Helló-beló!
Na, már csak 2 és fél nap és indulunk. :) Juj de vááááárom!!!!! :) Mármint persze nem az utat, mert attól teljesen kész leszek, legalábbis szétunjuk az agyunkat, de belefér... :)
De Karcsinak köszönhetően lesz olvasnivalóm is, úgyhogy nem aggódom. :)
Az adósságaimat sikeresen lerendeztem, kevésbé volt húzós, mint gondoltam. Még mostam egy utolsót, sajnos a bárkártyámat már hónapokkal ezelőtt elvesztettem, ezt 50 korona letéti pénz bánja... de hát ez van.
Sokkal több cuccot viszek majd haza, mint amennyit elhoztam, kicsit izgulok is, hogy befog e minden férni, aminek be kell és még egy takarítás is hátra van pénteken.
Nézzük mi történt az elmúlt napokban:
Szombaton igyekeztem az utolsó hétvégét itt hasznosan eltölteni, illetve a befejezetlen dolgaimat elintézni. Este buli volt, nagyon jól indult, szuperül éreztem magam, egészen addig amíg be nem rúgtam. (akkor már annyira nem)
Úgy volt, hogy nem is megyek, nem sok kedvem volt, de aztán láttam, hogy mindenki milyen parti hangulatban van, meg különben is... ez volt az utolsó szombat esti bulink, úgyhogy rávettem magam.
Nem terveztem berúgást, úgyhogy rövid helyett "csak" vörösbort ittam.
Jó sokat tomboltunk, ökörködtünk, videóztunk, fotóztunk, Katával táncoltunk az Oooops, I did it again-re (régi álmom vált valóra! :D Na jó nem... kb. az általános iskolás farsangon éreztem magam... :) meg iszogattunk.
Egy idő után már nem voltam olyan jól, úgyhogy szokás szerint felszívódtam, hogy a szobácskámban csöndben szenvedjek. :D
Másnap nagyon rosszul voltam, nem tudtam inni, enni, csak hánytam egész álló nap, azt hittem, hogy már sertésinfluenzám van, vagy ilyesmi... :S
Úgyhogy a vasárnapi programok ugrottak sajna... (handbike-ozást terveztem volna)
Hétfőn már jobban voltam, Helle elvitt minket egy kiállításra Arhus-ba, nem volt olyan nagy szám, de legalább addig se kellett a dán órán ülni.
Képeket néztünk meg, nagyon szép volt, a világ minden tájáról különböző plakátok panorámáról, tájakról, emberekről, stb.
Rávilágított arra, hogy milyen gyönyörű helyek vannak a világban. (mintha eddig nem tudtam volna... :) Most kitűztem újabb 50 helyet, ahova feltétlenük elkell jutnom ebben az életben. :D Erre jó volt.
Mekiztünk is egyet, majd mentünk vissza, hogy az utolsó tablegroup-meeting-re visszaérjünk.
(jáj de jó! :D)
A tengerparton szoborkiállítás is volt, azt már nem láttuk, mert nem maradt rá idő, de egy nagyon szép, erdős ösvényen mentünk vissza a suliba.
A meeting-en megkaptuk az e heti órarendet, majd 2-kor részt vettünk az utolsó Helle-s óránkon.
Videóra vettem pár dolgot, de ez most színvonalon aluli óra volt sajnos, úgyhogy nem sikerült olyan jó felvételeket csinálni.
Az utolsó zenetermi tartózkodásomat terveztem a délutánra, de valahogy sehogy nem jött össze a dolog, eltűntek a kábelek, nem csatlakozott semmi semmihez, szóval olyan 1 óra próbálkozás után feladtam.
Kicsit énekeltem zene és mikrofon nélkül, igaz ennyi erővel a szobámban is maradhattam volna, de mindegy... Ilyenkor, amikor a zeneteremben nem tudok gyakorolni és feltúrom az egész épületet a megfelelő kábelekért, mindig a valódi akadályok jutnak eszembe, amiket majd lekell kűzdenem a való életben az éneklések során.
