláltak nekem egy Amy Winehouse számot, amitől azt hittem kifekszek, mert köze nincs se a stílusomhoz, se a hangszínemhez, semmihez.
De végül úgy döntöttem, hogy bevállalom, elvégre sosem lehet tudni, hogy mikor kerülök hasonló helyzetbe. Nem mindig én döntöm el, hogy mit énekelek, lehet, hogy egyszer majd olyan dallal kell bizonyítanom, ami tökre nem illik hozzám.
Ez egy jó próba... Különben is azt mondják, hogy egy jó énekesnő bármit eltud énekelni.
Úgyhogy próba cseresznye. :)))
Képzeljétek... annyira jó fej és rendes az új zenetanár, pasi és tök ari, mindent meglehet vele beszélni. Csomószór hagy érvényesülni és nagyon toleráns, nem olyan idióta mint a bajszos nő.
Megmutatta nekem, hogy hogy kell használni az erősítőt, meg a cuccokat, és mondta, hogy bármikor elkérhetem a kulcsot és próbálhatok a teremben.
Délután már mentem is... vittem a laptopomat és 4 órán keresztül ott voltam.
Hát... óriási élmény volt, úgy éreztem az egész világhoz kaptam meg a kulcsot, nem is csak egy teremhez. :P
Mikrofonok, hangszerek, erősítő, karaoke dalok, egyedül, nem zavar senki... Komolyan a menyországban éreztem magam! :)
5-től 9-ig voltam ott. Sokat énekeltem ugye, ami fantasztikus élmény volt, üvöltött a zene, úgy éreztem magam, mintha a saját koncertemen voltnék. Gyakoroltam, felvettem a gépre, hogy visszahallgassam és elhatároztam, hogy a későbbiekben megtanulok majd kottát olvasni és zongorázni is ott.
A neten csomó infó fenn van és élesben is kilehet próbálni, ott van 50 féle szinti meg minden. :)
Annyira jól éreztem magam, hogy akár egy egész hétvégét is eltudtam volna ott tölteni.
Estefele bejött Kata és Anna és elkezdtünk tombolni. Karaokeztünk, meg hülyültünk, megint szétröhögtük az agyunkat. Énekeltük az Afrikát, meg Eddát, Hooligans-t, stb. Jól elvoltunk.
Páran elmentek a zeneterem előtt és kiváncsian benéztek... :D Biztos azt gondolták... nah... hülye magyarok beszabadultak ide...
:D
Csak azért... mert mi is ezt gondoltunk :)
Utána énekeltem nekik is, de én nagyon szarnak éreztem, egyrészt mert izgultam, másrészt mert már rekedtre énekeltem magam addigra és nem nagyon volt hangom.
Még 9-ig ott voltam, alig bírtam elszakadni a mikrofonoktól (ők a legjobb barátaim :D) lehet, hogy legközelebb viszek egy matracot és ott töltöm az éjszakát. :) Miért tök otthonos hely... :P



Most elmegyek fűrdeni, majd innen folytatom, remélhetőleg addira képek is lesznek, Kati néninek köszönhetően. :)
Puszi!!

*

Itt is vagyok. :)

Képzeljétek, holnap lehet új szakokat választani a következő negyed évre.
Valószínűleg maradok továbbra is a Hellés, ugrálós, zenés órán, de azért a biztonság kedvéért 2.-nak bejelölöm a Qi Gong-ot, hogyha esetleg befuccsolna a lábam, se maradjak hoppon. Ez egy meditációra épülő sport, nem igényel túl sok mozgást.
A pénteki éneklős óra is marad, úgyhogy csak csütörtökre kell mást választanom.
Jelenleg ez a sorrend állt fel nálam:

1. Fotókészítés és Photoshop
2. Üveg
3. Úszás
4. Kajak, szabadtéri sütögetés
5. Vitorlázás

Persze a kajak és a vitorlázás nem egy hétköznapi szak, talán ezért is vonz annyira, de számomra egyik sem biztonságos és mindkettő nagyon kimerítő. Vagyis a vitorlázás annyira nem, mert ott meg pont az lenne a baj, hogy csak ülnék és néznék minden héten 3 órán keresztül. Mivel semmit nem tudnék csinálni csak annyi lenne a dolgom, hogy bámulnám a tengert és reménykednék, hogy nem borulunk be és nem csap fejbe semmi. :D
A fotók amúgy is érdekelnek, úgyhogy jelenleg ez áll az első helyen, de ha van javaslatotok, örömmel fogadom őket. :)

