Prom :)

Cijjasztok Munikák!

Nos, Koppenhága óta már el is telt 1 hét. Tök jó dolgok történtek azóta, vagyis annyira nem lényegesek, de jó róla írni. :P
A szünet első 2 napját a zeneteremben töltöttem, mondhatni napi 5-6 órában. Szerencsére sikerült 6 új videót felrakni, aminek nagyon örülök. Persze így is sok hibát találtam benne (és biztos mások is), de ha ezen múlna sosem raknék fel egyet sem, mert mindig találnék benne valami kivetnivalót.
Már kommenteket is kaptam, meg láttam, hogy sokan nézték, ezek nagy örömöt okoznak nekem, mert érzem, hogy van értelme a munkának! :) (persze inkább szórakozás mint munka, de azért meg kell dolgozni érte... :) 10x nekifutni, mert ha egy helyen elrontom, akkor kezdhetem előröl az egészet, közben berekedek, megtelik a memória, lemerül az aksi, nincs net, stb.)
Viszont úgy döntöttem, hogy ennyi elég a Youtube-ból, nem lesz több szám, akit érdekel az megnézhet, több stílusú dal is fenn van, lehet válogatni. :)

A többi napokon tulajdonképpen semmit nem csináltam, csak ejtőztem, aludtam, filmeztem.

Hétfőn szuper napom volt, a dán órán elvoltam, a tablegroup-meeting nem tartott olyan sokáig és a Helle óra is jó volt.
Mindenki megpusztult a fárasztó gyakorlatoktól, rohangáltunk, valamint volt több állomás ahol különféle feladatokat kellett végre hajtani. Iszonyat izzasztó és kemény volt, Annak ellenére is, hogy mi Annával sok mindent nem tudtunk megcsinálni és leegyszerűsítettük a dolgokat.
Fekvőtámasz, felülés, gumiszalaggal erősítés, stb. Mindezt persze zenére, ami azért feldobta a hangulatot.

A másfél órás kemény edzés után, okos Lena mit talál ki? Hát, hogy elmegy "futni". Úgy éreztem annyi energia van bennem, hogy most NEM szabad bepunnyadnom! Meg különben is elhatároztam, hogy visszanyerem a régi egészségi állapotomat. (legalábbis megpróbálom) Mert ez így elég gáz... Erre akkor döbbentem rá, amikor jógáztunk meg tornáztunk a szivacsokon és feltűnt, hogy a feladatok 90%-át nem tudom (vagy inkább nem is akarom?) megcsinálni...
Szóval fogtam magam és neki indultam.
Pléd, hogy valahol tudjak pihenni, víz, pulcsi ha hideg lenne, mp3 és napszemüveg.
Tudni érdemes, hogy az 5 hónap alatt 2x voltam egyedül a boltban, pontosítva kocsival, mert általában scooter-rel, handbike-kal (?) mentem, vagy úgy, hogy valaki tolt. Mert hogy hiába van közel, mire odaérek mindenem fáj, alig kapok levegőt, fáj a fejem, stb. (amúgy itt aztán nem kell nagy távokat letekerni a sulin belül...)
Na mindegy, érdekes módon egy napszemüveggel meg a fejemben ordító pörgős zenével máris egy szuperhősnek éreztem magam, aki bármit megtud tenni, mondhatni nagy bátorságra tettem szert. :D
Elmentem a tó felé, nem sétáltam, hanem tekertem mint állat dombon le, föl, majd amikor úgy kiszáradt a torkom, hogy szinte vattát köptem, észrevettem, hogy kifolyt az összes víz a táskában, eláztatva a pulcsimat... Remek, ez az én formám.
Már késő volt visszafordulni, úgyhogy folyattam utam.
Szerencsére a pléd nem lett vizes, (a pulcsim felfogta :S) úgyhogy a tó melletti nagy fa alá ledobtam magam és élveztem az életet. :) Zene, napsütés, felhők, madárcsicsergés, jó meleg, és nem zavar senki. Olyan nyugalom és biztonságérzetem volt, amit mondjuk otthon a Margitszigeten biztos nem éreztem volna... Itt eleve meg sem fordul a fejemben az, hogy bárki is megtámadhatna. És szerencsére másnak se... :)
Fél, 1 óra napozás után még lementem a kikötőbe, gyönyörködtem a tengerben, majd a bicikliúton "vissza kocogtam". :)
Szót nem is találok arra, hogy mennyire fáradt voltam, de ugyanakkor büszke is magamra. :P
Feltöltődtem. :)))
Utána egy zuhanyzás, majd netezés, találkoztam Annáékkal, dumáltunk, ilyenek.

