Apróságok. :)

Prom :)

Cijjasztok Munikák!

Nos, Koppenhága óta már el is telt 1 hét. Tök jó dolgok történtek azóta, vagyis annyira nem lényegesek, de jó róla írni. :P
A szünet első 2 napját a zeneteremben töltöttem, mondhatni napi 5-6 órában. Szerencsére sikerült 6 új videót felrakni, aminek nagyon örülök. Persze így is sok hibát találtam benne (és biztos mások is), de ha ezen múlna sosem raknék fel egyet sem, mert mindig találnék benne valami kivetnivalót.
Már kommenteket is kaptam, meg láttam, hogy sokan nézték, ezek nagy örömöt okoznak nekem, mert érzem, hogy van értelme a munkának! :) (persze inkább szórakozás mint munka, de azért meg kell dolgozni érte... :) 10x nekifutni, mert ha egy helyen elrontom, akkor kezdhetem előröl az egészet, közben berekedek, megtelik a memória, lemerül az aksi, nincs net, stb.)
Viszont úgy döntöttem, hogy ennyi elég a Youtube-ból, nem lesz több szám, akit érdekel az megnézhet, több stílusú dal is fenn van, lehet válogatni. :)

A többi napokon tulajdonképpen semmit nem csináltam, csak ejtőztem, aludtam, filmeztem.

Hétfőn szuper napom volt, a dán órán elvoltam, a tablegroup-meeting nem tartott olyan sokáig és a Helle óra is jó volt.
Mindenki megpusztult a fárasztó gyakorlatoktól, rohangáltunk, valamint volt több állomás ahol különféle feladatokat kellett végre hajtani. Iszonyat izzasztó és kemény volt, Annak ellenére is, hogy mi Annával sok mindent nem tudtunk megcsinálni és leegyszerűsítettük a dolgokat.
Fekvőtámasz, felülés, gumiszalaggal erősítés, stb. Mindezt persze zenére, ami azért feldobta a hangulatot.

A másfél órás kemény edzés után, okos Lena mit talál ki? Hát, hogy elmegy "futni". Úgy éreztem annyi energia van bennem, hogy most NEM szabad bepunnyadnom! Meg különben is elhatároztam, hogy visszanyerem a régi egészségi állapotomat. (legalábbis megpróbálom) Mert ez így elég gáz... Erre akkor döbbentem rá, amikor jógáztunk meg tornáztunk a szivacsokon és feltűnt, hogy a feladatok 90%-át nem tudom (vagy inkább nem is akarom?) megcsinálni...
Szóval fogtam magam és neki indultam.
Pléd, hogy valahol tudjak pihenni, víz, pulcsi ha hideg lenne, mp3 és napszemüveg.
Tudni érdemes, hogy az 5 hónap alatt 2x voltam egyedül a boltban, pontosítva kocsival, mert általában scooter-rel, handbike-kal (?) mentem, vagy úgy, hogy valaki tolt. Mert hogy hiába van közel, mire odaérek mindenem fáj, alig kapok levegőt, fáj a fejem, stb. (amúgy itt aztán nem kell nagy távokat letekerni a sulin belül...)
Na mindegy, érdekes módon egy napszemüveggel meg a fejemben ordító pörgős zenével máris egy szuperhősnek éreztem magam, aki bármit megtud tenni, mondhatni nagy bátorságra tettem szert. :D
Elmentem a tó felé, nem sétáltam, hanem tekertem mint állat dombon le, föl, majd amikor úgy kiszáradt a torkom, hogy szinte vattát köptem, észrevettem, hogy kifolyt az összes víz a táskában, eláztatva a pulcsimat... Remek, ez az én formám.
Már késő volt visszafordulni, úgyhogy folyattam utam.
Szerencsére a pléd nem lett vizes, (a pulcsim felfogta :S) úgyhogy a tó melletti nagy fa alá ledobtam magam és élveztem az életet. :) Zene, napsütés, felhők, madárcsicsergés, jó meleg, és nem zavar senki. Olyan nyugalom és biztonságérzetem volt, amit mondjuk otthon a Margitszigeten biztos nem éreztem volna... Itt eleve meg sem fordul a fejemben az, hogy bárki is megtámadhatna. És szerencsére másnak se... :)
Fél, 1 óra napozás után még lementem a kikötőbe, gyönyörködtem a tengerben, majd a bicikliúton "vissza kocogtam". :)
Szót nem is találok arra, hogy mennyire fáradt voltam, de ugyanakkor büszke is magamra. :P
Feltöltődtem. :)))
Utána egy zuhanyzás, majd netezés, találkoztam Annáékkal, dumáltunk, ilyenek.

