Várlak titeket!!!!! :)

Csáó! :)

Most csak röviden írok, mert nincs túl sok idöm, meg gondolom, nem volt olyan könnyü feldolgozni azt a rengeteg irományt, amivel elárasztottalak titeket Barcelona után. :)

Miután visszajöttem Dániába, eleinte sokat pihentem. Nem tudtam, hogy szabad e lógatnom a lábam, vagy sem, az orvos válaszára vártam, akihez elvileg hétfön mentünk volna Nenával, a kontakt tanárommal.

Péntek este nagyon megijedtem, mert tökre bedagadtak a lábujjaim és a spanyol doktornö erre fel is hívta a figyelmem, hogy nehogy megtörténjen, mert akkor rossz a vérkeringés.

Vártam a hétföt, hogy választ kapjak.

Szerencsére nem unatkoztam a hétvégén, mert a magyarok sokszor meglátogattak, meg néha Larke és Soren is, akikkel legalább tudtam angolul beszélgetni. :)

Persze ahogy visszajöttem, máris visszaestem egy kicsit, már nem vagyok rákényszerítve arra, hogy a nap 24 órájában angolul beszéljek. Azért igyekszem majd harcolni azért, hogy a megszerzett tudás megmaradjon.

Hétfön végül Nena beszélt telefonon a dokival és kiderült, hogy nem a vértöl, hanem a víztöl van bedagadva a lábam, amit a repülés okozott. Mondta, hogy majd elfog múlni, de azért polcoljam fel a lábam, amikor csak tehetem.

Kedden a „Szex, szerelem, gyengédség” óra helyett átiratkoztunk Katával a pszichológiai filmekre, mert a tanárnö megkeresett és lebeszélt minket, mondván szerinte mi nem azok az emberek vagyunk, akiknek problémájuk lenne a beilleszkedéssel…

Lehet, hogy ez jó hír?

Vagy csak nem volt dán fordítás és könnyebb volt minket „kipaterolni”. :D

Megnéztük az Aviátort, meg egy másik „fantasztikus” filmet, ami hol unalmas volt, hol megrázó.

Úgyhogy nem derültem töle jobb kedvre.

Viszont a délutánokat a zeneteremben töltöttem, ami teljesen feltöltött energiával. :) Volt, hogy 4-5 órát is ott „csöveztem”, de már nem csak énekeltem. Miután szétkornyikáltam a hangom és már nem tudtam megszólalni sem a rekedtségtöl, elkezdtem addig a zongorával mulatni az idöt.

Felderengtek a régi emlékek, amikor 9-10 évesen tanultam zongorázni és ismét megtanultam eljátszani a Für Elise-t és az Anastasia zenéjét. :)

Tegnap délután Zolival elmentünk Odderbe, illetve nekem kellett volna pénzt váltanom és vásárolnom, így Zoli bekísért. (és vezetett persze) Mától minden bolt zárva a Húsvét miatt.

Mivel Spanyolban nem nagyon költöttem, ezért elég sok pénzem megmaradt, úgyhogy elhatároztam, hogy kárpótolom magam a balesetért és vásárolok magamnak (is) pár dolgot.

Annyira durva, hogy lassan 4 hónapja itt vagyok és még semmit nem vettem magamnak Dániában…

Ez nem rám vall. :D Spanyolban vettem egy rózsaszín sálat, meg a közértben néhány nasit, de ennyi.

Láttam, hogy a családnak már van elegendö ajándék, úgyhogy vettem magamnak 3 szupi felsöt és egy pénztárcát, aminek nagyon örültem. :)

Lucának pedig egy hercegnös kifestökönyvet, ami persze dánul van, úgyhogy a rövidke meséknek ma állunk neki Annáékkal, hogy lefordítsuk öket. :)

Anyumnak is megvannak az ajándékok, szerencsére mindent megtudtam venni, amit szerettem volna. Még azt is amit nem… :)

Röviden ennyi. Most megyek, mert a Húsvét alatt be vagyunk osztva a konyhára minden egyes étkezésnél. Nagyon kevesen maradtunk a suliban, úgyhogy „On Duty”-n van mindenki, aki itt maradt a szünetre, hogy gyorsabban végezzünk.

Utána pedig megyünk egyet „kirándulni”, én a Scouter-rel, (motoros kocsi), Anna handbike-kal, Kata pedig biciklivel.

Muszáj innen kimozdulnunk, szanatóriumban érezzük magunkat… :S

És mellesleg gyönyörü idö van. :)

Készítettem még egy videót Spanyolról, de túl nagy, majd megpróbálom feltölteni valahova és akkor megnézhetitek.

Még van pár elintéznivalóm, mielött Mamiék ide érnek, úgyhogy megyek is.

Sok-sok puszi nektek!

Unatkoztam... :)




Pizzázunk :)