Szóval nem mondom, hogy nem kűzdök, hogy tudjak gyakorolni, mert általában minden követ megmozgatok, meg sokat mondom, hogy "múkodj!" :D, de hiába, ha az univerzum nem akarja. :D
Úgyhogy leléptem és Katával, meg Annával kakaózás közben elkezdtünk nézni egy "szuper" horrorfilmet.
Ennek az az előzménye, hogy szerda este lesz 11-kor egy csapatjáték, aminek "Éjszakai futás" lesz a címe, mi pedig úgy képzeltük el, hogy majd az Ideglelés című filmet játszuk el, ahogy egy csapat tini bevonul éjjel az erdőbe, visz kamerát és az a csapat nyer, ahonnan a legtöbben jönnek vissza élve. Na jó... persze ezen rengeteget röhögtünk, meg kifiguráztuk az egészet, de innen jött az ötlet, hogy nézzünk meg egy horrorfilmet.
Jó szar volt, vagy legalábbis félelmetes, azóta valahogy nem alszom olyan jól.
Tükrök a címe, voltak benne húzós részek, főként olyanok, hogy az ember tükörképe öngyilkos lett (mindenféle aberrált módon, például szétszakította a saját fejét) és ez a valóságban is megtörtént.
A csávóra (és családjára) minden tükör veszélyt jelentett, úgyhogy lekellett azokat takarni.
Na mindegy, utána Anna meg Kata lement Kati nénihez, én meg neteztem.
Biztos az agyamban motoszkálhatott a film, mert elkezdtem hangokat hallani a fűrdőszobából (ami gondolom kintről jött inkább), úgyhogy kinéztem a folyósóra, hátha valaki mászkál, de nem láttam senkit.
Elmentem Annához, hátha visszaért már, de az ajtó zárva volt. Éjjel 1 óra, körbe megyek a suliban, kong az ürességtől, tök ijesztő az egész, annyi tükör van ott, hogy eddig észre sem vettem. :D Az a hülye horrorfilm jutott eszembe és majd összeszartam magam, úgyhogy elhatároztam, hogy lemegyek utánuk a Kati nénihez. Odáig elég sok folyosós, liftes, egy horrorfilm utáni állapotban ijesztő út vezet, ki is kell menni az éjszakába, június közepén ráadásul látszik a lehelletünk éjjel, úgyhogy szuper a dániai nyár...
Szóval trappolok az eldugott folyosókon, hogy minél hamarabb odaérjek, sehol egy lélek, majd meghallok egy ijesztő ajtónyikorgást, odaérek, erre meglátom "Jézust", a legijesztőbb, titokzatos körülmények közt beteggé vált csávót, azt az embert, akivel legutoljára szeretnél találkozni a földön egy horrorfilm után. Amúgy még film nélkül is összeszarja magát az ember tőle, főleg ha éjjel találkozik vele. (valami olyasmi történt vele, hogy normális volt, majd eltűnt 2 hétre és már tébolyultan jött vissza)
Szóval elkezdtem rohanni a lift fele, miközben ő nagy léptekkel jött utánam és közben hangosan gregorián dalokat énekelt. (??? :D)
A liftbe beszálltam, ő lépcsőn ment le, versengtem az idővel (hehe, nagyon beleéltem magam a történetbe :D) és egyszerre értünk le, ott várt a kihalt, sötét folyosón. Rohantam tovább, ki az éjszakába, le a lejtőn, egyenesen Kati néni szobájához, ahol végre biztonságban lehettem.
Egy darabig nem nézek horrort azt hiszem... :D
Kedden Kenneth-el volt óránk, elhívott minket magához, mert a közelben lakik, nem volt olyan érdekfeszítő a téma amiről beszéltünk, de azért kilehetett bírni.
Nagyon szép házban laknak a Nenával (kontakt tanárommal), szerintem a negyede is elég lenne nekik, de ha telik rá, akkor miért ne? Egyébként a sulitól bérlik.
Megtudtunk újabb infókat Dániáról, inkább a negatív oldaláról.
