Party-hegyek Dániában

Nagyon szeretem ezt a dalt, úgyhogy készítettem egy kis videót az itteni "party élet"-ről, majd írjatok véleményt! :)

Gyönyörű Dánia! :)

Hali!

Hamarosan megyünk handbike-ozni Annáékkal, mutatok nekik egy nagyon szép helyet, ahová véletlenül vetödtem egyik nap, amikor sétálni mentem a Scouter-rel.

Gyönyörü volt, nekem iszonyatosan tetszett. Óriási rét, ahol lovak legelésznek, a távolban a tenger, mellette erdö, szélmalmok, néha egy-egy sirály, béke, és nyugalom. :)

Imádom…

Úgyhogy most oda megyünk.

Kedden emlékeim szerint nem volt semmi különös, a pszichológia óra tetszett és mostanában a dánt is tökre élvezem. James óráin mesekönyvet olvasunk, ö meg mindenkivel vállal egy kis privát korrepetálást, hogy megtanuljuk normálisan kiejteni a szavakat.

Valamelyik héten megyünk egy óvodába gyerekekhez mesét olvasni, ami szerintem elég vicces lesz… mivel tuti szétröhögik majd magukat a kiejtésünkön… (legalábbis az enyémen biztos) :D

A Helle-s dán órák is jók, egyik fele a computer szobában telik, ahol néha dánozok, néha angolozok, néha meg netezek, utána pedig egy munkafüzetböl csinálom a feladatokat, amik szerintem nagyon jók és még számomra is megoldhatóak. Ezeket késöbb Helle leellenörzi és házit is ad.

Mint a többi suliban. :)

A zenés, ugrálós órán, ami hétfön szokott lenni, pedig maradtam, mert nem nagyon volt kedvem átmenni arra a Qi Gong-ra. Szerencsére nem olyan veszélyes (eddig), Helle pedig pont ott volt a balesetemnél, úgyhogy nem kell attól félnem, hogy nem érti meg, hogy ha ki szeretnék maradni valamiböl…

Csütörtökön a fotozós órám volt és végre a Photoshop-ot is kipróbálhattuk, amit iszonyatosan élveztem. :)

Majd megmutatom milyen képeket csináltam. Nem sikerült olyan jól, mint szerettem volna, de mindegy.

Délután nagyon rossz kedvem volt, bár elötte Martaval és Nobuval ebédeltem a szobájukban, aminek nagyon élveztem a hangulatát. Egy másik épületben laknak, az én részemtöl nem messze, egy lejtön kell felmenni. Tök szép a kilátás az ablakból, a szoba is hangulatos, ök a földön ültek a párnákon, kaja közben latin zenét hallgattunk, beszélgettünk, úgyhogy jobb volt, mint ott „szenvedni” az asztalomnál.

Valamelyik nap Kenneth-el is volt óránk és azt mértük fel, hogy ki meddig jutott, ez alatt a 4 és fél hónap alatt.

Szempontok:

- Szocializálódás

- Nyelvek (angol, dán)

- Integrálódás

- Jövöbeli tervek (akarunk e maradni, vagy sem)

Hát… itt enyhén szólva elkeseredtem, mert rájöttem, hogy én személy szerint nem jutottam sehova…

A szocializálódás nem jött össze, nincsenek dán barátaim, nem vagyok soha az asztalomnál, nem veszek részt a közös programokban.

Persze az International-ekkel elvagyok, de a kérdés szerintem most inkább a dánokra vonatkozott.

Nyelvek… Talán az angolom jobb lett (föként a balesetemnek köszönhetöen), de a dánom semmiképp. Tény, hogy a tanárok nagyon rosszul tanítottak, mert érzem magamon, hogy most, amikor jól csinálják én is tök szívesen járok az órákra.

De tény, hogy én sem eröltettem meg magam túlzottan a tanulás terén…

Integráció – Na, ez az, ami egyáltalán nem. Az, hogy én fogjam magam és leüljek egy dán asztalhoz egy bulin, az teljességgel kizárt. Bár ezzel nem vagyok egyedül.

Jövöbeli tervek… Nem jövök vissza, mert be kell fejeznem a sulit, de szerintem nem is tettem azért túl sokat, hogy a tanároknak legyen kedve még több energiát belém fektetni. Igaz, a dán állam fizeti, de érthetöen olyan embereket választanak ki föként, akikböl lehet késöbb profitálni. (jó dán nyelvtudás, jó szociális élet, munkavállalás, stb.)

