Tartalmas május

Sziasztok!

Tudom, nem olyan rég jelentkeztem, de a mostani pár nap (illetve hét, vagy pontosabban ez az egy hónap) elég húzós lesz.
A hétvége nagy nagy punnyadással telt, de ettől függetlenül jó volt. Hétfőre nagyon elkezdett fájni a torkom és máris kezdtem rettegni a gonosz influenzától, de hogy megelőzzem a bajt, beszedtem 500 féle gyógyszert, amik végül is megtették a hatásukat. :)
Le is kopogom, mióta kinn vagyok egyáltalán nem voltam náthás vagy ilyesmi, minden nap szedek C-vitamint, meg kajálok sok gyümölcsöt, zöldséget (ki hitte volna, hogy egyszer tényleg ilyen leszek, pedig otthon akár mindenki fejre állhatott /magamat is beleértve/, sehogy sem bírtam legyúrni ezeket a cuccokat.) és ha el is kezdődik valami, beszedve a sok, anyum által megvett csodabogyót, 1-2 nap múlva már kutya bajom sincs. :)

Ööö... mi is van mostanában?
Megint sok érdekes dolgot tanultam/tudtam meg. Persze már alig emlékszem valamire, de mivel sokat beszélgetek az itteni emberkékkel és sok filmet is nézek, ezért gyűlnek az újabb gondolatok/tapasztalatok.

Hétfőn volt dán óra, majd tablegroup-meeting, ahol szerencsére fordítottak, úgyhogy nem volt olyan vészes.
Délután nem mentem sportolni, mert épp akkor tetőzött a betegségem, amit kb. 5 óra alvással sikerült valamennyire legyőzni.
Dagmar sikeresen megijesztett azzal, hogy a Sertésinfluenzának is ugyanezek a tünetei, úgyhogy nekem hamarosan kampó. Persze csak viccelt, meg hát nem ismer annyira, hogy tudja, nekem ilyeneket nem szabad mondani, mert komolyan veszem... A hipochonder énem szerencsére már kissé el van nyomva, mert miután elolvastam a neten pár dolgot róla elhatároztam, hogy ez rám nem vonatkozik és ezzel el is lett felejtve. :)

Kedden Henne interjút csinált velem, nagyon érdekes volt, főleg az, hogy 4 hónappal ezelőtt valószínűleg gyomorideggel mentem volna el egy dán nővel való fél órás angol interjúra, de most úgy éreztem, mintha csak az osztályfőnökömmel beszélgetnék az ügyes-bajos dolgaimról. Tudjátok, Henne az a dán csajszi aki Spanyolban sokat istápolt és hazarepült velem. Mármint nem haza... Ide. :)
Kérdezett az itteni tapasztalataimról, rólam, jövőbeli terveimről, betegségemről, mindenféléről.