Például:
A dánok kb. 80%-a nem vesz egyáltalán házat, mindig csak bérlik, jó formán nem is lehet, mert annyira drága. Ez azt jelenti, hogy nagy esély van rá, hogy mivel az a ház sosem lesz a tiéd, akkor sem ha már 30 éve benne élsz, illetve mondhatni inkább a föld, amin a ház van, ezért bármikor azt mondhatja a dán kormány, hogy ők most lebontják azt a házat, amiben laksz és építenek helyette egy óvodát. (most mondtam valamit)
Ha a szülők egyik fele külföldi, akkor a gyerek is olyan nemzetiségű lesz, még akkor is, ha az anya dán. Ez most azt jelenti, hogyha nálunk is ez lenne bevezetve, akkor én hiába születtem volna Magyarországon, magyar anyától, akkor is bolgár nemzetiségű lennék, mivel az apám az.
Bizonyára nagyon élvezném a helyzetet... :(
Ezen megy keresztül Dániában a sok "dánnak" született, dán lelkületű, de a szabályok miatt mégsem dán nemzetiségű emberke.
Nem lesznek jogai, külföldi marad, Visa-t kell kérnie mondjuk minden 5. évben.
Jante törvény forever... :S
Kedd délután elég húzós volt, készültem az esti fellépésre, közben beosztottak a konyhára is, szóval nem sok időm volt a dolgokra.
Röpke 4 és fél órás agymosáson mentünk keresztül, na jó nem, az elején elég élvezetes volt, de a végén már eléggé szenvedtünk.
7-kor kezdőtött, az összes szak készült valamivel, amiből legalább 20 van, szóval gondolhatjátok.
Mondjuk olyan fél 9-ig nagyon élvezhető volt, felléptek pom-pom lányos, ugrabugra tánccal, volt divatbemutatója a varrókörnek, énekkar, a különböző zenei szakok előadásai, a média szakosok filmjei (töménytelen mennyiségben), tai chi bemutató, akkor a mi bábelőadásunk, aminek nagy nagy sikere volt, versek receptek felolvasása, szóval mindenféle, amit eltudsz képzelni.
A mi bandánk fellépése az utolsó műsorszám volt, amire olyan fél 12-re került sor, mindenkinek a töke tele volt, hullafáradt volt, stb. úgyhogy gyorsan túl akartunk lenni rajta.
Kissé felhúztam az agyam megint rajtuk... azt hittem az első szám a dán dal lesz, aminél én zongorázok, de mivel elfelejtettek nekem felrakni zongorát, ezért nem mentem fel a színpadra. Észre sem vették, hogy nem vagyok ott, ha az uccsó pillanatban nem kérdezek rá, akkor ki sem derül, hogy nem az az első szám, hanem egy olyan, amiben én is énekelek. Simán elkezdték volna nélkülem, a kutyának sem tűnt fel, hogy nem vagyok ott...
Na szóval felmentem, simán lezajlott a dal, majd mondta az egyik csaj, hogy a következő számnál cseréljek helyet valakivel, hogy hárman énekelhessünk. Na mondom oké.
Már elindult a dal, amikor rájöttem, hogy ez a dán szám, aminél nekem zongoráznom kellene, mégis az énekre állítottak be, hogy vokálozzak...
Senkinek nem tűnt fel, hogy ez egy dán dal és én mindig is zongoráztam alatta??? :O
Nem fostam össze magam, mert véletlenül tudtam a dallamot és a szöveget is, mivel még az elején leírtam fonetikusan és megtanultam, "sosem lehet tudni" alapon.
Nagyon hálás voltam magamnak most, különben szuper jót égtem volna abban a helyzetben...
Az utolsó számnál meg volt beszélve, hogy 3 sort egyedül énekelek, mivel nincs saját számom, de folyamatosan beleénekeltek a lányok, egy önálló részem nem volt, úgyhogy erre már inkább nem is mondtam semmit...
Utána még lementünk Kati nénihez és éjjel 3-ig röhögtünk, dumáltunk.