Kérdezem én: miért jöttem ki?

A magyarok másért vannak itt, mint én. Zoli lehet, marad itt dolgozni, Kati néni, Kata talán segítök lesznek. Én visszamegyek a suliba. Ök azzal törödnek, hogy valamilyen szinten megalapozzák a jövöjüket és pénzt keressenek.

A dánok pedig azzal, hogy jól érezzék magukat együtt és jól szétbulizzák az agyukat, mielött elkezdik a nagy betüs életet.

Talán én is az utóbbi miatt jöttem ki, de mivel a dánok közé nem illeszkedtem be, a magyarok motivációi pedig rám nem vonatkoznak, ezért a két „csapat” között érzem magam, mondhatni egyedül és kavarok bennem minden. De föként az, hogy miért vagyok itt?

Hogy lesz ennek e bármi értelme, bármi elönye a késöbbiekben? Hogy nem veszik e kárba semmi? Persze érzem én, hogy jó (volt) itt, de látva a többieket tudom, hogy eléggé kilógok a sorból.

Na mindegy. Keresem önmagam. Ez van… :)

Remélem, valamennyire értitek, amit itt próbálok elmagyarázni, kicsit kuszára sikeredett. :)

Csütörtök este lementem próbálni a zeneterembe. Egy darabig jól elvoltam, aztán lejött a Kalapácsfejü, meg még egy lány és sikeresen elfoglalták a bázisomat. :s

A csaj még duettet is akart velem énekelni, amin aggódtam, hogy juj, majd mit fog szólni a hangomhoz, de miután meghallottam, hogy elég gyatrán énekel, megnyugodtam. :)

Egy darabig próbáltak, majd elmentek és énekelhettem tovább.

Sikerült annyira berekednem, hogy másnap nem tudtam suliba menni, mert még beszélni sem tudtam, nem hogy énekelni. :s

Délután elindultam a boltba, de aztán visszafordultam, mert éreztem, hogy tökre legyengültem és Scouter nélkül lehet, nem annyira bírnám a távot.

Lesétáltam a stégig, néztem a tengert, belemerültem a gondolataimba… Még soha nem láttam ilyen tengert, mint ez, a víz ezerféle kékben, szürkében és barnában játszik, ahogy rásüt a napfény. A legvilágosabbtól a legsötétebbig… :) Nagyon szép.

Nyugisan (magányosan) elvagyok, amikor Dagmar egyszer csak ott terem mellettem. :) Elkezdtünk beszélgetni, máris jobb kedvem lett, aztán meg elindultunk visszafele, de összefutottunk Martinnal és Sorennel, ök meg elhívtak minket sétálni, úgyhogy tök jó volt.

Martin tolt, mert rossz volt az út a tenger mellett, majd leparkoltunk egy szép zöld réten és kifeküdtünk a fübe. Gyönyörü idö volt, kék ég, sehol egy felhö, tüzött a nap, közben morajlott a tenger.

Beszélgettünk, sütkéreztünk, stb.

Martin kérdezett az éneklésröl, meg mindenféléröl. Jövö, tervek, otthoni dolgaim, suli, barátok, stb. Ö is mesélt, hogy mit szeretne késöbb, néha Dagmar is bekapcsolódott.

Visszafele egy gyönyörü erdös részen sétáltunk és kb. vacsira voltunk itt.

Jó volt nagyon. Talán a spontanitása tetszett benne a legjobban. :)

Aztán a nap többi része… :)

Vacsi fele meghallottam Nobu hangját a kis konyhából, bementem és gyorsan meg is lettem hívva a japán estre. :) Átcipeltem a vacsimat hozzájuk, majd segítettem letörölni az asztalt, megteríteni, stb. Közben Martaval dumáltunk, amúgy ott volt még Soren, Nobu, Momoko, Jasu, Key, Hero és Mizuko. Valami hagymaleves szerüség volt, ami annyira nem ízlett mint a nagyi föztje (természetesen), de jobb volt, mint a dánoké, az biztos…:) (szegény Soren, sokszor beszólok a dánokkal kapcsolatban, mert mindig elfelejtem, hogy Soren is az… :s Ö tök ari és kicsit ö is kilóg a sorból, ami a dánokat illeti…).

