Hírek Tőlem, Nektek! :)))

Helló!

Lassan egy hete nem írtam, amiért is bocsi, sok minden összegyűlik, és nem tudom magam rávenni sokszor, hogy neki feküdjek. :)

Nos… csütörtökön már nem emlékszem mi volt, ha jól rémlik fotózás, ami annyira nem jött be, unalmasnak találtam és rossz idő is volt kinn.

Este Annával és Kati nénivel megnéztük a Kegyetlen játékokat, már láttuk mindannyian, de jó volt megnézni megint.

Hirtelen úgy éreztem, hogy annyira nem hiányzik a gimnáziumi élet… :)

Jó persze, a Marczin azért nem ilyen a helyzet, csak általánosságban mondtam.

Éjfél fele még Anna lelépett Arhusba, hogy elhozza az öccsét az állomásról.

Másnap reggel már nem volt suli, úgyhogy jó sokáig aludtam. :) A magyarokat leszámítva az összes international együtt reggelizett, úgyhogy beültem közéjük, kajáltunk, sokat nevettünk, jó volt Martat és Nobut is látni, mostanában csak ritkán találkozom velük. Megbeszéltük, hogy elmegyünk Dánia legészakibb pontjára, ez pedig Skagen, ahol találkozik egymással két tenger Skagerrak(Északi-tenger része) és a Kattegat (Balti-tenger része).

Katt rá, a nagyobb képért!

Nagyon szép volt, igaz annyira erős volt a szél, hogy a lelkünket is kifújta és nem nagyon voltak szélvédett helyek, de ettől függetlenül mindenképp érdekes volt és megérte elmenni oda.

Kerekesszékkel nem lehetett megközelíteni, ezért traktoros buszféleségek vitték oda a turistákat, én nem szálltam fel, úgy voltam vele, hogy jobb a békesség.

Mesélték a többiek, hogy nagyon klassz volt, a tengerpartot én is láttam, ott a látvány tényleg önmagáért beszélt. Ők kinn voltak egészen a sziget csücskénél, ahol egymással szemben áramlik a két tenger és összecsapnak a hullámok. Az egyik barnább színű, a másik szikrázó kék.

Egyelőre még nincsenek nálam a képek, de majd beszedem lassan mindenkitől és felrakom. :)

Na de ez volt szombaton, a péntekről meg annyit, hogy reggeli után kártyáztam Martaékkal, majd punnyadtam egy kicsit, olvastam a Kis herceget, amíg Kata dánozott.

Aztán Anna, Ádám (az öccse) és én elmentünk handbike-ozni, azon az úton voltunk, amin anyumékkal is, megmutattuk neki a tavat, a kikötőt, mindenhova beragadtunk Annával, de jókat röhögtünk, Ádám szerencsére kihúzott minket.

Vacsi után tollasoztunk 5-en egyszerre, ami elég vicces volt, de nagyon élveztük. Jókat vetődtünk a labda után, az volt az igazi, amikor mind megindultunk, hogy elérjük a labdát, még szerencse, hogy nem csaptuk le egymást! :D

Az esti karaoke est elmaradt, áttettük vasárnapra. Előtte még Martaval meg Sorennel énekelgettünk egy pár dalt a szobámban, amíg Marta feltelepítette a gépemre a karaoke programot. Jó volt, nagyon szép hangja van, klassz volt vele énekelni. :)

Estére több program is volt, vacsinál bemondták, hogy lesz tábortűz, de mi végül is nem mentünk le, hanem helyette elkezdtünk iszogatni Annáéknál. Adám hozott páleszt, azt kortyolgattuk, meg volt valami iszonyatosan rossz ízű bor, ami elvileg vagy romlott volt, vagy nagyon gagyi. Én bírtam egyedül inni belőle, de én is csak azért, mert hasonlított a Verpeléti ízére... :P

Sokat dumáltunk, zenéket hallgattunk, röhögtünk, jó volt nagyon. Később átmentünk a Project Officba, hogy megnézzük van e valami buli, de sajnos még a szokásosnál is szarabb volt. Nem táncolt senki, kártyáztak, csocsóztak, meg ittak, röviden ennyi. Mi levágódtunk a kanapéra és miután feldolgoztuk a csalódottságot, hogy gagyi a party, már tök jól elszórakoztattuk egymást. Meg persze kezdtünk berúgni kissé, talán ez is valamelyest megkönnyítette a helyzetet. :)