Ma lesz az éjszakai futás, amivel kapcsolatban Maya már meg is keresett, hogy ki ne merészeljem hagyni, különben a csapat pontot veszt minden kimaradt emberért.
Már előre látom, hogy senki nem fordít, dánul karattyolnak az éjszakában, a "nyári" 8 fokban és mire rájövök mi a feladat, már árkon-bokron túl járnak, én meg egyedül dekkolok az erdőben, várva, hogy lecsapjon rám a boszorkány... :S
Na jó, azt csak nem, meg a nagy része a feladatoknak benn lesz a suliban, de akkor sincs sok kedvem hozzá. Rábeszélem Nobut, hogy jöjjön és akkor csak nem lesz olyan szörnyű...
Kell majd valami kamerát is vinni és horrorfilmet forgatni... (mondom, hogy Ideglelés!!! :D)
majd meglátjuk mi sül ki belőle...
Ma még egy fagyizást beiktatunk előtte Katáékkal, aztán vacsi után az uccsó karaoke party, majd ez a baromság.
Holnap bál, pénteken pedig takarítás, pakolászás, én még szeretnék egy handbike-ozást is beiktatni.
Most húzok, légyszi írjatok kommenteket, már nem sok bejegyzés lesz, sőt szerintem már csak egy elköszönő és ennyi!
Szóval nagyon várom!
Pussz!!!! Legyetek jók! :)))
Néhány kép:
Utolsó buli:
Na, már csak 2 és fél nap és indulunk. :) Juj de vááááárom!!!!! :) Mármint persze nem az utat, mert attól teljesen kész leszek, legalábbis szétunjuk az agyunkat, de belefér... :)
De Karcsinak köszönhetően lesz olvasnivalóm is, úgyhogy nem aggódom. :)
Az adósságaimat sikeresen lerendeztem, kevésbé volt húzós, mint gondoltam. Még mostam egy utolsót, sajnos a bárkártyámat már hónapokkal ezelőtt elvesztettem, ezt 50 korona letéti pénz bánja... de hát ez van.
Sokkal több cuccot viszek majd haza, mint amennyit elhoztam, kicsit izgulok is, hogy befog e minden férni, aminek be kell és még egy takarítás is hátra van pénteken.
Nézzük mi történt az elmúlt napokban:
Szombaton igyekeztem az utolsó hétvégét itt hasznosan eltölteni, illetve a befejezetlen dolgaimat elintézni. Este buli volt, nagyon jól indult, szuperül éreztem magam, egészen addig amíg be nem rúgtam. (akkor már annyira nem)
Úgy volt, hogy nem is megyek, nem sok kedvem volt, de aztán láttam, hogy mindenki milyen parti hangulatban van, meg különben is... ez volt az utolsó szombat esti bulink, úgyhogy rávettem magam.
Nem terveztem berúgást, úgyhogy rövid helyett "csak" vörösbort ittam.
Jó sokat tomboltunk, ökörködtünk, videóztunk, fotóztunk, Katával táncoltunk az Oooops, I did it again-re (régi álmom vált valóra! :D Na jó nem... kb. az általános iskolás farsangon éreztem magam... :) meg iszogattunk.
Egy idő után már nem voltam olyan jól, úgyhogy szokás szerint felszívódtam, hogy a szobácskámban csöndben szenvedjek. :D
Másnap nagyon rosszul voltam, nem tudtam inni, enni, csak hánytam egész álló nap, azt hittem, hogy már sertésinfluenzám van, vagy ilyesmi... :S
Úgyhogy a vasárnapi programok ugrottak sajna... (handbike-ozást terveztem volna)
Hétfőn már jobban voltam, Helle elvitt minket egy kiállításra Arhus-ba, nem volt olyan nagy szám, de legalább addig se kellett a dán órán ülni.
Képeket néztünk meg, nagyon szép volt, a világ minden tájáról különböző plakátok panorámáról, tájakról, emberekről, stb.
Rávilágított arra, hogy milyen gyönyörű helyek vannak a világban. (mintha eddig nem tudtam volna... :) Most kitűztem újabb 50 helyet, ahova feltétlenük elkell jutnom ebben az életben. :D Erre jó volt.