Jó volt nagyon a hangulat, sokat nevettünk, fényképezkedtünk, beszélgettünk, a második fogás pedig rizses hús volt, hagymával, disznóhússal, kis tojással, nagyon ízlett. :) (végre valami normális kaja!) Hozzá zöld teát ittunk, és valami japán desszert is volt, de az annyira nem ízlett.

Utána Nobu megmutatta a spanyolországi képeket, majd lepakoltunk és elkezdtünk kártyázni. (Asshole a neve a játéknak :)

Mivel nem tudtam a szabályokat Marta volt velem, de hamar belejöttem, elvertem mindenkit! :D

Annyira poén, ahogy japánul beszélnek, nagyon cukik! :)

Hagymalevessel barátkozva :)

Japán est
Balról: Én, Soren, Nobu, Marta, Mizuko Key
Jobbról: Hiro, Yasu

Hagymaleves és rizses hús

Soren elhívott mára moziba (3D-s) és holnapra a szülinapjára. Ma nem mentem, mert inkább kialudtam magam, meg drága is volt és dán. (felirat nélkül)

Holnapra viszont kéne valamit venni neki…

Innen folyt. köv.

Puszy!

*

Már megjöttünk a handbike-ozásból, hát… mit ne mondjak, eléggé halott vagyok… Szerintem jobban bírtam fizikailag a dolgokat, mint terveztem, azt hittem, hogy majd 10 méter után feladom és visszafordulok. (valamikor januárban handbike-oztam utoljára, és azóta nem is nagyon sportoltam). De tudtam tartani a tempót a többiekkel és elvezettem öket arra a helyre, amiröl az elöbb meséltem. Bekanyarodtunk egy kis ösvényen is, átvágtunk az erdön és kijutottunk a tengerpartra. Annyira tetszett, totál beájultam töle!

Zoli nagyon ari volt, meghívott minket fagyizni, meg segített, amiben tudott.

Málna, Sztracsatella, Nugát

Ez a kocsi a kikötő parkolójában volt. Nem rossz mi? :)

"Kata ül a fűben..." :)

Flash!!! :D

Életkép

Jaj de jó nekem!!!! :)

"Nincs kanál!" :D

Kedvenc képem

Oké... na erről beszéltem. :D

Chubakka (tuti nem így kell írni, de nem baj :D)

Chubakka és Dart Vaeder :)

Szabad vagyooooook!!!!

Gondolhatjátok, megint halálba röhögtük magunkat, szegény Anna majdnem beesett az árokba, elkezdett arra gurulni, mire Zoli gondolt egyet és hogy az esést megakadályozza, inkább felborította. :D

De csak szép nyugisan… :P

Alig bírtam abba hagyni a röhögést, de csak miután láttam, hogy Annának nem esett komoly baja.

Végül is nem esett be az árokba… :D

Nagyon jó ez a hétvége, mind a tegnapi nap, mind a mai, na de akkor mesélek még a tegnapi estéröl.

Kártyázás után Mizu, Momo és én az ebédlöben dumáltunk, teázgattunk. (japán tea tejjel, furán hangzik, de isteni finom! :)

Késöbb benéztünk a bulira, amiröl Mizu végül lelépett de Momo azt mondta, hogy ha szeretnék maradni, ö is marad.

Úgyhogy elkezdtünk dumálni. Nagyon jó zene volt, ami talán az elsö alkalom mióta itt vagyunk, úgyhogy nem nagyon akartam onnan eljönni. Amint láttam neki is nagyon bejött a zene és tök bizalmas dolgokba belementünk.

Fiúk, szerelmek, pasizások, stb. Elmesélte, hogy neki milyen volt a szerelmi élete, én is meséltem neki erröl-arról, meg képzeljétek, kiderült, hogy csomó fiúnak tetszek itt, csak annyira vak vagyok, hogy sosem veszem észre.

Mikkelröl, az asztaltársamról (nem a szöke, egy másik) kiderült, hogy teljesen belém van zúgva, mondjuk nekem nem jön be, de nagyon kedves srácnak tünik, úgyhogy holnap elmegyek vele séltálni egyet. :)

Annyira hihetetlen, hogy valaki (ráadásul egy dán) így megszeretett, pedig nem is ismer!