Kedden csináltuk a báb-projektet, már lassan minden kellék megvan, a zenét is összegyűjtöttük Katával és Dagmarral, a különböző jelenetekhez, nagyon klasszakat találtunk ám! :)

Na majd ha lesz időm, mesélek bővebben a történetről, nagyon vicces, szerintem szétröhögik majd magukat a dánok! :D (még lehet, hogy ti is :P)

Aztán... ha a hétfői napon szétsportoltad magad, nem bírsz megmozdulni, minden tagod fáj és hulla vagy, akkor mi sem jobb annál, ha kedden van még egy másfél órás sportórád (!!!) méghozzá a Bajszos nővel!!! :D
Mi is nagyot néztünk, mindenki tiszta "boldog" volt, (gondolhatjátok...) nem lesz több pszichológia, meg Kenneth és Mikkel segítős óra, hanem helyette ez.
Igaz mozogni nem annyira tudtam, de iszonyatosan élveztem és kellemesen csalódtam a Bajszos nőben. :)
Direkt a kerekesszékes sportokra specializálódott, az egészségesek is beültek kocsikba, nem mindenki, inkább felváltva. Persze megint volt jó sok esés. :) De nem lett senkinek baja. :)
Az elején zenére kellett "sétálni", "futni", ha leállt keresni egy párt és vele valami mozdulatot végrehajtani. Aztán volt bemelegítés, torna, ami sokkal előnyösebb volt nekünk székeseknek, így jobban megszerettem mint a Helle óráit.
Később játszottunk, volt 2 csapat, el kellett kapni a másikat, meg labdával dobálni, boccia is volt, tök sok féle játék, nagyon élveztem az izomlázam ellenére is. :)
Eszembe jutottak az általános iskolás éveim, amikor a tesi órán mindig csapatokat kellett alkotni, volt egy csapatkapitány és ő választotta ki, hogy ki legyen a csapatában. Sokszor értem mert a "harc". :P Jó játékosnak számítottam na! :)
Nem is értem, mi lett velem, hogy ennyire elügyetlenedtem. Túl sok amerikai filmet nézek? Azokban bénáznak ennyit a tinédzserek... :)
Látnotok kéne egy reggelemet, képes vagyok úgy felhúzni az agyam saját magamon, hogy szarul indul az egész napom. Ledobok vagy 50 cuccot a fürdőszobában, méghozzá a dominó-elv alapján, egy valami leesik és vele együtt az összes többi...
Milyen szerencse, hogy alig van pár tárgy üvegből...
Na de visszatérve az órára, tök jó volt, kövi órán pedig lehet kipróbáljuk a kerekesszékes rögbit, meg táncolunk. Ő kérdezte meg, hogy mit szeretnénk, mi Annával rögtön mondtuk a táncot, juj tök jó lesz!!! :) Már az is nagyon hiányzik az életemből!