Mekiztünk is egyet, majd mentünk vissza, hogy az utolsó tablegroup-meeting-re visszaérjünk.
(jáj de jó! :D)
A tengerparton szoborkiállítás is volt, azt már nem láttuk, mert nem maradt rá idő, de egy nagyon szép, erdős ösvényen mentünk vissza a suliba.
A meeting-en megkaptuk az e heti órarendet, majd 2-kor részt vettünk az utolsó Helle-s óránkon.
Videóra vettem pár dolgot, de ez most színvonalon aluli óra volt sajnos, úgyhogy nem sikerült olyan jó felvételeket csinálni.
Az utolsó zenetermi tartózkodásomat terveztem a délutánra, de valahogy sehogy nem jött össze a dolog, eltűntek a kábelek, nem csatlakozott semmi semmihez, szóval olyan 1 óra próbálkozás után feladtam.
Kicsit énekeltem zene és mikrofon nélkül, igaz ennyi erővel a szobámban is maradhattam volna, de mindegy... Ilyenkor, amikor a zeneteremben nem tudok gyakorolni és feltúrom az egész épületet a megfelelő kábelekért, mindig a valódi akadályok jutnak eszembe, amiket majd lekell kűzdenem a való életben az éneklések során.
Szóval nem mondom, hogy nem kűzdök, hogy tudjak gyakorolni, mert általában minden követ megmozgatok, meg sokat mondom, hogy "múkodj!" :D, de hiába, ha az univerzum nem akarja. :D
Úgyhogy leléptem és Katával, meg Annával kakaózás közben elkezdtünk nézni egy "szuper" horrorfilmet.
Ennek az az előzménye, hogy szerda este lesz 11-kor egy csapatjáték, aminek "Éjszakai futás" lesz a címe, mi pedig úgy képzeltük el, hogy majd az Ideglelés című filmet játszuk el, ahogy egy csapat tini bevonul éjjel az erdőbe, visz kamerát és az a csapat nyer, ahonnan a legtöbben jönnek vissza élve. Na jó... persze ezen rengeteget röhögtünk, meg kifiguráztuk az egészet, de innen jött az ötlet, hogy nézzünk meg egy horrorfilmet.
Jó szar volt, vagy legalábbis félelmetes, azóta valahogy nem alszom olyan jól.
Tükrök a címe, voltak benne húzós részek, főként olyanok, hogy az ember tükörképe öngyilkos lett (mindenféle aberrált módon, például szétszakította a saját fejét) és ez a valóságban is megtörtént.
A csávóra (és családjára) minden tükör veszélyt jelentett, úgyhogy lekellett azokat takarni.
Na mindegy, utána Anna meg Kata lement Kati nénihez, én meg neteztem.
Biztos az agyamban motoszkálhatott a film, mert elkezdtem hangokat hallani a fűrdőszobából (ami gondolom kintről jött inkább), úgyhogy kinéztem a folyósóra, hátha valaki mászkál, de nem láttam senkit.
Elmentem Annához, hátha visszaért már, de az ajtó zárva volt. Éjjel 1 óra, körbe megyek a suliban, kong az ürességtől, tök ijesztő az egész, annyi tükör van ott, hogy eddig észre sem vettem. :D Az a hülye horrorfilm jutott eszembe és majd összeszartam magam, úgyhogy elhatároztam, hogy lemegyek utánuk a Kati nénihez. Odáig elég sok folyosós, liftes, egy horrorfilm utáni állapotban ijesztő út vezet, ki is kell menni az éjszakába, június közepén ráadásul látszik a lehelletünk éjjel, úgyhogy szuper a dániai nyár...