Meg úgy látom rajta, hogy totál kész van szegény, tehát az a „lepkékvannakagyomrombanésidegbetegvagyokhameglátom” típusú szerelemröl van szó…

Aztán Momo meg halál nyugodtan közli velem ezek után, hogy van még néhány srác, akiknek nagyon tetszem. Tök nagyot flash-eltem… Még egy dán és még pár másik fiú… De nem mondhatja meg, hogy kik azok.

Hát köszi… :)

Na mindegy…

Lehet, hogy nyitottabb szemmel kéne járnom?

Róla tudom, hogy biztos forrás, mert nem az a nagyotmondó típus.

Éjjel 2-ig voltunk a buliban, egy rocker srác 4 üveg sörrel is megdobott minket, meg azért néhány dán is leült mellénk egy idö után. Momo nagyon nyitott és szerintem szép kis csaj, ráadásul iszonyú intelligens.

Készítettünk közös képeket, kijött velem cigizni, picit táncoltunk is (csak az asztal mellett, mert annyi bátorságunk azért nem volt), meg persze rengeteget kísérgettük egymást a wc-re a sok sörtöl. :)

Azért nem élem bele magam ebbe sem, hogy ilyen jól kijövünk, mivel azóta már a Nobuban és a Martaban is csalódtam. :(

Én személy szerint iszonyúan jól éreztem magam tegnap, órákon át angolul beszéltem, még jobban megismertem Nobut, jó zene volt, nem rúgtam be, így józanul figyelhettem ahogy a dánok lerészegednek és hülyét csinálnak magukból… :D Úgyhogy elvoltam.

Ma pedig handbike-oztunk, amit szintén élveztem.

Ma este beöltözös buli lesz, de szerintem nem megyek, majdnem 5 km-t letekertünk, nekem az sok, ráadásul mindenféle fás, köves, buckás úton, dombon le-föl.

Csak egy jó könyvre és egy kis nutellára vágyom, de ki tudja mi lesz belöle, mostanában annyi spontán dolog ér. :)

Zoli viszont hamarosan jön, megígértem neki, hogy kifestem, mert Marilyn Manson akar lenni. :D

Kéne válaszolni Era, Norbi és Dorcsi e-mailjére is, úgyhogy lassan megemberelem magam, és nekilátok.

A holnapom sem lesz túl nyugis, délelött megyek, veszek valamit Soren szülinapjára, (vasárnap is nyitva a bolt /ami nem ÉJJEL-NAPPALI!!! :D) aztán beszélek Karcsival mikin, majd szülinap, este pedig az ígért séta Mikkellel. (jaj… :S)

A zeneteremre már gondolni sem merek, mert kb. 0 % esély van rá, hogy belefér az idömbe…

Na mindegy. :( Ez egy ilyen idöszak.

De legalább aktív és ennek örülök.

:)

Most megyek, Momo azt mondta akkor megy a buliba ha én is, úgyhogy még idöben szólok neki, hogy ma kihagyom.

Puszi nektek és íme a képek a mostani programokról! :)

Ismét képek!

Csumeszka Mindenkinek!

Hétvége: Nos…

Pénteken nagyon zsír énekórám volt a bandával. Más csoportba és terembe kerültem, „új” emberek közé, bár mivel már 4 hónapja itt vagyok, mindenkit ismerek. Maya, Laerke, Soren is velem van egy csoportban, meg persze Mikkel, aki szerencsére már nem is tetszik, mert sikeresen kiábrándultam belőle, egyes reakcióit megfigyelve.

(Beképzelt, öntelt, stb.)

Nagyon király, már sikerült magamnak kinézni ismét egy olyan pasit, akin folyamatosan csüngenek a lányok, igaz, én voltam az első, aki észrevette, de ez senkit nem érdekel…

Mindenesetre még szebb, mint Mikkel, de még dánabb is, amennyire láttam, úgyhogy már iránta sem érzek annyi motivációt, hogy megismerjem.

Úgyis mindjárt megyek haza! :P

Szóval… Charles, a tanárunk az éneken megkérte az egyik tök jó hangú csajszit és engem (!!!), hogy énekeljünk duóban. A dal is nagyon megtetszett, úgyhogy gondolhatjátok, madarat lehetett volna velem fogatni! :) (Elég népszerű dal; Soak up the sun)

Bevonultunk a két zeneterem közötti kis részre és megtanultuk kívülről a dalt.