Délután pedig elkezdtem nagy lázban égni és visszajött a középiskolás énem... :) Szóba került, hogy vasárnap bál lesz, mivel hétfőn itt is ünnepnap van. Na mondom remek, nem nagyon örültem neki, még egy puccos hülyeség, aminek úgyis csak a piálás lesz a vége...
Báli ruhában kell menni, mondom akkor kilőve, mivel se ruhám, se pénzem nincs, hogy vegyek, ja és párral (!), úgy meg aztán végképp!!!
Még egy gond, amin szenvedni kelljen, hogy akkor most hogy kerítsek párt, ruhát, stb?
Köszi nem... Már azt terveztem, hogy milyen filmet nézek majd meg az Annával.
Aztán valahogy lett párom, meg ruhám is, úgyhogy megyek... :P
Kati néni elintézte nekem a dolgokat, pontosabban üzenet útján kiderítettük, hogy tetszem e Sammel-nek, illetve elvinne e a bálba. (ő a piros basketballsapkás gyerek, akivel a buszon "pózolunk" Barcelona felé)
Már vacsira jött is a válasz, hogy naná, nagyon szívesen elvisz és tökre bejövök neki, aminek nagyon örültem!!! Nekem is tetszik a srác... :P
Tök vörös lettem, meg ugráltam mint egy eszelős, kb. mint otthon a Marczin, Dorinával egyetemben. :D (Beverly Hills 90210!!!)
Igaz, nem beszélünk egy nyelvet, ami kissé megnehezíti a dolgokat, de elvileg lesz fordítónk is. :P
Már csak a ruhán kellett aggódni, de úgy néz ki már az is megvan. :) Piros... :)
Olyan hihetetlen nekem ez, mármint eddig csak a filmekben láttam ilyet, hogy hú bál, és mit veszel fel, ki hívott el, stb. Sokan lázban égnek, mindig valahogy az kerül szóba, hogy kinek hogy lesz a haja, milyen a ruhája, kivel megy, ilyesmik. :)
Jó ezt is megélni. Bár persze ha mondjuk Era, Dorcsi, Sziszi itt lenne, és velük megoszthatnám akkor jobb lenne! :)
Nagyon bejönne nekik, azt biztosra veszem!!! :)

Szóval ezek vannak...
Szerdán előadás volt az órák helyett, egy amputált srác beszélt az életéről, nagyon inspiráló volt, tetszett. Szerintem sokat tanulhatnánk tőle, bár az tény, hogy nem ő az egyetlen ilyen helyzetben élő emberke.
Délután Momoékkal dumáltunk, olyan édi volt, amikor elmondtam neki, hogy Sammal-el megyek a bálba, tökre fellelkesült, őt még együtt néztük ki az egyik bulin. Pontosabban akkor jöttem rá, hogy tetszik. (így 5 hónap után... Gratulálok Lena...) /Momo és Zoli együtt mennek, tök jó, úgy örülök nekik is!!! :)/
Meg egyszer kissé illuminált állapotban bekopogtam hozzá (pár ajtóval arrébb lakik) az éjszaka kellős közepén és utána elrohantam... No comment. :D Szegényke!!!! :(
Úgyhogy már voltak előzmények. :)
Este meccset néztünk a kivetítőn, (Barcelona-Manchester) volt süti, aztán elmentünk tollasozni Katával.
Tegnap délután aludtam, Anna hozott nekem vacsit, hal volt, annyira szarul esett, hogy ma egész délelőtt hánytam (és egyebek), úgyhogy nem vagyok túl jól... Minden 10 percben wc-re járok. :(
Mondjuk ha azt nézzük, hogy milyen ritkán vagyok itt beteg (lekopogom), egy gyomorrontás belefér...

Vicces jelenet... Elmentem ebédelni, leültem Kata asztalához, elkezdtünk dumálni. Jön Charles-s, aki az ő asztalánál ül és komolyan közli velem, hogy beszélnünk kell... Hűha mondom, most jól le leszek oltva, hogy miért itt ülök, miért nem a saját asztalomnál... :S
Erre mit látok, behozza a gitárját, leül mellénk és elkezd ebéd közben gitározni...(???) (Ő a zenetanárom amúgy péntekenként) Na mi van, mondom, ez is hozzá tartozik a fejmosáshoz? :D Aztán megkérdezte ismerem e Simpley Red-et (hogyne ismerném!!!) majd kérdezte, hogy eltudnám e ezt énekelni - és játszott pár dallamot. Próbálgattam egy darabig, majd elhívott a számítógép terembe és megmutatta a dalt, amit holnap kell majd énekelnem.

Íme:



:))

Erre megint csak annyit mondanék, hogy challenge... (kihívás)
Eszembe nem jutna tőle énekelni, főképp nem ezt a számot... Vagy ha már választani kell akkor a Stars-t inkább...