Kedden csináltuk a báb-projektet, már lassan minden kellék megvan, a zenét is összegyűjtöttük Katával és Dagmarral, a különböző jelenetekhez, nagyon klasszakat találtunk ám! :)

Na majd ha lesz időm, mesélek bővebben a történetről, nagyon vicces, szerintem szétröhögik majd magukat a dánok! :D (még lehet, hogy ti is :P)

Aztán... ha a hétfői napon szétsportoltad magad, nem bírsz megmozdulni, minden tagod fáj és hulla vagy, akkor mi sem jobb annál, ha kedden van még egy másfél órás sportórád (!!!) méghozzá a Bajszos nővel!!! :D
Mi is nagyot néztünk, mindenki tiszta "boldog" volt, (gondolhatjátok...) nem lesz több pszichológia, meg Kenneth és Mikkel segítős óra, hanem helyette ez.
Igaz mozogni nem annyira tudtam, de iszonyatosan élveztem és kellemesen csalódtam a Bajszos nőben. :)
Direkt a kerekesszékes sportokra specializálódott, az egészségesek is beültek kocsikba, nem mindenki, inkább felváltva. Persze megint volt jó sok esés. :) De nem lett senkinek baja. :)
Az elején zenére kellett "sétálni", "futni", ha leállt keresni egy párt és vele valami mozdulatot végrehajtani. Aztán volt bemelegítés, torna, ami sokkal előnyösebb volt nekünk székeseknek, így jobban megszerettem mint a Helle óráit.
Később játszottunk, volt 2 csapat, el kellett kapni a másikat, meg labdával dobálni, boccia is volt, tök sok féle játék, nagyon élveztem az izomlázam ellenére is. :)
Eszembe jutottak az általános iskolás éveim, amikor a tesi órán mindig csapatokat kellett alkotni, volt egy csapatkapitány és ő választotta ki, hogy ki legyen a csapatában. Sokszor értem mert a "harc". :P Jó játékosnak számítottam na! :)
Nem is értem, mi lett velem, hogy ennyire elügyetlenedtem. Túl sok amerikai filmet nézek? Azokban bénáznak ennyit a tinédzserek... :)
Látnotok kéne egy reggelemet, képes vagyok úgy felhúzni az agyam saját magamon, hogy szarul indul az egész napom. Ledobok vagy 50 cuccot a fürdőszobában, méghozzá a dominó-elv alapján, egy valami leesik és vele együtt az összes többi...
Milyen szerencse, hogy alig van pár tárgy üvegből...
Na de visszatérve az órára, tök jó volt, kövi órán pedig lehet kipróbáljuk a kerekesszékes rögbit, meg táncolunk. Ő kérdezte meg, hogy mit szeretnénk, mi Annával rögtön mondtuk a táncot, juj tök jó lesz!!! :) Már az is nagyon hiányzik az életemből!

Délután pedig elkezdtem nagy lázban égni és visszajött a középiskolás énem... :) Szóba került, hogy vasárnap bál lesz, mivel hétfőn itt is ünnepnap van. Na mondom remek, nem nagyon örültem neki, még egy puccos hülyeség, aminek úgyis csak a piálás lesz a vége...
Báli ruhában kell menni, mondom akkor kilőve, mivel se ruhám, se pénzem nincs, hogy vegyek, ja és párral (!), úgy meg aztán végképp!!!
Még egy gond, amin szenvedni kelljen, hogy akkor most hogy kerítsek párt, ruhát, stb?
Köszi nem... Már azt terveztem, hogy milyen filmet nézek majd meg az Annával.
Aztán valahogy lett párom, meg ruhám is, úgyhogy megyek... :P
Kati néni elintézte nekem a dolgokat, pontosabban üzenet útján kiderítettük, hogy tetszem e Sammel-nek, illetve elvinne e a bálba. (ő a piros basketballsapkás gyerek, akivel a buszon "pózolunk" Barcelona felé)
Már vacsira jött is a válasz, hogy naná, nagyon szívesen elvisz és tökre bejövök neki, aminek nagyon örültem!!! Nekem is tetszik a srác... :P
Tök vörös lettem, meg ugráltam mint egy eszelős, kb. mint otthon a Marczin, Dorinával egyetemben. :D (Beverly Hills 90210!!!)
Igaz, nem beszélünk egy nyelvet, ami kissé megnehezíti a dolgokat, de elvileg lesz fordítónk is. :P
Már csak a ruhán kellett aggódni, de úgy néz ki már az is megvan. :) Piros... :)
Olyan hihetetlen nekem ez, mármint eddig csak a filmekben láttam ilyet, hogy hú bál, és mit veszel fel, ki hívott el, stb. Sokan lázban égnek, mindig valahogy az kerül szóba, hogy kinek hogy lesz a haja, milyen a ruhája, kivel megy, ilyesmik. :)
Jó ezt is megélni. Bár persze ha mondjuk Era, Dorcsi, Sziszi itt lenne, és velük megoszthatnám akkor jobb lenne! :)
Nagyon bejönne nekik, azt biztosra veszem!!! :)