Felosztottuk, hogy ki melyik részt énekli, ötleteket adtunk egymásnak, Inge (a jó fej énektanárnő) néha átugrott a másik szobából, hogy kitaláljon nekünk új szólamokat a közös refrénhez, végül abban maradtunk, hogy én énekelem a magasabb részeket, ő pedig a mélyebbeket.

Ez a lány nagyon aranyos és jó fej, igaz nála is megfigyeltem, hogy órán kívül még csak nem is köszön, de legalább rendes és együttműködő, amikor szükség van rá.

Szóval eleinte zenével próbáltuk, majd zene nélkül, nagyon jó volt a terem akusztikája, a lány is lelkes volt, szuper hanggal, úgyhogy ez erőt adott, én is belelkesültem és tök nagy élvezettel tudtam énekelni.

Később pedig beállították a mikrofont tök hangosra, úgyhogy már a miatt sem kellett aggódnom, hogy nem hallom majd a saját hangom.

Nem mondom, hogy nem voltam lámpalázas, de most felülkerekedett rajtam az öröm és a lelkesedés.

Nagyon vicces, mert eddig azért kellett „könyörögnöm” hogy énekelhessek, most meg már azért, hogy ne. :D Mindenáron rá akart beszélni a tanár, hogy dánul énekeljek, de azért mondtam neki, hogy ennyire nem alkalmazkodom könnyen, úgyhogy inkább megkértem, hogy zongorázhassak. :D

Tök jó, mert az ottani tanársegéd elkezdett tanítani az akkordokra, úgyhogy elhatároztam, hogy amíg itt vagyok, meg tanulok kottát olvasni és zongorázni. :)

Nem tűnik annyira nehéznek, elmélet az egész, és ha sokat gyakorolnék, szerintem a 2 hónap simán elég lenne rá.

Elvégre nem hátrány, ha az éneklés mellett tudok még valamilyen hangszeren is játszani… Sőt, szerintem inkább elengedhetetlen, ha akarok valamit kezdeni magammal a zene terén. :)

Úgyhogy Karcsival együtt nekifogunk majd a munkának, ugyanis felajánlotta, hogy segít. :) Ő elég profi az ilyen zenei dolgokban. :) Te leszel a tanárom Karcsi! :P

Péntek estére Maya meghívott minket, magyarokat a szobájába iszogatni.

Tök jól elvoltunk, dumálgattunk, Laerke is beesett, én inkább vele beszélgettem, mert most elég nagy szerelmi dilemmában van szegény, úgyhogy meghallgattam a lelki bajait és próbáltam neki tanácsot adni.

Közben Kati néni meghívott egy sörre, úgyhogy már jó alaphangulatom is volt. (meglepően szókimondó lettem szegény Laerkevel szemben. :D)

Youtube-on néztünk videókat egy csávókáról, aki képes duettet énekelni saját magával, méghozzá iszonyat profi módon. Női hangot is ki tud adni, de olyan szinten, hogyha becsukom a szemem, nem jövök rá soha az életben, hogy férfi.

Szerintem nem meleg, de ha az, végül is kit érdekel, ilyen hanggal szerintem tuti megnyerné az American Idolt, vagy valami hasonlót…

Itt egy link: http://www.youtube.com/watch?v=xlRGidTBCPU&feature=related

Szóval miután ezen rendesen behaltunk, valaki szóba hozott engem is, úgyhogy… gondolom innen már kitaláljátok.

Nem fogadtam olyan jól, amúgy sem fogadnám, nem mintha ez nem lenne normális, hogy megnéznek, hiszen én raktam föl magam, de igazából nem az ismerőseimnek. És ha már ők valahogy rájönnek, hogy fenn vannak a dalaim, legalább úgy nézzenek meg, hogy én nem vagyok ott…

De azért aranyos volt tőlük és talán tetszett is nekik, lehet nem kellett volna annyira a szívemre vennem, de addigra már ittam is kicsit.

Az este későbbi része egész jól telt, táncolgattunk is, ittunk, ingyen osztogatták a 45 fokos Snapszot, úgyhogy hamarosan rendesen berúgtam.