De én kaptam a "főszerepet" úgyhogy örülök!!! :)
Majd meglátjuk mi sül ki belőle... :)

Minden gondolatom az ének körül forog, nagyon jól haladnak eddig a dolgok, és a "Titkot" is tudom alkalmazni a mindennapi életben. Bevonzom a jó dolgokat! :)

Na majd ti is megtudjátok mi ez az egész, ha eljön az ideje... :) :P (kivéve azt, aki már tudja :)

Most megyek, puszillak titeket és aki még nem látta a Titok c. filmet az mindenképp nézze meg, aki meg igen, az pedig tudja mit kell tenni. :)
Álmodozzatok sokat, álmodjatok nagyot, mert a kicsi is ugyanannyiba kerül! (Momti says)

Cupp mindenkinek!!!

Ja és újabban tetszik ez a szám:



Hayden Panettiere: Wake up call

Elfelejtettem az egyik leglényegesebb képet!!!

Jókor, jó helyen! Ez kérlekszépen a királynő autója! :)

Ezen munkálkodtam a 2 nap alatt :)

Koppenhága!!! :)

Helló Mindenkinek!

Nos, tegnap már nem volt idöm mesélni Koppenhágáról, de ma bepótolom, amíg arra várok, hogy Zoli fényképezöjének az aksija feltöltödjön.

(Videókat csinálok ebben a 3-4 napban)

Hétfön, olyan 9, fél 10 körül indultunk el, pakoltunk magunknak kaját, mert nem álltunk meg ebédelni. Viszonylag hamar odaértünk, igaz 4 óra volt az út, de szépen sütött a nap, igazi tavaszi idö ksözöntött minket. Nézelödtem, zenét hallgattam, egyszer megálltunk pihenni, meg kajálni egy benzinkútnál, majd folytattuk utunkat, 1 óra körül értünk oda.

Még nem a hotelbe mentünk, hanem Cristiania-ba, ami egy Koppenhága külvárosában található kisebb városrész.

Fogalmam sem volt, hogy mi vár rám, így aztán meglepödtem, mikor ráébredtem, hogy mi is valójában ez a hely. Én leginkább egy „Gettó cirkuszhoz” tudnám hasonlítani, sok szakadt emberkével, etnikummal, rengeteg grafitivel, lepukkant bódékkal, kocsmákkal, utcán füvezgetö tagokkal, órási, szabadon engedett kutyákkal.

Bob Marley, fü, hasis, hippi, ezek a szavak jutnak eszembe a helyröl. Azok laknak itt, akik valamilyen ok miatt kiszorultak a társadalomból, illetve már eleve ide születtek. Rájöttünk arra is, hogy miért nem látni az utcán hajléktalanokat; azért mert midegyüikük itt él.

Nem volt annyira idegen a hely és a szituáció, hiszen elszórtan Pesten is lehet hasonlókat látni. (Blaha, 8. ker. Moszkva tér, Nyugati, Keleti téri aluljáró, stb.) Mégis fura volt, hogy itt viszont egy egész városrész van kialakítva számukra. Boltokkal, óvodával, munkalehetöségekkel, játszótérrel, egyszóval minden olyannal, ami ahhoz kell, hogy az ember boldogulni tudjon. Csak kicsit máshogy. Több droggal, alacsonyabb életszínvonallal…

Nem lett egyikünknek sem jobb kedve utána, mégis maradandó élmény volt elmenni oda.

Volt idegenvezetönk is, aki elmondott egy csomó infót Cristianiaról, körbevezetett minket, válaszolt a kérdéseinkre, stb. Még egy érdekesség: ez amellett, hogy egy „lakópark”, még turistanevezetességként is szolgál. Pontosabban pénzt csinálnak abból, hogy a gettóban élnek…

Íme néhány kép, hogy ti is lássátok miröl beszélek:

International team

És ha elmész mellettük, fű szagot érzel...

Picit már morcin

A kirándulás után becsekkoltunk a diákszállóba, ami annak ellenére, hogy nem egy 5*-os hotel, nekem nagyon bejött. Volt egy kis kolesz feeling-je, menza kajával, emeletes ágyakkal, de a kilátás gyönyörü volt.