Szóval trappolok az eldugott folyosókon, hogy minél hamarabb odaérjek, sehol egy lélek, majd meghallok egy ijesztő ajtónyikorgást, odaérek, erre meglátom "Jézust", a legijesztőbb, titokzatos körülmények közt beteggé vált csávót, azt az embert, akivel legutoljára szeretnél találkozni a földön egy horrorfilm után. Amúgy még film nélkül is összeszarja magát az ember tőle, főleg ha éjjel találkozik vele. (valami olyasmi történt vele, hogy normális volt, majd eltűnt 2 hétre és már tébolyultan jött vissza)
Szóval elkezdtem rohanni a lift fele, miközben ő nagy léptekkel jött utánam és közben hangosan gregorián dalokat énekelt. (??? :D)
A liftbe beszálltam, ő lépcsőn ment le, versengtem az idővel (hehe, nagyon beleéltem magam a történetbe :D) és egyszerre értünk le, ott várt a kihalt, sötét folyosón. Rohantam tovább, ki az éjszakába, le a lejtőn, egyenesen Kati néni szobájához, ahol végre biztonságban lehettem.
Egy darabig nem nézek horrort azt hiszem... :D
Kedden Kenneth-el volt óránk, elhívott minket magához, mert a közelben lakik, nem volt olyan érdekfeszítő a téma amiről beszéltünk, de azért kilehetett bírni.
Nagyon szép házban laknak a Nenával (kontakt tanárommal), szerintem a negyede is elég lenne nekik, de ha telik rá, akkor miért ne? Egyébként a sulitól bérlik.
Megtudtunk újabb infókat Dániáról, inkább a negatív oldaláról.
Például:
A dánok kb. 80%-a nem vesz egyáltalán házat, mindig csak bérlik, jó formán nem is lehet, mert annyira drága. Ez azt jelenti, hogy nagy esély van rá, hogy mivel az a ház sosem lesz a tiéd, akkor sem ha már 30 éve benne élsz, illetve mondhatni inkább a föld, amin a ház van, ezért bármikor azt mondhatja a dán kormány, hogy ők most lebontják azt a házat, amiben laksz és építenek helyette egy óvodát. (most mondtam valamit)
Ha a szülők egyik fele külföldi, akkor a gyerek is olyan nemzetiségű lesz, még akkor is, ha az anya dán. Ez most azt jelenti, hogyha nálunk is ez lenne bevezetve, akkor én hiába születtem volna Magyarországon, magyar anyától, akkor is bolgár nemzetiségű lennék, mivel az apám az.
Bizonyára nagyon élvezném a helyzetet... :(
Ezen megy keresztül Dániában a sok "dánnak" született, dán lelkületű, de a szabályok miatt mégsem dán nemzetiségű emberke.
Nem lesznek jogai, külföldi marad, Visa-t kell kérnie mondjuk minden 5. évben.
Jante törvény forever... :S
Kedd délután elég húzós volt, készültem az esti fellépésre, közben beosztottak a konyhára is, szóval nem sok időm volt a dolgokra.
Röpke 4 és fél órás agymosáson mentünk keresztül, na jó nem, az elején elég élvezetes volt, de a végén már eléggé szenvedtünk.
7-kor kezdőtött, az összes szak készült valamivel, amiből legalább 20 van, szóval gondolhatjátok.
Mondjuk olyan fél 9-ig nagyon élvezhető volt, felléptek pom-pom lányos, ugrabugra tánccal, volt divatbemutatója a varrókörnek, énekkar, a különböző zenei szakok előadásai, a média szakosok filmjei (töménytelen mennyiségben), tai chi bemutató, akkor a mi bábelőadásunk, aminek nagy nagy sikere volt, versek receptek felolvasása, szóval mindenféle, amit eltudsz képzelni.
A mi bandánk fellépése az utolsó műsorszám volt, amire olyan fél 12-re került sor, mindenkinek a töke tele volt, hullafáradt volt, stb. úgyhogy gyorsan túl akartunk lenni rajta.
Kissé felhúztam az agyam megint rajtuk... azt hittem az első szám a dán dal lesz, aminél én zongorázok, de mivel elfelejtettek nekem felrakni zongorát, ezért nem mentem fel a színpadra. Észre sem vették, hogy nem vagyok ott, ha az uccsó pillanatban nem kérdezek rá, akkor ki sem derül, hogy nem az az első szám, hanem egy olyan, amiben én is énekelek. Simán elkezdték volna nélkülem, a kutyának sem tűnt fel, hogy nem vagyok ott...
