Ismét képek!

Csumeszka Mindenkinek!

Hétvége: Nos…

Pénteken nagyon zsír énekórám volt a bandával. Más csoportba és terembe kerültem, „új” emberek közé, bár mivel már 4 hónapja itt vagyok, mindenkit ismerek. Maya, Laerke, Soren is velem van egy csoportban, meg persze Mikkel, aki szerencsére már nem is tetszik, mert sikeresen kiábrándultam belőle, egyes reakcióit megfigyelve.

(Beképzelt, öntelt, stb.)

Nagyon király, már sikerült magamnak kinézni ismét egy olyan pasit, akin folyamatosan csüngenek a lányok, igaz, én voltam az első, aki észrevette, de ez senkit nem érdekel…

Mindenesetre még szebb, mint Mikkel, de még dánabb is, amennyire láttam, úgyhogy már iránta sem érzek annyi motivációt, hogy megismerjem.

Úgyis mindjárt megyek haza! :P

Szóval… Charles, a tanárunk az éneken megkérte az egyik tök jó hangú csajszit és engem (!!!), hogy énekeljünk duóban. A dal is nagyon megtetszett, úgyhogy gondolhatjátok, madarat lehetett volna velem fogatni! :) (Elég népszerű dal; Soak up the sun)

Bevonultunk a két zeneterem közötti kis részre és megtanultuk kívülről a dalt.

Felosztottuk, hogy ki melyik részt énekli, ötleteket adtunk egymásnak, Inge (a jó fej énektanárnő) néha átugrott a másik szobából, hogy kitaláljon nekünk új szólamokat a közös refrénhez, végül abban maradtunk, hogy én énekelem a magasabb részeket, ő pedig a mélyebbeket.

Ez a lány nagyon aranyos és jó fej, igaz nála is megfigyeltem, hogy órán kívül még csak nem is köszön, de legalább rendes és együttműködő, amikor szükség van rá.

Szóval eleinte zenével próbáltuk, majd zene nélkül, nagyon jó volt a terem akusztikája, a lány is lelkes volt, szuper hanggal, úgyhogy ez erőt adott, én is belelkesültem és tök nagy élvezettel tudtam énekelni.

Később pedig beállították a mikrofont tök hangosra, úgyhogy már a miatt sem kellett aggódnom, hogy nem hallom majd a saját hangom.

Nem mondom, hogy nem voltam lámpalázas, de most felülkerekedett rajtam az öröm és a lelkesedés.

Nagyon vicces, mert eddig azért kellett „könyörögnöm” hogy énekelhessek, most meg már azért, hogy ne. :D Mindenáron rá akart beszélni a tanár, hogy dánul énekeljek, de azért mondtam neki, hogy ennyire nem alkalmazkodom könnyen, úgyhogy inkább megkértem, hogy zongorázhassak. :D

Tök jó, mert az ottani tanársegéd elkezdett tanítani az akkordokra, úgyhogy elhatároztam, hogy amíg itt vagyok, meg tanulok kottát olvasni és zongorázni. :)

Nem tűnik annyira nehéznek, elmélet az egész, és ha sokat gyakorolnék, szerintem a 2 hónap simán elég lenne rá.

Elvégre nem hátrány, ha az éneklés mellett tudok még valamilyen hangszeren is játszani… Sőt, szerintem inkább elengedhetetlen, ha akarok valamit kezdeni magammal a zene terén. :)

Úgyhogy Karcsival együtt nekifogunk majd a munkának, ugyanis felajánlotta, hogy segít. :) Ő elég profi az ilyen zenei dolgokban. :) Te leszel a tanárom Karcsi! :P

Péntek estére Maya meghívott minket, magyarokat a szobájába iszogatni.

Tök jól elvoltunk, dumálgattunk, Laerke is beesett, én inkább vele beszélgettem, mert most elég nagy szerelmi dilemmában van szegény, úgyhogy meghallgattam a lelki bajait és próbáltam neki tanácsot adni.

Közben Kati néni meghívott egy sörre, úgyhogy már jó alaphangulatom is volt. (meglepően szókimondó lettem szegény Laerkevel szemben. :D)

Youtube-on néztünk videókat egy csávókáról, aki képes duettet énekelni saját magával, méghozzá iszonyat profi módon. Női hangot is ki tud adni, de olyan szinten, hogyha becsukom a szemem, nem jövök rá soha az életben, hogy férfi.

Szerintem nem meleg, de ha az, végül is kit érdekel, ilyen hanggal szerintem tuti megnyerné az American Idolt, vagy valami hasonlót…

Itt egy link: http://www.youtube.com/watch?v=xlRGidTBCPU&feature=related

Szóval miután ezen rendesen behaltunk, valaki szóba hozott engem is, úgyhogy… gondolom innen már kitaláljátok.