Koppenhága kicsit hasonlít Budapestre, amikor kinéztem az ablakon a csatornára, mintha a Dunát láttam volna, így persze még inkább honvágyam lett. :)

Elég forgalmas, itt is rengeteg üzlet, étterem, Meki, közlekedési eszközök, egyszóval olyan, mint egy átlagos európai föváros.

Szerintem gyönyörü hely, sikerült meggyözödnöm róla, hogy minden szempontból érdemes lenne itt élni.

Akár vidéken, akár a fövárosban… Egész Dánia ideális hozzá. (Mint kiderült, még Cristiania is… )

Késö délután pihiztünk egyet, (5-en voltunk egy szobában, a 4 magyar lány és Momoko) majd elmentünk egy étterembe kajálni.

Tetszett a hely, a kaja már kevésbé. A pizza úgy megfeküdte a gyomromat, hogy egész éjjel szenvedtem, úgy fájt. :S

A kaját a suli fizette, az italt nekünk kellett.

Sokat röhögtünk, fényképezkedtünk, beszélgettünk, nagyon jól éreztem magam, tök jó volt a hangulat. :)

Látjátok? :P

Menőzünk :P

Nézzétek milyen hosszú a nyelvem! :D

Ő a tanár, aki szervezte a kirándulást.

Étterem

Csajok! :) (Dagmar, Kata, Momo, Minori, Kati néni)

Még mindig a nem normális kategória... :D

Áááá Dagmar, ne fotózz!!!!

Séta az étteremből a szállóba. Kissé eltévedtünk, de legalább van idő fotózkodni. :)

Ennyi nyelven mondhatja a kutyus, hogy Vau! :)

Love Koppenhága!!!

Kiállítás a főtéren

Este még dumáltunk, aztán olyan éjfél körül mindenki lassan elaludt.

Másnap reggeli, aztán indultunk az elsö, majd a második programra. 2 elöadás volt a mozgássérültek helyzetéröl Dániában, illetve a segítésröl, meg még sok mindenröl, amit nem értettem, mert tele volt szakszavakkal, illetve olyanokkal, amiknek néha még a magyar jelentését sem tudom. Mindenesetre az angol szintem, szókincsem még messze volt attól, hogy ezeket megértsem. Megpróbáltam kiragadni belöle amit tudtam, a maradék idöben meg álmodoztam. :D

Kellesz!!! :)

Már azért vártam, hogy vége legyen és kezdödhessenek az „osztálykirándulásos” programok. :)

Elsö volt a Canal tour, amikor egy nagy csónakkal lecsordogáltunk a csatornákon egy óra leforgása alatt. Volt idegenvezetés, láttunk sok hajót, szép házakat, stb. Picit fáztam, és a vége fele kezdett beborulni, de jó volt nagyon.

Hazafele beültünk sütizni egy cukrászdába, aztán Annával meg Katával visszasétáltunk a szállóhoz. Nagyon szép a belváros, a sétálóutca, szökökutak, utcai zenészek, egy finn növel is találkoztunk, aki tök jól beszélt magyarul, mivel 5 évig Magyarországon élt.

Igaz 30 évvel ezelött, de mivel a „magyar” háziállataihoz magyarul beszél, így nem felejtette el. :)

Néhány kép a Canal tour-ról és a városról: :)

A híres hableány!

Parlament

Ő volt a gyönyörű kapitány bácsink. :)

Cép leányok... :) :P

Odaút

A szállóban kicsit összeszedtük magunkat, majd irány Tivoli, a vidámpark. Picit féltünk, hogy esni fog, de szerencsére megúsztuk.

Még sosem volt éjjel vidámparkban, csak filmeken láttam, igaz tudtam, hogy valószínüleg nem tudok majd semmire felülni, de ennek ellenére is izgatottan vártam. :)

Nagyon nagyon tetszett a hely, rengeteg hinta, durvábbnál durvábbak, de ugyanakkor sok light-os is a gyerekek (és a csonttörékenyek :D) részére, a parki rész is nagyon szép, mellette vannak éttermek is, nagyszínpad, pont zenélt egy fúvós zenekar, amikor ott voltunk, nagyon jó volt a hangulata. :)

Újra visszatért a gyerek énem! :)

Hihi.