Beszélgettünk, fényképeszkedtünk, cigiztünk, később már egyre jobb lett a hangulat, akkor meg őrültek módjára ráztuk a fejünket, amit Anna fel is vett videóra. :D Szétröhögtem magam rajta, amikor visszanéztem... :) Majd felrakom. :)

Ádám megtanította nekünk a szendvicskészítés zenés mozdulatait, jaj az is annyira vicces volt... :P

Később sikerült megmutatnunk (elegendő piamennyiség bevitele után), hogy a magyarok ott is csinálnak bulit, ahol másoknak eszükbe sem jut :)

Kata meg én elkezdtünk táncolni, aztán sikerült Annát és Ádámot is becsalni, végül már néhány dán is csatlakozott, mindenki táncolt mindenkivel. :) Nikolajjal nagyon erőteljesen roptuk, és Ádámról is bebizonyosodott, hogy milyen jól táncol. :)

Olyan 2 körül leléptünk, alvás előtt leköltöztettük Katát Kati nénihez, hogy Anna és az öccse ellehessenek ott ketten.

Még csentünk szegény alvó Kati nénitől 2 szál cigit, meg tántorogtunk csöppet az éjszakában, de aztán mindenki lépett aludni.

Reggel viszonylag könnyen fel tudtam kelni, de Kata nem volt ilyen szerencsés, úgyhogy ő nem is jött velünk a Skegenbe.

Onnan estefele értünk haza, "jó" volt a visszafele út, mert olyan kevés benzin volt már, hogy komolyan féltünk, hogy nem jutunk haza és az orrunk előtt zárt be a benzinkút. Végül azért sikerült tankolni, de így zsebből kellett fizetnünk, mert csak egy olyan benzinkút van, ahol az Egmont számlájára írják fel a cuccot.

Vasárnap nem sok mindent csináltunk, mondhatni punnyadás volt. Én nem is terveztem mást, mert az előző napok eseményei rendesen kimerítettek, nem beszélve az előttem álló hetekről, (amik majd fognak).

Nappal pihiztem, aztán tollasoztunk egyet, majd mentünk a japán estre, ami a zeneteremben volt megtartva, karaokezéssel egybe kötve. A kaja isteni volt, de komolyan, részemről valami leírhatatlan! Kínai kajának jobban megfelelt, amit tudni kell nem szeretek, de ebben annyi finom fűszer volt és végre éreztünk ízt az ételben, nem úgy mint a dán kajánál.

Jó volt a hangulat, söröztünk is, dumáltunk, fényképek, stb. Dagmarral rájöttünk, hogy mennyi hasonlóság van a szerb és a cseh nyelv között, elkezdtem neki szerbül számolni és tökre oda volt meg vissza, hogy sok szám ugyanaz. Egyébként sok magyar szó is egyezik a cseh szavakkal, ezeken jókat derülünk, amikor véletlenül rájövünk, hogy a banán ott is banán. Dagmarnak ez biztos különösen jó érzés lehet, hiszen ő az egyetlen cseh, jóformán csak az otthoniakkal beszél csehül és fél év alatt már sokat felejtett. De rossz lehet... :S

Kajálás után átvonultunk a másik zeneterembe és beindult a karaoke. Mindenki énekelt, buliztunk, sokat nevettünk, nagyon jól éreztük magunkat.

Én is énekeltem, inkább Martaval mint egyedül, eleinte nagyon izgultam, de végül teljesen elmúlt. Hamar berekedtem, de semmi esélyem nem volt a pihenésre, Marta addig toszogatott, amíg kénytelen voltam énekelni.

Ha nem mentem bele, akkor a kezembe nyomta a mikrofont, és előre tolt (mondhatni kényszerített!!! :D), képes volt nekem Britney Spears-t berakni, amikor azt mondtam a raggee zenére, hogy ezek nem azok a jellegű dalok, amiket én énekelni szoktam... :)

Ez már vagy a 4. eset, amikor Britney Spears-el hoznak párhuzamba, kezd elegem lenni... :S :D

Nem szeretem Britney Spears-t!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Kb.olyan 10-ig voltunk ott, rengeteg dalt elénekeltünk, Ádám kicsit zongorázott is nekünk, de azért kimaradtak a magyar és spanyol dalok is. Nem baj, megbeszéltük, hogy ha van rá alkalom, meg érdeklődés, akkor minden vasárnap megejtünk egy karaoke party-t. :)

Marta nagyon lelkes, rá lehet is számítani szervezési téren, elég vehemens hozzá. :)

Hétfőn suli volt, dán órán a hülye bábokat csináltuk, nyomtattunk, vagdostunk, mondjuk én még mindig jobban elvoltam, mintha dánoztunk volna. A tabblegroup-meeting-en szétuntam az agyam, Helle órája jó volt ugyan, de nem nekem találták ki.