Nem fogadtam olyan jól, amúgy sem fogadnám, nem mintha ez nem lenne normális, hogy megnéznek, hiszen én raktam föl magam, de igazából nem az ismerőseimnek. És ha már ők valahogy rájönnek, hogy fenn vannak a dalaim, legalább úgy nézzenek meg, hogy én nem vagyok ott…

De azért aranyos volt tőlük és talán tetszett is nekik, lehet nem kellett volna annyira a szívemre vennem, de addigra már ittam is kicsit.

Az este későbbi része egész jól telt, táncolgattunk is, ittunk, ingyen osztogatták a 45 fokos Snapszot, úgyhogy hamarosan rendesen berúgtam.

Előtte lelkiztünk egyet Krisztivel, meg Katával is, majd miután rájöttem, hogy nem vagyok abban az állapotban, hogy emberek között legyek, szépen betántorogtam a szobámba és Skype-oltam egyet Norbival. (szegényke :D)

Reménykedve vártam, hogy majd kijózanodok és visszamehetek táncolni, de mivel a csoda nem történt meg inkább lefeküdtem aludni. :)

Mellesleg Kogonnal (Marczis igazgató) is összefutottam a bulin, aki felajánlotta, hogy a másnapi Legolandi programra mi is mehetnénk a magyar csapattal, méghozzá ingyen.

Ez motivált, hogy szombat reggel másnaposan is felkeljek, hiszen azért a 220 koronás belépő elég merész lett volna normális esetben. Tudtam, ha most nem megyek el, azt biztosan megbánom…

Később azt is megbántam, hogy elmentem, mert mikor odaértem jöttem rá, hogy amit legóból épült múzúmszerűségnek hittem, az valójában egy vidámpark…

No comment…

Nem törött lábú embereknek kitalált hely. Mivel imádom a vidámparkokat, tudtam, hogy lesz néhány csalódott pillanatom, de ha már ott voltam bementem körülnézni.

Nagyon tetszett ennek ellenére is, bár azért nem mondanám, hogy annyira jó nap volt. A 4D-s moziról is lemaradtunk Krisztivel és nem nagyon ültünk fel semmire.

Fagyizgattunk, kajáltunk, körül néztünk, és elhatároztam, hogy megpróbálok egyszer ide visszajönni „egészségesen”.

Kicsit elegem lett abból, hogy mindenhova eljutok, de tulajdonképpen a „semmiért”, vagyis azért, hogy megállapítsam, most nem tudom kiélvezni és egyszer mindenképp vissza kell mennem oda újra… (Costa Brava, Barcelona, Legoland, stb.)

Na mindegy.

Azért Krisztivel jól éreztük magunkat. :)

Az esti buli nem volt valami überzsír, idegesítettek a hülye dánok, úgyhogy hamar le is léptem. Addig azért sikerült kicsit bulizni Arlettel, Krisztivel, Annáékkal és a többi magyarral és viszonylag a zene is jó volt.

Vasárnap végre sikerült szétaludnom az agyam. 1 körül végül összeszedtem magam, lezuhanyoztam, kajáltam, rendet raktam, majd Krisztivel felraktuk a képeket a gépre, Skype-oltam Norbival, Karcsival, úgy volt este anyumékkal is, de szarakodott a hülye net.

Azért jó nap volt, tollasoztunk is egy kicsit és este Krisztivel dumáltunk, nosztalgiáztunk. :)

Végre kipihentem magam.

A mai dán órát élveztem, mert a ¾ részében a számítógép teremben angoloztam (a dán helyett :P), utána meg egy tök jó (könnyű) dán könyvből gyakoroltam az egyik tanársegéddel.

Mindjárt kezdődik az „imádott” Tabble-group Meeting-em, aztán szünet, majd az első Qi Gong órám.

Majd mesélek.

Puszi mindenkinek!

*

Hú! Há! He! A Tabble-group Meeting-em, most kifejezetten jó volt!!! Sőt!! :) :P

Nem hiszitek el…

Összeszorult gyomorral mentem be, hogy jaj már megint ez a „átnézünkrajtadminthaottsemlennél” című történet, de végre kellemesen csalódtam.

Először is: Úgy tűnik, hogy ezúttal teljes értékű csapattagnak tekintenek már.

Mayát megkértem, hogy fordítson és igyekeztem megérteni mindent, amit mondott, és reagálni is rá. Még mindig elég nehézkes a dolog, mert hadar, halkan mondja, és közben hangosan beszélnek mellettem dánul. De a lényeget sikerült kiszűrnöm. :)

Minden kedden nyitva van a Cafe Valentin kávézó a Project Office-ban, ahol mindenféle finomságot lehet kapni. :)

Jött egy új lány (kicsit fogyi, de nagyon aranyos), akinek a segítője az a görög isten, akiről az imént beszéltem.