Kedden dokinál voltam Nenával, ott már inkább volt gyomoridegem, hogy nem baszkurálják e majd a lábam, akaratom ellenére.
A kórház Horsensben van, az odáig vezető út is felért egy kirándulással. Mindenfele rikító zöld lombkoronák, erdők, sárga virágokkal borított rétek, békésen legelésző lovak, bambuló, kérődző, fűben heverésző bocik, egyszóval a mennyország ehhez képest "kutyafasza", ahogy Anna mondaná. :)
Hihetetlen milyen béke és nyugalom van itt. Szinte már ijesztő. :D Sehol egy Pista bácsi, aki Kiskunlacházán feldarabolta a nagynénjét, vagy ilyesmi...
Tudom, ez morbid volt... De akkor is. Sokszor valahogy nincs kedvem visszamenni. (vajon miért??)
Lehet, hogy itt kéne élnem? Jelenleg úgy érzem, hogy az összeházasodós, gyereknevelős, vidáman éldegélős életvitelhez keresve sem találhatnánk jobb helyet Dániánál.
Szóval... a kórház nagyon barátságos volt. Mindenhol hamar sorra kerültünk, az ápolónők, a dokik még a recepciósok is kedvesen mosolyogtak ránk.
Olyan rendezett, kiegyensúlyozott volt az egész.
A falak végre nem zöldek... Csempék sincsenek. Fonott székecskék, asztalok, játékok a gyerekeknek, újságok, puffok a váróban. Tök barátságos.
A röntgen hamar megvolt, a nő nem tudott angolul, de azért megértette, hogy milyen pozíciókat tudok felvenni és miket nem.
A röntgent oda sem adták, hanem átküldték gépen keresztül... (???)
A doki is jó fej volt, amíg rá vártunk (mert hogy 11-re volt az időpont, mi meg előbb voltunk ott és ők minden szempontból betartják az időrendet, e miatt ugye csúszás sincs) beszélgettünk Nenával erről-arról.
Kinek milyen fóbiái vannak, milyen volt a gyerekkora, stb. Megint megtanultam egy új szót... :) Hangya. :)
És még kitudja hányat.
Mostanra már tudom, hogy ha a nyelvtanom nem is a javult, a szókincsem biztos.
Csomó olyan szót tudok, aminek magyarul nem tudom a pontos szinonimáját, de a jelentését ismerem.
Meg persze kifejezéseket.
Soha nem magoltam, nem ültem le tanulni itt, minden csak ragad, és szórakoztató, hogy úgy tanulsz, hogy nem kell érte semmit se tenned. :)
Na persze tudom, hogy ez nyáron nem így lesz... :S
Nah szóval... megnéztük a röntgent, már tök jól elkezdett forrni, a doki mondta, hogy levehetjük a gipszet, de én még javasoltam, hogy maradjon fönt, a biztonság érdekében. (felvillant a jól ismert jelenet; tízórai szünet, a csorda elözönli az ebédlőt, és ha nem akarod megvárni míg felzabálják az összes kaját kénytelen vagy arrébb lökni a sok tagot.)
Úgyhogy marad, de legalább gyógyul és ez a lényeg.
A doki úgy nézett ki, mint egy hidegvérű gyilkos valami texasi horrorfilmből, de kiderült, hogy jó fej. :D
Apropó, el is kezdtünk nézni tegnap valami horrort Katával, tekintve, hogy olyan nyugis itt minden, a sok vígjáték, meg a vidám játékok, szóval vérfröcsögésre és levágott kezekre vágytunk. :)
De X-akták lett belőle, amiben ráadásul egy szál Ufo sem volt, szóval nem sikerült megtudnunk, hogy mi van odaát. :D
Sok röhögés volt viszont ideát, ahogy kifiguráztuk a filmet hárman. :) (Anna csak a narrátor szerepét vállalta, a rettegésben nem akart részt venni. :)
A mostani dán nyelvórákon bábjátékot csinálunk. (Ekkora hülyeséget is csak a dánok találhatnak ki! :D) --> Úgy indult, hogy egy dán népmesét játszunk el, most ott tartunk, hogy Barbie babákat fogunk ragasztgatni hurkapálcákra, rájuk photoshop-olva az Egmont diákok fejét.
Persze modernizált változatban. Király helyett drogbáró, lovak helyett kocsik, kecske helyett roller.
Graffitis feliratok, marihuána, gépfegyverek, hip-hop, minden, ami kell. :)
1 női szerep van, a hercegnőé, amit én kaptam... :S Öööö, én, aki a legszarabbul beszél dánul. Köszi James!!!
A többi csaj fiút játszik. Anna lesz a srácok apja. :S
Akkora ökörségek vannak benne, hogy hihetetlen! Szétröhögjük magunkat. (legalábbis én :)
Elkezdtem keresni a neten Barbie-s képeket, találtam egy gyönyörű rózsaszín ruhásat, íme:



Óóóó, de szép ugye???
Mire kiderült, hogy a modernizált változatban a hercegnő a drogbáró lánya, aki gépfegyverrel lelövi a kérőket, akik nem nyerik el a tetszését...

Úgyhogy így leszek én ez:



Zsííííír??? :D

Na mindegy, még egy rózsaszín gépfegyver belefér szerintem... :D




Felvesszük majd videóra és csak a hangunkat fogjuk nekik kölcsönözni. :)

Jövő héten lesz a Music festival, ami legalább akkora felhajtás lesz, mint ami a Musical hét volt.
Megint kellett választani, hogy ki milyen feladatot vállal, én első helyre az újságírást tettem, másodikra a sminkelést és a reklámok készítését, harmadikra pedig a bárt. (kiszolgálni a piát, kávét vinni, stb.)

Állítólag valami olyasmi lesz, mint a Budapest Parádé, kamionokon lesznek a fellépések, rengeteg zenekar, énekes, stb. Mi is fellépünk 2-3 dallal, már várom. :)
Persze már most összeugrik a gyomrom, ha belegondolok, hogy ennyi ember előtt kell énekelnem, de viszont nem egyedül fogom ezt tenni és ráadásul élő zenekarral! Ez bátorságot ad. :)
Kivi vagyok, hogy mennyire lesz mérsékelt a lámpalázam annak tudatában, hogy 2-en, 3-an éneklünk és nem csak én, egyedül.

Aztán megyünk 3-4 napra Koppenhágába, amit már szintén nagyon-nagyon várok. Biztos jó buli lesz. :)
Legalábbis remélem.

Holnap jön Anna öccse, minden napra terveznek valami közös programot, már a busz is le van foglalva.
4 napig marad, reméljük, tudunk sokat kirándulni, bulizni a Projekt Office-ban, karaoke-zni a zeneteremben, handbike-ozni, fagyizni, filmezni, stb. :)
Persze ezek csak tervek.
Utána fesztivál, mármint a jövő héten, aztán Koppenhága és utána adjuk elő ezt a fantasztikus bábos produkciót.
Ahhhh! :)
Mire végzünk már vége is a májusnak és készülhetek a hazamenetelre.
Ugye vártok már????? :PPP
Nagyon puszikállak titeket és szép tavaszos, napsütéses napokat nektek!!