Előtte lelkiztünk egyet Krisztivel, meg Katával is, majd miután rájöttem, hogy nem vagyok abban az állapotban, hogy emberek között legyek, szépen betántorogtam a szobámba és Skype-oltam egyet Norbival. (szegényke :D)

Reménykedve vártam, hogy majd kijózanodok és visszamehetek táncolni, de mivel a csoda nem történt meg inkább lefeküdtem aludni. :)

Mellesleg Kogonnal (Marczis igazgató) is összefutottam a bulin, aki felajánlotta, hogy a másnapi Legolandi programra mi is mehetnénk a magyar csapattal, méghozzá ingyen.

Ez motivált, hogy szombat reggel másnaposan is felkeljek, hiszen azért a 220 koronás belépő elég merész lett volna normális esetben. Tudtam, ha most nem megyek el, azt biztosan megbánom…

Később azt is megbántam, hogy elmentem, mert mikor odaértem jöttem rá, hogy amit legóból épült múzúmszerűségnek hittem, az valójában egy vidámpark…

No comment…

Nem törött lábú embereknek kitalált hely. Mivel imádom a vidámparkokat, tudtam, hogy lesz néhány csalódott pillanatom, de ha már ott voltam bementem körülnézni.

Nagyon tetszett ennek ellenére is, bár azért nem mondanám, hogy annyira jó nap volt. A 4D-s moziról is lemaradtunk Krisztivel és nem nagyon ültünk fel semmire.

Fagyizgattunk, kajáltunk, körül néztünk, és elhatároztam, hogy megpróbálok egyszer ide visszajönni „egészségesen”.

Kicsit elegem lett abból, hogy mindenhova eljutok, de tulajdonképpen a „semmiért”, vagyis azért, hogy megállapítsam, most nem tudom kiélvezni és egyszer mindenképp vissza kell mennem oda újra… (Costa Brava, Barcelona, Legoland, stb.)

Na mindegy.

Azért Krisztivel jól éreztük magunkat. :)

Az esti buli nem volt valami überzsír, idegesítettek a hülye dánok, úgyhogy hamar le is léptem. Addig azért sikerült kicsit bulizni Arlettel, Krisztivel, Annáékkal és a többi magyarral és viszonylag a zene is jó volt.

Vasárnap végre sikerült szétaludnom az agyam. 1 körül végül összeszedtem magam, lezuhanyoztam, kajáltam, rendet raktam, majd Krisztivel felraktuk a képeket a gépre, Skype-oltam Norbival, Karcsival, úgy volt este anyumékkal is, de szarakodott a hülye net.

Azért jó nap volt, tollasoztunk is egy kicsit és este Krisztivel dumáltunk, nosztalgiáztunk. :)

Végre kipihentem magam.

A mai dán órát élveztem, mert a ¾ részében a számítógép teremben angoloztam (a dán helyett :P), utána meg egy tök jó (könnyű) dán könyvből gyakoroltam az egyik tanársegéddel.

Mindjárt kezdődik az „imádott” Tabble-group Meeting-em, aztán szünet, majd az első Qi Gong órám.

Majd mesélek.

Puszi mindenkinek!

*

Hú! Há! He! A Tabble-group Meeting-em, most kifejezetten jó volt!!! Sőt!! :) :P

Nem hiszitek el…

Összeszorult gyomorral mentem be, hogy jaj már megint ez a „átnézünkrajtadminthaottsemlennél” című történet, de végre kellemesen csalódtam.

Először is: Úgy tűnik, hogy ezúttal teljes értékű csapattagnak tekintenek már.

Mayát megkértem, hogy fordítson és igyekeztem megérteni mindent, amit mondott, és reagálni is rá. Még mindig elég nehézkes a dolog, mert hadar, halkan mondja, és közben hangosan beszélnek mellettem dánul. De a lényeget sikerült kiszűrnöm. :)

Minden kedden nyitva van a Cafe Valentin kávézó a Project Office-ban, ahol mindenféle finomságot lehet kapni. :)

Jött egy új lány (kicsit fogyi, de nagyon aranyos), akinek a segítője az a görög isten, akiről az imént beszéltem.