Mellette ott van Mikkel, akinek önteltsége ellenére azért nem sikerült megcsúnyulnia, úgyhogy elmondhatom, hogy a suli 2 (számomra legalábbis) leggyönyörűbb pasija az én asztalomnál ül, magyarán 2 méteres körzetben látható és elérhető. Persze „mindent a szemnek”, semmit a kéznek. :) Nem baj, a semminél akkor is jobb. :P

Szóval az új kiscsaj nem tud angolul, de rólam kérdezett a többiektől, hogy ki vagyok, mi a nevem, amikor meg bemutatkoztam neki, megfogta a kezem és nem akarta elengedni. Kicsit flashel-tem, hogy most akkor mi a kokkenfakken van :D, szerintem senki nem értette, hogy miért pont rám cuppant ennyire a lány, úgyhogy néztek, mint Rozi a moziban, de nem baj. :D

Következő szitu: Maya mosolyogva mondja nekem, hogy a jövő heti szerdai előadás helyett „Ki mit tud” lesz, és mivel „én olyan tehetséges vagyok” (???), ezért mindenképp énekeljek.

Erre Mikkel (szerelmem1) elkezdte nekem mondani, hogy szívesen kísérnének engem Peterrel (egy másik jó pasival), mert ők fellépnek asszem a bandával (ha jól értettem), és ha szeretnék egyedül énekelni, akkor becsatlakozhatnék hozzájuk és gyakorolhatnánk együtt…

Mi van?????????????

Ez hülye…!!!

Jaj de megörültem!

De miért én??? Annyi jó hangú, szép, dán csajszi van ott, mit keresek én ott köztük?

Ott a Pincsifejű, a Kalapácsfejű, a szőke barátnője, meg a másik lány az asztalomtól…

Márpedig tudtommal nem vokalistának lettem felkérve, mivel jól érthetően használta az „Sing alone” („egyedül énekelni”) kifejezést…

Na mindegy, ezt még felkell dolgoznom. :)

A Meeting-nek hamar vége lett, de amíg tartott, az is tök jó volt és sikerült elérni, hogy a negyed részén beszéljenek angolul.

Na mi van? Mire haza megyek már minden zsírkirályübermassza lesz? :)

Most van másfél óra szünetem, úgyhogy flash-elek egy jót addig.

Írjatok kommenteket plííííííííííííííííííííííííz!

Cuppanat!

KÉPEK:



Itt jártunk...

Egyik kedvenc képem Erussal

Era új lakása :D

Ismét egy kép, Beninek ajánlva

Katát keressük a szénakazalban :)

Zoli, de megerősödtél! :P

Jaj de cukiiiiiiiii! :)

Első kép Előző kép Diavetítés indítása Diavetítés leállítása Következő kép Utolsó kép

Áááá, húzod a hajam he!! :D

"Nővéremmel" :)

Tombolás,

Flashelés...

Katinénike

Mindenkinek bejött ez a kalap... (csak tudnám kié... :D)

Sok közös kép a Drágával :)

Zoli legjobb barátja :)

Szóval tiéd a kalap! :)

ŐK

No comment... :D

Mulatunk

Vacsi az étteremben

Era és Zoli

Magyar csapat

Szép leányok :) (Tibi a háttérben flas-hel :)

Hosszú már a hajam :P

Első fotós órámon az volt a feladat, hogy kiválasztottam egy objektumot, és amit normális esetben középre tennék (a lényeget), azt oldalra, vagy egyéb kevésbe lényeges helyzetbe kellett tenni. Szerintem készült pár tök jó kép. :) (nagyon élveztem a fotózást, utána a képek ki is lettek elemezve)

Egyik kedvencem...

The end

Ennyire örülök a Nutellának!! :)

Meg mások is... :)

Kriszti és "családja" :)

Első kép Előző kép Diavetítés indítása Diavetítés leállítása Következő kép Utolsó kép

Olyan mintha egy magas hegyről néznék le a városra, de nem... :P

Kata, Kriszti, Dagmar

Na ennyire NEM cigizek... :D (nyugi ideiglenesen :P)

Itt vettem ebédet

Fagyizunk :)

Ez volt az a forgó bigyó, amire kocsival is fellehetett szállni

Kilátás a magasból

4D-s mozi szemüveg

Zenélő szökőkút

Maminak ajánlva

Zzzzzzzzzz.... :)

Magyarok buliznak :)

És így buliznak a dánok... :S

Igen, ez 2 fiú...

Kissé megrökönyödve nézzük, de azért mi is jól érezzük magunkat, a magunk "privát" módján :)

Cirokkal :)

Arlett és Kata

3-an

Nagyon nagyon kedvenc kedvenc képem :))

:)

Arlett és David

Arlett is dancing

Előtte való este

Minden kép pedig ITT!