Szombaton kirándulni voltunk, vagyis inkább egy állatkert és tropicarium keverékének mondható trópusi zoo-ban.
Nagyon érdekes volt, tökre élveztem. Nagyon sok kép készült, amit úgy döntöttem feltöltök egy weboldalra, ahol nyugodtan nézegethetitek őket. :)
Bár 95%-a akadálymentes volt, azért jó kis akadálypályának tűnt nekem, de szerencsére a többiek sokat segítettek. Nyomiknak ingyenes volt, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy elosszuk a kíísérőkkel, így mindenki ugyanannyit fizet.
Sok érdekes állat volt, nem beszélve a növényekről.
A Dél-Amerika részen körülöttünk ugráltak a majmok, totál beleéltem magam a helyzetbe, párás levegő, meleg, néhol csöpögött a fákról a víz, az illat is eléggé trópusi volt. :)
A kígyók templomában pedig körülöttünk csúszkáltak a kígyók, meg is lehetett őket simogatni.
Mondjuk ez a része elég hátborzongató volt nekem.
Barlangokban is voltunk, láttunk krokodilt, tatut, tapírt, akvárium is volt, úgyhogy én személy szerint nagyon élveztem.
Sokkal nagyobb és élvezhetőbb volt az egész, mint otthon. Profin volt megcsinálva.

Este átmentünk Kati nénihez és iszogattunk egy kicsit. Közben buli is volt, ahol hírességnek kellett beöltözni (akin napszemüveg volt, az már hírességnek volt beöltözve :D). Az volt a neve a partynak, hogy "Fuck me, I'm famous". No comment...

Katának nem rég volt a szülinapja, úgyhogy őt felköszöntöttük, meg elénekeltük neki a dán szülinapi dalt. Volt nasi, ő hozott Whiskey-t (jég is volt hozzá), meg persze sörög tömkelege.
Rengeteget röhögtünk, elemezgettük, hogy ki, hogy mondja a hazájában az állathangokat. Miau, vau, röf-röf... Japánul, dánul, magyarul, stb. Gondolhatjátok... szétröhögtük magunkat. :)))
Bár még mindig nem tudtam igazán hozzá szólni a dolgokhoz, már mindent értettem.
Nálunk a lovak azt mondják "nyi-ha-ha", ami a kínaiaknál egy szó, úgyhogy megállapítottuk, hogy a magyar lovak beszélnek kínaiul. :D
Közben benéztek a dán csajok is, meg ott volt Minori és Pieere, Kati néni pasija a Katona, Larke, Jaszu, Key, Zoli véletlen bealudt, úgyhogy ő nem, Hero meg felszívódott. :)
Jól éreztem magam, de viszonylag hamar lefeküdtem.
Odafele még összefutottunk a "menő", sztároknak beöltözött dánokkal (köztük Mikkellel is) akik letámadtak minket, hogy öltözzünk be, meg én majd leszek Britney Spears (istenem már megint???? Miért jön elő mindig Britney Spears ha rólam van szó?), de mondtam, hogy az nem leszek, úgyhogy megállapodtunk Christina Aguilerában.
Mondták, hogy találkozunk a bulin 10 perc múlva, stb.
Ha ez lett volna az első napom, valószínüleg elkezdek lázasan készülődni és örömittasan beesek a buliba, hogy majd ott mennyi jó fej dánnal fogok együtt tombolni és táncolni, de mivel tudom, hogy ők csak azért ilyenek, mert ittak és mert party van és azt is, hogy holnap ugyanúgy semmibe fognak venni és még a köszönés is nehezükre fog esni, ezért nyugisan bemegyek Katiékhoz és 5 percen belül el is felejtem a meghívást...

Röviden ennyi.

Most megyek, lehet nézünk még egy filmet Annáékkal, vagy dánozok, angolozok kicsit, még meglátom.

KÉPEK a Tropicariumos kirándulásról!

Puszi mindenkinek, várom a kommenteket!

Kis ízelítő :)

A Tropical Zoo előtt (jön a tavasz :)

"Dél-Amerikában"

Akvárium

:)

"Kígyó-bácsi" (vagy néni?) mellett ücsörögve :))

Barlangban

"Barátnőnkkel"

Szerelmemmel :D

Nemnormális....

Itt sem...

Deja-vu kép (nektek is ismerős? :)