Kinn a réten feküdtünk szivacsokon, jógáztunk kicsit, tornáztunk, bár én szinte semmit nem tudtam csinálni a törött lábam miatt. :( Mondjuk az is tény, hogy valószínüleg amúgy sem tudtam volna, a műtétem óta sokat romlott az állapotom és erre nem is döbbentem annyira rá eddig, mint most. Tudtam, hogy ha 3 évvel ezelőtt vagyok itt, akkor a feladatok 80%-át én is meg tudtam volna csinálni. Mindig "büszke" voltam arra, hogy jó mozgó maradtam a betegségem ellenére is, hát most már nem vagyok. :( Vissza szeretném nyerni a régi egészségi állapotomat... Szerintetek lehetséges? :(

Mondjuk ezt nekem kell tudni. Nagyon sok időt töltök a kocsiban, jó formán csak ott vagyok, míg régen a galérián volt a szobám és rá voltam kényszerülve minden nap, hogy egy csomót mozogjak. Meg úsztam is, stb.

Na majd teszek valamit az ügy érdekében... :)

Hétfő este koncert volt, nagyon jó hangja volt a lányoknak, de a dalok nem tetszettek. Jazz, meg ilyen hasonló, kicsit elvontabb stílus. Később még bejöttek Kata meg Anna, beszélgettünk, segítettek átcuccolni hozzájuk, mostanában ott alszom Annánál, mert Kata meg Kati néninél van.

Nekem is jó, mert végre nem vagyok egyedül. :) Hiányzott már egy szobatárs. :)

Ádám hétfő este lépett le, azóta már otthon van épségben. :)

Kedden egy kiállításra mentünk, méghozzá 3 osztálynyi emberrel, úgyhogy nagy busszal kellett mennünk. Annyira Barcelona érzésem lett, hogy hihetetlen!

Nagyon élveztem.:)

Az odavezető út gyönyörű volt, átmentünk egy hídon, lenéztünk és öblöket, a tengert, dombokat láttunk, ragyogott a nap, mintha egy nyaraláson lettünk volna.

A kiállítás nagyon érdekes volt, rehabilitációs eszközök voltak benne, kiállított kerekesszékek, kocsik, lovak (???), scouter-ek, konyhai eszközök, egyszerűen minden amit eltudsz képzelni.

Iszonyatosan élveztem, 5 nyelven beszélő, átalakított autók, kondi gépek mozgiknak, handbike-ok, kerekesszékben ülőknek tervezett ruhakollekciók, tolókocsis anyukáknak gyerekszekció, ingyen fagyi... :P Jó ez nem ide tartozik, de isteni volt! :) Találkoztunk Verával és Maxxal is, (ők azok, akik nélkül nem lehetnénk itt), beszélgettünk velük, majd mentünk utunkra.

Pár órás nézelődés után lassan indultunk vissza, nekem oda kellett érnem a 4 órás énekpróbára.

Majd lesz sok kép a kiállításról, az mindent elmond, már alig várom, hogy megmutassam! :)

A próbán sikeresen elkeseredtem, ugyanis ismét alig énekelek, a dánok átvették az uralmat, az egyik dalban zongoráznom kell (amit nem tudok, de azért rám bízták, mondván tanuljam meg kottából. Az már senkit nem érdekel, hogy nem tudok kottát olvasni, oldjam meg... :S)

A másik dalban van kemény 3 sorom, plussz a refrén, ez is csak azért mert kiharcoltam magamnak... :S

Lett volna egy szuper dal, amiben "csak picivel kevesebbet" énekelek mint a másik lány, de arra természetesen már nem maradt idő...

Na mindegy... Bízom benne, hogy ez nem azért van, mert nem bírnak, vagy mert szarnak tarják a hangom...

Lehet, hogy itt még annak is örülnöm kéne, hogy egyáltalán bevettek, és felléphetek velük a "nagy fesztiválon", tekintve, hogy én vagyok az egyetlen nemzetközi, mozgássérült a bandában...