Szóval ezek vannak...
Szerdán előadás volt az órák helyett, egy amputált srác beszélt az életéről, nagyon inspiráló volt, tetszett. Szerintem sokat tanulhatnánk tőle, bár az tény, hogy nem ő az egyetlen ilyen helyzetben élő emberke.
Délután Momoékkal dumáltunk, olyan édi volt, amikor elmondtam neki, hogy Sammal-el megyek a bálba, tökre fellelkesült, őt még együtt néztük ki az egyik bulin. Pontosabban akkor jöttem rá, hogy tetszik. (így 5 hónap után... Gratulálok Lena...) /Momo és Zoli együtt mennek, tök jó, úgy örülök nekik is!!! :)/
Meg egyszer kissé illuminált állapotban bekopogtam hozzá (pár ajtóval arrébb lakik) az éjszaka kellős közepén és utána elrohantam... No comment. :D Szegényke!!!! :(
Úgyhogy már voltak előzmények. :)
Este meccset néztünk a kivetítőn, (Barcelona-Manchester) volt süti, aztán elmentünk tollasozni Katával.
Tegnap délután aludtam, Anna hozott nekem vacsit, hal volt, annyira szarul esett, hogy ma egész délelőtt hánytam (és egyebek), úgyhogy nem vagyok túl jól... Minden 10 percben wc-re járok. :(
Mondjuk ha azt nézzük, hogy milyen ritkán vagyok itt beteg (lekopogom), egy gyomorrontás belefér...

Vicces jelenet... Elmentem ebédelni, leültem Kata asztalához, elkezdtünk dumálni. Jön Charles-s, aki az ő asztalánál ül és komolyan közli velem, hogy beszélnünk kell... Hűha mondom, most jól le leszek oltva, hogy miért itt ülök, miért nem a saját asztalomnál... :S
Erre mit látok, behozza a gitárját, leül mellénk és elkezd ebéd közben gitározni...(???) (Ő a zenetanárom amúgy péntekenként) Na mi van, mondom, ez is hozzá tartozik a fejmosáshoz? :D Aztán megkérdezte ismerem e Simpley Red-et (hogyne ismerném!!!) majd kérdezte, hogy eltudnám e ezt énekelni - és játszott pár dallamot. Próbálgattam egy darabig, majd elhívott a számítógép terembe és megmutatta a dalt, amit holnap kell majd énekelnem.

Íme:



:))

Erre megint csak annyit mondanék, hogy challenge... (kihívás)
Eszembe nem jutna tőle énekelni, főképp nem ezt a számot... Vagy ha már választani kell akkor a Stars-t inkább...



De én kaptam a "főszerepet" úgyhogy örülök!!! :)
Majd meglátjuk mi sül ki belőle... :)

Minden gondolatom az ének körül forog, nagyon jól haladnak eddig a dolgok, és a "Titkot" is tudom alkalmazni a mindennapi életben. Bevonzom a jó dolgokat! :)

Na majd ti is megtudjátok mi ez az egész, ha eljön az ideje... :) :P (kivéve azt, aki már tudja :)

Most megyek, puszillak titeket és aki még nem látta a Titok c. filmet az mindenképp nézze meg, aki meg igen, az pedig tudja mit kell tenni. :)
Álmodozzatok sokat, álmodjatok nagyot, mert a kicsi is ugyanannyiba kerül! (Momti says)

Cupp mindenkinek!!!

Ja és újabban tetszik ez a szám:



Hayden Panettiere: Wake up call