A többiek jó sok vad dologra felültek, föleg a japánok, mivel nekik ezek a masinák meg sem kottyannak, a japán cuccokhoz képest…

Végül szegény Katának elfogyott a pénze, de velem feltudott ülni erre-arra, mert a fogyik kiséröinek ingyenes.

Viszont elég hülye szabály van… Picit lettem ideges… Találtam végre egy jó hintát, ami pont jó lett volna, nem veszélyes, de azért évezhetö. 60 koronáért megveszem a jegyet, majd a nö közli velünk, hogy csak akkor ülhetek fel, ha tudok járni… És komolyan van egy olyan jól, hogy a kocsis emberke piros x-el át van húzva, és mellette meg olyan kép, amin az emberke kiszáll a tolókocsiból.

Mert hogyha valamelyik gép meghibásodik, akkor lényeges az, hogy a mentésnél az illetö legalább tudjon lépegetni…

Öööö… No comment. Na mindegy. :(

Viszont, pofátlan módon a 60 koronás jegyet megtartottuk és felültünk pár masinára vele. :D Gondoltuk utána még leszünk olyan pofátlanok és visszakérjük a pénzt, de valamelyik jegykezelö elkérte.

Ültünk Katával egy lila polipon, amit föl-le lehetett irányitani, meg csónakáztunk. Végül a fahullámvasútat is kiszemeltük, de már késö volt és az utolsó menet volt hátra, én pedig elötte szerettem volna leellenörizni, hogy mennyire veszélyes.

Késöbb persze megbántam, hogy nem ültem fel, de fö az óvatosság, egy törés is elég volt nekem erre a fél évre.

Nem beszélve arról, hogy másnap fájt is a törés helye, pedig jóformán semmi rázósat nem próbáltam ki…

Indiában is jártunk... :P

Minoriék ezen ülnek. :)

Jobb szélen Annamari lába látható. :D

Erre szerettem volna felülni, de nem engedték... :(

Momo és Kata

Életképecke

Az volt a vigaszdíj, hogy nyertünk egy zsiráfot, aminek Kenneth Tivoli (becenevén Tivi) lett a neve. :D

Azóta itt figyel a polcomon, nagyon kis édes, szegénynek már leszedtem az orrlyukait, de így legalább ö is selejtes valamennyire, ahogyan a gazdája is. :P

Utolsó reggelink. (tudom, hogy nagyon gáz a fejem (is)... :( Ennyire azért nem vagyok kövér!!!)

Másnap megnéztük Dánia parlamentjét. Kevésbé színes, elég egyszerü, de annál szimpatikusabbak az ott lévö emberek.

Nálunk inkább a „Sok hühó semmiért” címü történetet érzem, szép a parlament meg minden, de nem mintha számítana, mikor az ország szar helyzetben van… :S

Inkább egy múzeumhoz hasonlít, mintsem egy helyhez ahol dolgoznak az emberek. A koppenhágai parlament számomra sokkal „otthonosabb”, persze amennyire egy parlament otthonos lehet. :)

Világos, jó illat van benn, barátságosak az elöadó termek, stb.

Képek:

Parlament előtt

Kedvenc előadótermemben :)

Amit még tudni érdemes, mindössze 179 tagból áll, kevésbé behatárolt a munkaidö mint nálunk, több szabadságuk van, mivel annyira kötelességtudóak, és van felelösségtudatuk is, szóval annyira nincsen szükségük szabályokra.

Röviden ennyi, a parlament után cuccoltunk be a buszba, majd irány haza.

Azóta elvagyok, most 4 napos szünet van, ami tutira nagyon hamar elfog telni, így igyekszem kiélvezni minden percét. :)

Mellette „munkálkodok” is, föként a zeneteremben, illetve az elmaradhatatlan filmnézés ugye… :P

Youtube-on „lehet”, hogy van valami olyan, ami eddig még nem volt… :P Kukkantsatok rá!

Puszi: A Ti Lenátok :)

Néhány maradék kép még innen-onnan: :)

A japán est, karaokével egybekötve. Nyami!!!

Studytrip, akik Magyarországra utaztak... :)