Este filmeztünk a lányokkal, előtte kakaóztunk, meg politizáltunk (...), majd megnéztük a Bővérszállót és a Hetediket.

A Hetediken sikeresen bealudtam, majd álmosan átvánszorogtam Annához, mert hogy ott volt az ágyneműm.

Szerdán Mikkelnél, egy tanárnál voltunk a lakásán, hogy megnézzük hogyan él, illetve, hogy alakul majd a hétfőn kezdődő koppenhágai program.

Nagyon szép lakása van, elgondolkodtam azon, hogy mióta itt vagyok, még egyszer sem voltam rendes lakásban.

:S

Durva mi?

Neki is több segítője van, éjszaka van csak egyedül, amúgy mindig segítséget igényel.

De legalább van saját lakása, ahol élhet, és van aki segítsen neki, a kormány támogatja.

Nem azt mondom, hogy nem kell dolgoznia, de sokkal könnyebb neki, nálunk az ilyen betegek otthon, vagy egy elfekvőben vannak, a szüleik vagy a nővérek ápolására szorulva és nem tudnak semmit csinálni.

Mikkelt hozzák-viszik, dolgozhat, van lehetősége megvalósítani önmagát. Ő szervezi nekünk a koppenhágai utat például.

Angolul sem kell olyan jól beszélnie, mivel a segítője fordít nekünk. Bár én úgy vettem észre, hogy jól beszél, csak számomra kicsit nehézkes megérteni. (tekintve, hogy sokszor még mindig nem értem az angolul beszélő dánokat).

Kb. 1-2 órát voltunk ott, nekem kicsit uncsi volt a téma, bár nem kellett volna, hogy az legyen, mert érdekes dolgokról volt szó. Segítésről, mozgássérültekről, stb. Mondjuk rám nem vonatkozott, inkább azokra, akiknek van segítőjük, vagy pedig azok lesznek.

Sajnálom, hogy nem kötött le, lehet, hogy itt kiütközik az 5-10 év korkülönbség én, és a többiek között, bár az alatt az idő alatt is arról álmodoztam, hogy vajon milyen ruhát fogok majd viselni a szalagavatómon :D, de ettől még lehet velem komoly dolgokról is beszélni. :)

Délután az ügyeimet inéztem, mosás, tartozások rendezése, Skype, e-mailek, majd az előadást kihagytam és lementem gyakorolni a zeneterembe. Sajnos énekelni már semmi időm nem maradt, csak magoltam a hülye akkordokat, meg próbáltam úgy csinálni mint aki tud zongorázni. :D

Végül 1-2 óra kemény szenvedés után meglett a gyümölcse a doloknak, tudom mit kell leütni és mikor, fejből is akár, igaz, gyakorolni nem tudtam a dalra, mivel az elemet, ami kellett volna az mp3-ba, sikeresen beejtettem az első gödörbe, amit találtam. :D Most ott "figyel" a lerácsozott gödör alatt, ahogy Kata mondaná, :D megbeszéltük, hogy valahogy kiszedjük majd. :D

Tudjátok, nem én lennék, ha ez most nem történt volna meg. :D

Látnotok kellett volna, ahogy megpróbáltam ollóval, pálcával, illetve az ujjammal kiszedni, de sehogy sem sikerült...

Ráadásul ki is van ott írva, hogy kamera, szóval már láttam is lelki szemeim előtt, ahogy valaki popcornot zabálva fetreng a fotelében a röhögéstől és premier plánban nézni, ahogy próbálom kihorgászni 2 dobütővel az elemet a rácsok közül. :D

Szerintem el tudjátok képzelni. :D

Úgyhogy ez volt a tegnapom.

Most mennem kell lassan, még tartozom nektek rengeteg képpel és néhány videóval, valamint szeretném a koppenhágai programot is leírni nektek, mielőtt elutazom, hogy képben legyetek. :) Nagyon szupi dolgok lesznek, bár több hivatalos, "felnőttesebb" program is lesz, ami kevésbé hasonlít egy osztálykiránduláshoz, de hát ez van. :P

Azt is sikerült Annával megfejtenünk, hogy miért olyan fura érzés itt több napra vendégeket fogadni... :)

Sokszor pusszantalak titeket, remélem az új design tetszik, cuppanat és gondoljatok rám néha, én is gondolok rátok!!! :)

XXX - PUSZI!