Mellette ott van Mikkel, akinek önteltsége ellenére azért nem sikerült megcsúnyulnia, úgyhogy elmondhatom, hogy a suli 2 (számomra legalábbis) leggyönyörűbb pasija az én asztalomnál ül, magyarán 2 méteres körzetben látható és elérhető. Persze „mindent a szemnek”, semmit a kéznek. :) Nem baj, a semminél akkor is jobb. :P

Szóval az új kiscsaj nem tud angolul, de rólam kérdezett a többiektől, hogy ki vagyok, mi a nevem, amikor meg bemutatkoztam neki, megfogta a kezem és nem akarta elengedni. Kicsit flashel-tem, hogy most akkor mi a kokkenfakken van :D, szerintem senki nem értette, hogy miért pont rám cuppant ennyire a lány, úgyhogy néztek, mint Rozi a moziban, de nem baj. :D

Következő szitu: Maya mosolyogva mondja nekem, hogy a jövő heti szerdai előadás helyett „Ki mit tud” lesz, és mivel „én olyan tehetséges vagyok” (???), ezért mindenképp énekeljek.

Erre Mikkel (szerelmem1) elkezdte nekem mondani, hogy szívesen kísérnének engem Peterrel (egy másik jó pasival), mert ők fellépnek asszem a bandával (ha jól értettem), és ha szeretnék egyedül énekelni, akkor becsatlakozhatnék hozzájuk és gyakorolhatnánk együtt…

Mi van?????????????

Ez hülye…!!!

Jaj de megörültem!

De miért én??? Annyi jó hangú, szép, dán csajszi van ott, mit keresek én ott köztük?

Ott a Pincsifejű, a Kalapácsfejű, a szőke barátnője, meg a másik lány az asztalomtól…

Márpedig tudtommal nem vokalistának lettem felkérve, mivel jól érthetően használta az „Sing alone” („egyedül énekelni”) kifejezést…

Na mindegy, ezt még felkell dolgoznom. :)

A Meeting-nek hamar vége lett, de amíg tartott, az is tök jó volt és sikerült elérni, hogy a negyed részén beszéljenek angolul.

Na mi van? Mire haza megyek már minden zsírkirályübermassza lesz? :)

Most van másfél óra szünetem, úgyhogy flash-elek egy jót addig.

Írjatok kommenteket plííííííííííííííííííííííííz!

Cuppanat!

KÉPEK:



Itt jártunk...

Egyik kedvenc képem Erussal

Era új lakása :D

Ismét egy kép, Beninek ajánlva

Katát keressük a szénakazalban :)

Zoli, de megerősödtél! :P

Jaj de cukiiiiiiiii! :)

Első kép Előző kép Diavetítés indítása Diavetítés leállítása Következő kép Utolsó kép

Áááá, húzod a hajam he!! :D

"Nővéremmel" :)

Tombolás,

Flashelés...

Katinénike

Mindenkinek bejött ez a kalap... (csak tudnám kié... :D)

Sok közös kép a Drágával :)

Zoli legjobb barátja :)

Szóval tiéd a kalap! :)

ŐK

No comment... :D

Mulatunk

Vacsi az étteremben

Era és Zoli

Magyar csapat

Szép leányok :) (Tibi a háttérben flas-hel :)

Hosszú már a hajam :P

Első fotós órámon az volt a feladat, hogy kiválasztottam egy objektumot, és amit normális esetben középre tennék (a lényeget), azt oldalra, vagy egyéb kevésbe lényeges helyzetbe kellett tenni. Szerintem készült pár tök jó kép. :) (nagyon élveztem a fotózást, utána a képek ki is lettek elemezve)

Egyik kedvencem...

The end

Ennyire örülök a Nutellának!! :)

Meg mások is... :)

Kriszti és "családja" :)

Első kép Előző kép Diavetítés indítása Diavetítés leállítása Következő kép Utolsó kép

Olyan mintha egy magas hegyről néznék le a városra, de nem... :P

Kata, Kriszti, Dagmar

Na ennyire NEM cigizek... :D (nyugi ideiglenesen :P)

Itt vettem ebédet

Fagyizunk :)

Ez volt az a forgó bigyó, amire kocsival is fellehetett szállni

Kilátás a magasból

4D-s mozi szemüveg

Zenélő szökőkút

Maminak ajánlva

Zzzzzzzzzz.... :)

Magyarok buliznak :)

És így buliznak a dánok... :S

Igen, ez 2 fiú...

Kissé megrökönyödve nézzük, de azért mi is jól érezzük magunkat, a magunk "privát" módján :)

Cirokkal :)

Arlett és Kata

3-an

Nagyon nagyon kedvenc kedvenc képem :))

:)

Arlett és David

Arlett is dancing

Előtte való este

Minden kép pedig ITT!