Na szóval felmentem, simán lezajlott a dal, majd mondta az egyik csaj, hogy a következő számnál cseréljek helyet valakivel, hogy hárman énekelhessünk. Na mondom oké.
Már elindult a dal, amikor rájöttem, hogy ez a dán szám, aminél nekem zongoráznom kellene, mégis az énekre állítottak be, hogy vokálozzak...
Senkinek nem tűnt fel, hogy ez egy dán dal és én mindig is zongoráztam alatta??? :O
Nem fostam össze magam, mert véletlenül tudtam a dallamot és a szöveget is, mivel még az elején leírtam fonetikusan és megtanultam, "sosem lehet tudni" alapon.
Nagyon hálás voltam magamnak most, különben szuper jót égtem volna abban a helyzetben...
Az utolsó számnál meg volt beszélve, hogy 3 sort egyedül énekelek, mivel nincs saját számom, de folyamatosan beleénekeltek a lányok, egy önálló részem nem volt, úgyhogy erre már inkább nem is mondtam semmit...
Utána még lementünk Kati nénihez és éjjel 3-ig röhögtünk, dumáltunk.
Ma lesz az éjszakai futás, amivel kapcsolatban Maya már meg is keresett, hogy ki ne merészeljem hagyni, különben a csapat pontot veszt minden kimaradt emberért.
Már előre látom, hogy senki nem fordít, dánul karattyolnak az éjszakában, a "nyári" 8 fokban és mire rájövök mi a feladat, már árkon-bokron túl járnak, én meg egyedül dekkolok az erdőben, várva, hogy lecsapjon rám a boszorkány... :S
Na jó, azt csak nem, meg a nagy része a feladatoknak benn lesz a suliban, de akkor sincs sok kedvem hozzá. Rábeszélem Nobut, hogy jöjjön és akkor csak nem lesz olyan szörnyű...
Kell majd valami kamerát is vinni és horrorfilmet forgatni... (mondom, hogy Ideglelés!!! :D)
majd meglátjuk mi sül ki belőle...
Ma még egy fagyizást beiktatunk előtte Katáékkal, aztán vacsi után az uccsó karaoke party, majd ez a baromság.
Holnap bál, pénteken pedig takarítás, pakolászás, én még szeretnék egy handbike-ozást is beiktatni.
Most húzok, légyszi írjatok kommenteket, már nem sok bejegyzés lesz, sőt szerintem már csak egy elköszönő és ennyi!
Szóval nagyon várom!
Pussz!!!! Legyetek jók! :)))
Néhány kép:
Utolsó buli:
Marta gitározik
2 megjegyzés:
Cucukám!
De jó azt látni,hogy azt írod "utolsó"bejegyzések!!!
Már itthon is mindenki az utolsókat "rúgja"!A Nagyival és a Lucával madarat lehet fogadni.
Élvezd ki az utolsó perceket ,mert ami elmúlik soha nem jön vissza.Úgy biztosan nem ahogy most van.
Kár,hogy néhány kép sötét ,de van ami jól sikerült.Pénteken még beszéljünk!!!
Puszi
Mami
Szijó Virágszál*! :)
Nagyon gáz lehetett ez az éjszakai rémüldözés... :S Így jár az, aki csúnya, horrorfilmeket néz! :P
Szerintem már mindenki tűkön ülve várja, hogy hazaérj. Azért még pénteken mindenképpen jelentkezz nálam az ígért olvasnivalóért. :) Lesz benne néhány meglepő gondolatfüzér... :) (Kedvcsinálómat olvastad :D)
Jó legyél, és ne ijedezz éjjel, Isten veled van, és vigyáz rád, úgyhogy nem eshet bajod! :)
Puszi:
K.
* A bulin viselt sárga ruhádról jutott eszembe a virágszál, hisz' ezt viseled az első 2 Youtube-os vidin is. :)
Megjegyzés küldése